(XXI. 2.) Tien Ce-fang

2. Ven Po Hszüe Ce éppen Csi államba tartott, amikor egy kis időre megállt Lu államban*. Ottléte alatt egy ember azt kérte, hogy hadd beszélhessen vele. Ám Ven Po Hszüe Ce ezt mondta {szolgájának}:

-- Szó sem lehet róla! Hallottam, hogy a középső államok nemes emberei teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Nem akarom őt látni.

Amikor Csi államból hazafelé tartott, újra megállt Lu államban. Ott ugyanaz az ember ismét azt kérte, hogy beszélhessen vele. Ven Po Hszüe Ce most ezt mondta:

-- Már akkor is beszélni szeretett volna velem, amikor Csi-be tartottam és most újra próbálkozik. Biztosan van valamije, amiről úgy véli, hogy azzal megment engem.

Kiment, hogy fogadja a látogatót. Amikor visszatért, sóhajtott egyet. A következő napon újra fogadta látogatóját és visszatértekor újra sóhajtott egyet. A szolgája megkérdezte tőle:

-- Miért van az, hogy miután beszéltél ezzel a látogatóval, sóhajtasz egyet?

-- Mint már mondtam neked azelőtt, ezek a középső állambéli emberek teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Ez az ember, aki többször meglátogatott, olyan művi módon érkezett és távozott, mintha egy kör vagy négyszög mentén tenné. Viselkedése egyik pillanatban olyan volt, mint egy sárkány, a másikban olyan, mint egy tigris. Egyszer úgy ellenkezett velem, mintha a fiam lenne, másszor úgy okított, mintha az apám volna. Ezért sóhajtottam.

Konfuciusz is elment Ven Po Hszüe Cé-hez, de anélkül tért vissza, hogy akár egy szót is szólt volna hozzá. Ce Lu megkérdezte tőle:

-- Mester, már régóta akartál találkozni Ven Po Hszüe Cé-vel, és most végre lehetőséged nyílt rá. Miért nem szóltál hozzá egy szót sem?

-- Ahogy rápillantottam arra az emberre – válaszolta Konfuciusz -, úgy éreztem, hogy a Tao lakozik benne. Mit is mondhattam volna?

 

(*Ven Po Hszüe Ce feltehetően a déli Csu államból származott, ezért nevezi Csi és Lu államokat „középső államoknak”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 1.) Tien Ce-fang

1. Tien Ce-fang Vej uralkodójának, Ven hercegnek jelenlétében üldögélt*. Mivel Ce-fang több alkalommal is dicsértettel szólt Csi Kung-ról, Ven herceg megkérdezte tőle:

-- Csi Kung a tanítód?

-- Nem – felelte Ce-fang – Csak ugyanarról a környékről való, mint én. Ahogyan beszélgetek vele a Tao-ról, úgy találom, hogy nézetei gyakran helyesek. Emiatt dicsérem őt.

-- Nincs is tanárod? – kérdezte Ven herceg.

-- De van.

-- És ki az?

-- Tung Kuo Sun mester – válaszol Ce-fang.

-- Akkor őt miért nem dicsérted még soha?

-- Ő egy igaz ember – mondta Ce-fang – Bár megjelenésében emberi, mégis az Ég ürességével bír. Követi a dolgok természetes menetét, ezáltal megtartja az igazat, tiszta, ezáltal minden dolgot felölel. Amikor mások Tao nélkül vannak, viselkedését helyesbítve világosítja meg őket és emberi elméleteiket elolvasztja. Hogyan is lehetnék én alkalmas arra, hogy őt dicsérjem?

Miután Ce-fang kiment, Ven herceg a nap hátralévő részét csendben, tompa kábulatban töltötte. Majd berendelte magához minisztereit és így szólt hozzájuk:

-- Milyen messze állunk a teljes erényű nemes embertől! Azelőtt azt gondoltam, hogy a bölcs emberek szavai és az emberség és igazságosság gyakorlása a legfontosabb. De most, hogy hallottam Ce-fang tanítójáról, testem elgyengült és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy megmozduljak; ajkaim összezárultak és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy beszéljek. Mindaz, amit eddig tanulmányoztam, nem egyéb, mint egy agyagból készült figura**! Valójában pedig ez a Vej állam csak nyűg számomra!

 

(*Ven herceg (i.e. 446-tól 396-ig uralkodott) Vej állam uralkodója volt. Ahogyan a IV. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, az ókori Kínában két Vej állam létezett. Ven herceg a később, csak i.e. 403-ban keletkezett Vej (vagy fővárosa után Lijang-nak is nevezett) állam uralkodója volt ötven éven keresztül. A történetírók szerint Ven herceg elkötelezett volt a tanulás iránt, nem csupán konfuciánus tudósokkal, hanem sok más iskola képviselőjével is tanácskozott.

**Amelyek sárrá mállanak szét, ha víz éri őket.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce, Szung felé tartó útján egy fogadóban töltötte az éjszakát*. A fogadósnak két ágyasa volt, az egyik szép, a másik csúnya. A csúnyát tisztelték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép olyan szépnek képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást szépségéről. A csúnya olyan csúnyának képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást csúnyaságáról.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem képzelitek magatokat erényesnek, akkor akármerre mentek, mindenhol kedvelni fognak benneteket.

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Ott a mester Jang Csu néven tér be a fogadóba tanítványaival. Jang Csu/Jang Ce neve a Csuang-ce több fejezetében is felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt és a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, ugyanakkor gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce ((Menciusz, i.e. 372-289)) hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 8.) A hegyi fa

8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolva leszállt a gesztenyeligetben.

-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.

Ősszehúzta köpenyét, kimért léptekkel elindult, majd felemelve íját megcélozta a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik éppen egy kellemes, árnyas helyet talált magának és megfeledkezett magáról. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított, így ő is megfeledkezett magáról. A különleges szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja az imádkozó sáskát, és magáról is megfeledkezve a várható zsákmányra szegezte tekintetét. Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:

-- Ó, így hoznak a dolgok bajt egymásra! Ezáltal mind önmaga balsorsának okozója.

Eldobta íját, megfordult és kisietett a parkból. A park őre vádló kiáltások közepette szaladt utána {, mert azt gondolta róla, hogy orvvadász}.

Amikor Csuang Ce hazatért, annyira levert lett, hogy ki sem mozdult házából három napon keresztül. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt, megkérdezte tőle:

-- Mester, miért vagy ilyen levert?

-- Annyira vigyáztam a testemre, hogy megfeledkeztem magamról – válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva nem találtam meg az utat a tiszta tóhoz. A mesterem azt mondta: „Bármerre jársz, kövesd a helyi szokásokat!” Ahogy a Tiao Ling parkjában kószáltam, megfeledkeztem magamról. Egy különleges szarka súrolta röptében a homlokomat és letelepedett a gesztenyeligetben, ahol megfeledkezett magáról. A gesztenyeliget őre pedig orvvadásznak gondolt. Ezért érzem magam olyan rosszul.

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair

 

 

(XX. 7.) A hegyi fa

7. Amikor Konfuciuszt megtámadták Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy kiszáradt fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütötte a ritmust*. Megvolt hozzá az eszköze, mégsem tartotta a ritmust, megvolt hozzá a hangja, mégsem volt igazi dallama. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.

Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán és szemeit forgatva nézett rá. Konfuciusz, attól tartva, hogy Jen Huj túlságosan is kifejezi nagyrabecsülését, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a sajnálatába, így szólt hozzá:

-- Huj, könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön, de nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége. Az ember és az Ég egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?

-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön? - érdeklődött Jen Huj.

-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság vagy a határok átlépésére való képtelenség az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy minden egymás mellett halad. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. Ha egy alattvaló ilyen hűséges, akkor mennyivel hűségesebb kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?

-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön? – kérdezte Jen Huj.

-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan minden irányba haladni kezd. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket{a külső javakat} választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis körülöttük élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.

-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?

-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, de mégsem tudjuk, hogyan történik az átváltozásuk. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.

-- És mit értesz azalatt, hogy ember és Ég egy és ugyanaz?

-- Az ember az Ég által létezik és az Ég is az Ég által létezik – válaszolta Konfuciusz - Az Ég nem létezhet az ember által, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen és nyugodtan távozik el, így érkezik el a végéhez.

(*Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 6.) A hegyi fa

6. Csuang Ce foltozott, durva anyagú ruházatában, kenderkötéllel összekötött cipőjében sétált el Vej királya előtt.

-- Miért nézel ki ilyen nyomorult módon, mester? – kérdezte a király, mikor megpillantotta Csuang Cét.

-- Szegény vagyok, de nem nyomorult - felelte Csuang Ce - Akkor nyomorult egy tudós, ha hiába van birtokában a Tao-nak és az erénynek (de), mégse tudja a gyakorlatban átültetni. De ha a ruháha elnyűtt, cipője agyonhordott, akkor csak szegény, nem pedig nyomorult. Erre mondják, hogy "rossz időben született". Megfigyelted már, felség, hogyan ugrándoznak a majmok? A magas nanmufák, szivarfák vagy kámforfák tetején egyik ágról a másikra lendülnek, rájuk tekerik farkukat és fürgén ugrándoznak közöttük. Még az olyan híres íjászok, mint Ji vagy Feng Meng is csak nehezen tudnának pontosan célozni rájuk*. Viszont a tüskés eperfák, szedrek, kökények vagy tüskés citrusok között óvatosan mozognak, ide-oda tekintgetnek és remegnek a félelmtől. És nem azért, mert inaik és csontjaik elveszítve hajlékonyságukat megmerevednek. Hanem azért, mert a majmok kedvezőtlen és alkalmatlan körülmények közé kerültek, ahol nem tudják adottságukat teljes mértékben kibontakoztatni. És ha nekem egy tudatlanságban élő uralkodó alatt és züllött miniszterek között kellene élnem, akkor mit kellene tennem, hogy ne váljon belőlem nyomorult? Az számomra elég figyelmeztetés, hogy Pi-kan szívét kivágták**.

 

(*Mindketten mitológiai alakok. A Csuang-ce az V.fejezet 2. részében említi Ji-t, akit hol az íjászat isteneként ábrázolnak, hol pedig halandó ijászként. Feng Meng Ji tanítványa volt. Irigységében és féltékenységében többször próbálta megölni mesterét, végül egy barackfáról tört bottal sikerült agyonvernie Ji-t.

 

**Pi-kan herceget a zsarnok Csou ítélte halálra. Nevét két előző fejezetben is megemlítik, a IV. fejezet 1. és a X. fejezet 2. részében.
Feltehetően ebben a Csuang Ce és Vej királya között zajló párbeszédben magyarázza el Csuang Ce, hogy miért nem hajlandó hivatalt vállalni az udvarnál.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban teljesen elszegényedtem, Csen és Caj között rám támadtak. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki elmenekült Csia államból? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára a kisbabáját és sietve eltávozott. Megkérdezték tőle: „A pénz miatt csináltad ezt? De hiszen egy kisbaba nem ér annyi pénzt. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy kisbaba több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat és miért a kisbabáddal a hátadon menekülsz?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyerekhez való kötődésemet az Ég rendelte el.” Amiket nyereség fűz össze, azok szétválnak egymástól, mihelyst szerencsétlenség, baj vagy veszedelem fenyegeti őket. Míg azok, amelyeknek kapcsolatát az Ég rendelte el, még inkább ragaszkodnak egymáshoz szerencsétlenség, baj vagy veszedelem esetén. Micsoda különbség van a ragaszkodás és a szétválás között!

Egy nemes ember (csün-je/junzi) barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé (hsziao-zsen/xiaoren) viszont édes, mint az újbor. De a nemesember íztelensége odafigyelés, addig a kisember édessége nemtörődömség. Az a kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit, tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, de iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Jegyezd meg szavaimat! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha engedékeny vagy. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha engedékeny vagy, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól és nem fárasztod el magad, akkor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd testedet. És amikor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni az anyagi dolgoktól.”

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)