(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban kóborolt, és útja visszafelé Jin/Csin államon keresztül vezetett. A Han folyó déli partja mentén járt éppen, amikor megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Nagyon kevés erőfeszítést igényelnek és kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét és Ce-kung-ra nézett.

-- Hogyan működik? – kérdezte tőle.

-- Ezt a szerkezetet fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész mérges arckifejezést vágott, majd nevetve így szólt:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket és azzal dicsekedjenek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik egymagukban hangoztatják szomorú szólamaikat, így vásárolva hírnevet az Ég alatt? A legjobban tennéd, ha elfelejtkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, eldobnád testi formádat, és akkor talán képes volnál megközelíteni a Tao-t. De amíg azt sem tudod, hogyan irányítsd magad, addig honnan is tudhatnád, hogyan irányítsd a világot? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung döbbenten elsápadt el. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg*.

Ekkor egyik tanítványa szólalt meg:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkban az igazra kell törekedni, tevékenységeinkben pedig a sikerre. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most úgy tűnik nekem, hogy ez nem így van. Aki erősen tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Útján (Tao) jár. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékony gépek, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem fog oda menni, ahová nem akar, nem fogja azt csinálni, amit szív-elméje helytelenít. Azt is büszke módon figyelmen kívül hagyná, ha az egész Ég alatti világ őt dicsérné és egyetértene vele. Akkor is nyugodt volna és nem foglalkozna vele, ha az egész Ég alatti világ őt hibáztatná és elítélné. Az egész Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója**- mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem tudja irányítani, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, mi volna az, amit te és én tanulhatnánk belőle?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

**Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burt Watson meglátása szerint az utolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien meglátogatta Csi Csö-t és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója kérlelt, hogy adjak neki tanácsokat. Elutasítottam, de nem akart elengedni, így mondanom kellett neki valamit. Nem tudom, hogy tanácsom helyes volt vagy sem, ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam Lu uralkodójának: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne a népedből nem engedelmeskedni?

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, az uralkodók és királyok erényéről (de) szóló szavaid éppen olyan hiábavalóak, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa - egyik sem célravezető*. Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, akkor veszélybe sodorná magát, tornyai vagy teraszai közé húzódna számos [vagyon]tárgyával együtt. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor Jao-t és Sun-t valóban fivéreiként kellene-e tisztelnie népének tanításának módja miatt? Vagy nem tudatosan, de úgy tekinteni rájuk, mint öccseire**? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de) és megnyugodjanak benne.

 

(*Ez a hasonlat a IV. fejezet 5. részében olvasható.

 

**A konfuciánusi elvek szerint az idősebbeket a fiatalabbak részéről feltétlen tisztelet és engedelmesség illeti meg.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz*:

-- Vannak olyan emberek, akik úgy irányítják a Tao-t, hogy lekicsinylik vagy tagadják. Az elfogadhatatlant elfogadják, a nem olyanról azt állítják, hogy olyan. Erre a szónokok azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudja különböztetni a „keményet” és a „fehéret”, mint ahogyan a nap és a hold függ az égen”. Nevezhetjük-e ezeket az embereket bölcsnek**?

-- Az ilyen ember – válaszolta Lao Tan – olyan, mint egy munkáját végző szolga vagy egy mesterember, akit köt a megrendelése. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya képes elkapni a patkányt, ezért pórázon végzi. A majmot a fürgesége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, mondok neked valamit. Valamit, amit nem tudsz érzékelni a füleddel és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem igazán találni olyat, akik testtel rendelkezik, és mégis együtt tudna létezni az alaktalannal és a formátlannal (Tao-val). Az emberek haladására és megtorpanására, életére és halálára, növekedésére és hanyatlására senki sincs hatással. Ám azt gondolják, hogy mindezek irányítása az emberek kezében van. Ha valaki elfeledkezik a külső dolgokról és elfeledkezik az Égről, arról azt mondják, hogy elfeledkezik önmagáról. Aki elfeledkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(*Vannak olyan fordítók, akik már itt Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).

**Konfuciusz kérdése, illetve kérdésének lényege nem világos.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy Kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Lett az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). Mielőtt a dolgok felvették volna rájuk jellemző alakjukat, már létezett a jin és jang, egymástól elválaszthatatlanul. Ezt nevezzük sorsnak. A jin és a jang állandó váltakozása során megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult az alakjuk. Ezeket hívják formáknak. A testi formákban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a Kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a Kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölelő lesz. Olyasmi ez, mint amikor valaki egybefonódik a madarak csiripelésével. És amikor egybefonódik a madarak csiripelésével, egybefonódik az Éggel és Földdel. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják sötét erénynek. Ugyanaz, mint a nagy Alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Égalattit, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének*. Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról és földműveléssel kezdett foglalkozni. Jü meglátogatta őt. Po-cseng Ce-Kao éppen akkor kint dolgozott a szántóföldjén. Jü odaiparkodott hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte és így szólította meg:

-- Uram, azelőtt, amikor Jao kormányozta az Égalattit, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te pedig, uram, lemondtál méltóságodról és földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Azelőtt – válaszolta Ce-Kao -, amikor Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Mostantól az erény (de) romlásnak indul és mostantól a büntetések érvényesülnek. Az elkövetkező korok zűrzavara itt, ezzel kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban!

Ezzel serényen folytatta tovább földművelő munkáját, hátra sem pillantott.

(*James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao Lao Ce előző életének egyik inkarnációja. Emellett James Legge úgy véli, hogy ezt a részt, akárcsak az előző, 6. részt sem lehet valódinak elfogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment, hogy meglátogassa Hua-t.  Hua határőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy inkább nemes ember (csün-ce/junzi). Amikor az Ég életet ad a tízezer embernek, egészen biztos, hogy ki is jelöli mindegyik számára a feladatát. Ha sok fiad lenne és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál és megosztanád a gazdagságodat más emberekkel, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és amikor tevékenykedik, éppen úgy nem hagy nyomot maga után, mint a madár az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világban, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget az összes többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, táplálja erényét és elvonultan él. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára és megérkezik Isten lakhelyére. A három gyötrelem/szenvedés sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A határőr sarkon fordult és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Eredj innét! – szólt vissza bosszúsan a határőr*.

 

 

(*James Legge úgy véli, hogy az egész 6. rész eredetisége megkérdőjelezhető. Mivel olyan kifejezések szerepelnek benne, mint az évezredeken át élő bölcs, aki végül felemelkedik a halhatatlanok közé és megérkezik Isten lakhelyére, és aki mentes a betegség, öregkor és halál hármasától.

Figyelemre méltó a párhuzam a buddhista páli kánonban található egyik Buddha legendával, a NID 2.2-vel, amely Buddha otthonából való eltávozását meséli el. A hagyomány szerint az ifjú Buddha akkor határozta el magát a remeteségre, amikor találkozott egy aggastyánnal, egy beteg emberrel és látott egy halottat. A történet Vekerdi József fordításában a Buddha Ujja honlapon olvasható, és ugyanitt Nagy Gergely Miklós felolvasásában hallható.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 5.) Ég és Föld

 

5. Jao tanítója Hszü Jü volt, Hszü Jü tanítója Nie Csüe volt, Nie Csüe tanítója Vang Ji volt, és Van Ji tanítója Pi-ji volt*.

Jao így fordult Hszü Jü-höz:

-- Alkalmas volna-e Nie Csü arra, hogy az Ég társa legyen?  Ha igen, akkor megbíznám Vang Ji-t, kérje meg [Nie Csüe-t], hogy vegye át a trónt tőlem.

-- Vigyázz, mert ezzel veszélybe sodornád az egész Ég alatti világot! – kiáltott fel Hszü Jü - Nie Csüe értelmes, éles elméjű, fürge észjárású, ügyes ember. Tehetségével felülmúlja a többi embert és tudja, hogyan hasznosítsa az emberi képességeit, hogy megkapja az Ég támogatását. Képes arra, hogy a hibákat megelőzze, de a hibák forrását nem ismeri fel. Engednéd, hogy az Ég társa legyen? Először is, az emberi képességekre támaszkodna és elfelejtkezne az Égről. Aztán önmagát helyezné középpontba, mások életétével kevésbé törődne. Imádattal fordulna a tudás felé, terveit villámgyorsasággal valósítaná meg. Saját terveinek szolgájává és a dolgok áldozatává válna. Folyamatosan tekintgetne minden irányba, úgy várná a dolgok válaszát. Adna a sokaság véleményére, együtt változna a dolgokkal, és nyoma se lenne benne bármiféle állandóságnak. Hogyan is volna alkalmas arra, hogy az Ég társa legyen? Mint ahogyan léteznek nemzetségek és azoknak egy közös őse, úgy ő biztosan megfelelő lenne arra, hogy az egyik nemzetség atyja legyen, de arra nem, hogy az összes nemzetség atyjának az atyja legyen**. Az ilyen fajta irányítás zűrzavart okozna, borzasztó csapást hozna az északra néző miniszterekre, és szerencsétlenséget a dél felé néző uralkodóra.

 

(*Mindezek a nevek már előfordultak az előző fejezetekben, például az I. fejezet 6. részének magyarázatában. Pi-ji nem ugyanaz a személy, mint a VII. fejezet 1. részében szereplő Pu-ji.

 

**E mondat azt jelenti, hogy Nie Csü miniszter lehet, de uralkodó nem.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)