(XVII. 13.) Őszi áradások

13. Csuang Ce és Huj Ce a Hao-folyó gátján sétáltak.

-- Nézd, hogy úsznak a fürge csellék, milyen szabadon fickándoznak! – mutatott a vízre Csuang Ce – Ez az, amit igazán élveznek a halak.

-- Te nem vagy hal – mondta neki Huj Ce – Honnan tudod akkor, hogy mit élveznek a halak?

-- Te nem vagy én, honnan tudod akkor, hogy én nem tudom, hogy mit élveznek a halak? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Valóban nem vagyok te, így természetesen nem tudom, hogy te mit tudsz – válaszolta Huj Ce – De, természetesen hal sem vagy, ezért nem tudhatod, hogy mit élveznek a halak!

-- Térjünk vissza az eredeti kérdésre, kérlek – javasolta Csuang Ce – Azt kérdezted, hogy honnan tudom, hogy mit élveznek a halak. Te már eleve feltételezted, hogy tudom, mivel azt kérdezted, hogy honnan tudom. [Onnan] tudom, hogy itt sétálunk a Hao-folyó gátján.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 12.) Őszi áradások

12. Amikor Huj Ce volt Lijang [állam] főminisztere, Csuang Ce útra kelt, hogy meglátogassa őt.¹ Ekkor valaki azt találta mondani Huj Cé-nek, hogy Csuang Ce idetart, mert el akarja venni tőle a főminiszteri tisztséget. Ennek hallatára Huj Ce nagyon megrémült, és három nap és három éjjel kerestette őt mindenfelé. Amikor Csuang Ce végre megérkezett, így szólt Huj Cé-hez:

-- Délen van egy madár, amit úgy hívnak, hogy Sárga főnix. Hallottál már róla? A Déli-tengertől egészen az Északi-tengerig repül. Sehol máshol nem pihen meg, csak a napernyőfán, semmi mást nem eszik, csak a fehércédrus gyümölcsét, és nem iszik másból, csak édesvízi forrásból. Egyszer egy bagoly egy rothadó patkánytetemet tartott karmai között, a főnix pedig pont akkor repült el fölötte. A bagoly felnézett, és rákiáltott, hogy „hess innen!” Uram, most te is el akarsz engem hessegetni Lijang államodról?

 

(¹Lijang – ahogyan az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam – Vej állam másik neve volt, amit a fővárosa, Lijang/Luoyang után kapott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 11.) Őszi áradások

11. Csuang Ce a Pu-folyónál horgászott, amikor Csu állam királya két magasrangú hivatalnokot küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Rád kívánom ruházni birodalmam irányítását"

Csuang Ce továbbra is szorosan fogta horgászbotját, és hátra sem nézve válaszolt:

-- Hallottam, hogy Csu államban van egy háromezer éve halott, szentnek tekintett teknős. A király kelmékbe csomagolva tartja egy kosárban, az ősök templomában. Mit gondoltok? Az jobb ennek a teknősnek, hogy halott, és ilyen tiszteletben tartják páncélját, vagy inkább szívesebben élne, a farkát maga után húzva az iszapban?

-- Szívesebben élne, a farkát maga után húzva az iszapban – felelték hivatalnokok.

-- Akkor menjetek innen! – mondta nekik Csuang Ce – Én is inkább húzom a farkamat az iszapban.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz¹:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam, és amikor felnőtté váltam, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőt és azonosat, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Kimerítően foglalkoztam megannyi filozófiával, és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy érvelésem rosszabb, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle? Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a szám. Megkérdezhetem, hogy te mit tanácsolsz?

Mou herceg előrehajolt székében, és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre, és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Ó, milyen boldog vagyok itt! Ha akarok, kint ugrándozom a kút peremén, aztán visszamászok, és megpihenek a kút falának egyik kis üregében. Amikor vízbe ugrom, hónaljig elmerülök benne, és az államat magasan fenntartom. Amikor pedig belecsúszok az iszapba, addig ások, amíg a lábam teljesen bele nem süllyed. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét, és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem nézed meg te magad, uram?”

De mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse beledugta volna bal lábát a kútba, a már bent lévő jobb térde elakadt. Kiszabadította magát, és hátrébb húzódott. Majd beszélni kezdett a békának a tengerről: „Területe még ezer li-től is nagyobb; mélysége, mint ezer szakadéké. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött, majd megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rábírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet, vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Lehetetlen erre vállalkozni!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan, és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle, és azután tapogatózol, hogy min vitatkozhatnál vele. Olyan ez, mintha egy csövön keresztül fürkésznéd az eget, vagy egy ár segítségével akarnád megmérni a föld mélyét. Nem túl kicsik ezek az eszközök ezekre a célokra? Eredj utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? Ám mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így négykézláb mászott haza. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál, és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(¹Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül, és katonákkal kerítették be őt¹. Konfuciusz azonban tovább énekelt, és játszott lantján. Ce-lu odament hozzá, és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Jer, és elmondom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam távol tartani magam a gondoktól-bajoktól. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át törekedtem a sikerre. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében az Ég alatt senki sem szembesült gondokkal-bajokkal. Ám ez nem az emberek tudásából fakadt. Csie vagy Csou idejében az Ég alatt senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] nem ért el sikert. Ám ez nem az emberek tudásának hiányából fakadt. Az akkori idők és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapódó kardpengék láttán is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a gondokat-bajokat a sors határozza meg, és hogy a sikert az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint egy bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu! A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk, és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te vagy Jang Hu, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(¹Beszélgetésekés mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj¹ irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, mégis alig bírok vele. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyanok, mint a permet. Az egész összekeveredik, és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom a bennem lévő égi gépezetem anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Bár rengeteg a lábam, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az égi gépezetet? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének is lábaim, mire használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Gerincem és a bordáim segítenek a haladásban, mivel testtel rendelkezem. De neked, uram, aki örvények közepette támadsz fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulsz le a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Az igaz, hogy örvények közepette támadok fel az Északi-tengernél, és hömpölyögve zúdulok le a Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött, vagy ha rám tapos, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté, és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs ember lehet nagy győztes.

 

 (¹A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet a legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

(XVII. 7.) Őszi áradások

7. A Sárga-folyó ura megkérdezte:

-- Ha csak ennyiről van szó, akkor miért olyan értékes a Tao?

Az Északi-tenger ura így felelt:

-- Aki megérti a Tao-t, az megérti az alapelvet [, amely minden létező formára jellemző]. Aki megérti az alapelvet, az tisztán átlátja az eshetőségeket. És aki tisztán átlátja az eshetőségeket, az nem okoz kárt magának semmivel. Amikor valakinek tökéletes az erénye (de), akkor nem égeti meg tűz, nem fullad vízbe, nem árt neki hideg és forróság, nem sebesítik meg sem madarak, sem vadállatok. Nem amiatt, mert közönyös irántuk, hanem mert különbséget tud tenni biztonságos és veszélyes között; belenyugszik a szerencsétlenségbe és a szerencsébe egyaránt; odafigyel arra, hogy merről jön és merre megy, így semmi nem árt neki.
Ezért mondják azt: „Az égi belül van, az emberi kívül, és az erény (de) az égiben lakozik. Amikor megérted, hogy mi az égi, és mi az emberi működés, akkor gyökeret versz abban, ami égi, és elfoglalod helyed az erényben (de). Ezután meghajolhatsz vagy kinyújtózhatsz, előre siethetsz vagy késlekedhetsz, akkor is visszatérsz a lényeghez, és megvalósítod a tökéletest”.

-- Mit értesz azon, hogy égi, és mit értesz azon, hogy emberi?

-- Az ökröknek és lovaknak négy lábuk van – válaszolt az Északi-tenger ura – Ez az égi. Amikor a lovakat felkantározzák vagy az ökrök orrát átfúrják, ez az emberi. Ezért mondják azt: „Ne engedd, hogy az emberi elsöpörje az égit, ne engedd, hogy a szándékaid elsöpörjék azt, amit a sors rendelt el; ne áldozd fel jóhíredet azért, hogy megszerezz valamit. Ha erre gondosan vigyázol, és nem veszíted el, akkor elmondhatod, hogy visszatértél az eredeti természetedhez.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 6.) Őszi áradások

6. Ezután a Sárga-folyó ura azt kérdezte:

-- Akkor hát mit tegyek, és mit ne tegyek? Hogyan döntsem el, hogy mit fogadjak el, és mit utasítsak el? Mit kövessek? Mit dobjak el?

-- A Tao fényéből nézve, mi az értékes, és mi az értéktelen? Ezek a kifejezések csak szélsőségek - kezdte válaszát az Északi-tenger ura - Ne kapaszkodj kitartóan saját elméleteidbe, mert szembekerülsz a Tao-val! Mi a kevés és mi a sok? Ilyen szavakat akkor használunk, amikor megköszönünk valamit vagy ajándékokat osztunk szét. Ne ragadj le az egyik oldalon, mert eltérsz a Tao-tól! Legyél szigorú, mint egy állam uralkodója, aki részrehajlás nélkül osztja kegyeit. Legyél lágy, mint a föld szelleme, aki pártatlanul osztja áldását. Legyen gondolkodásod nyitott és széles látókörű, mint a négy irány végtelensége, amelynek nincsenek végpontjai vagy határai. Öleld át mind a tízezer dolgot, mindegyiket egyformán védelmezd, mert ez az egyetemesség. Amikor mind a tízezer dolgot egyenlőnek tekinted, akkor már nem lesz köztük rövid vagy hosszú.

A Tao kezdet és vég nélküli, de a dolgok születnek és meghalnak, nem érik el a tökéletességet. Az egyik pillanatban üres, a következő pillanatban teli, testük formája állandótlan. Az évek múlását nem lehet visszafogni, az időt nem lehet megállítani. Pusztulás és növekedés, teljesség és üresség alig érnek véget, máris kezdődnek elölről. Ezt nevezhetjük nagy igazságosságnak, és ezt mondhatjuk minden létező forma alapelvének. A dolgok élete olyan, mint egy ló vágtája vagy esztelen nyargalása – minden pillanattal változnak, minden pillanattal átalakulnak. Mit tegyél és mit ne? Hagyd, hogy a dolgok maguktól átalakuljanak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 5.) Őszi áradások

5. Egy faltörő kossal lerombolhatod egy város falát is, de arra nem alkalmas, hogy betömjünk vele egy kis lyukat. Így azt mondhatjuk, hogy az eszközök különbözőek. Csi-csi and Hua-liu¹ akár ezer li-t is képesek megtenni egyetlen nap alatt, de nem tudnak patkányt fogni, ellentétben egy vadmacskával vagy menyéttel. Így azt mondhatjuk, hogy a lények képessége különböző. A bagoly éjjel megfogja a bolhát, és még a hajszál hegyét is észreveszi, ám amikor kivilágosodik, hiába erőlködik, nem látja meg a dombot vagy a hegyet sem. Így azt mondhatjuk, hogy a lények természete különböző. Amikor ezt mondják, hogy „kövessük a helyest, és mellőzzük a helytelent; kövessük a jó kormányzást, és mellőzzük a zűrzavart”, akkor ez azt jelenti, hogy nem értették meg Ég és Föld alapelvét és a dolgok különböző természetét. Ez olyan, mintha az Eget követnék, de mellőznék a Földet, vagy a jin-t követnék, de mellőznék a jang-ot. Egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Azok az emberek, akik folyamatosan így beszélnek, bolondok vagy csalók.

A régi idők császárai különbözőképpen mondtak le trónjukról, és a három dinasztia uralkodói különbözőképpen hagyták örökül trónjukat. Azt, aki szembemegy a korral, és a kor szokásai ellenében cselekedik, bitorlónak nevezik; azt, aki a korral együtt halad, és követi a kor szokásait, azt igazságosnak nevezik. Ó, te csak hallgass, Sárga-folyó ura! Hogyan tudhatnál bármit is az érték és értéktelenség kapujáról, vagy a nagy és kicsi házáról?

 

(¹Mu király nyolc lóból álló híres méneséből kettőnek a neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- A dolgokon belül vagy kívül találhatjuk azt, ami alapján elválaszthatjuk az értékest és értéktelent? Vagy a nagyot a kicsitől?

-- Ha a Tao fényéből nézzük, a dolgok egyike sem értékes, és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – Ugyanakkor, ha a dolgok szempontjából nézzük, akkor önmagára mindegyik értékesként tekint, és értéktelenként minden másra. Ha általános vélekedés szempontjából nézzük, egy dolog értékét vagy értéktelenségét nem önmaga határozza meg.

Viszonyítás szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy véljük, hogy nagyobb, mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy véljük, hogy kisebb, mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha megértjük, hogy az Ég és Föld akkorák, mint apró gabonaszemek, vagy egy hajszál hegye akkora, mint egy hegyvonulat, akkor megértjük azt is, hogy a méret viszonylagos.

Hasznuk szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert van benne valami hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk hasznavehetetlennek egy dolgot, mert van benne valami hasznavehetetlen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznavehetetlen. Ha megértjük, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük a hasznosság viszonylagosságát.

Hajlam szempontjából nézve [a dolgokat], ha elfogadjuk azt, amit ők elfogadnak, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne elfogadható. Ha elítéljük azt, amit ők elítélnek, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne elítélhető. Ha megértjük azt, hogy Jao és [a zsarnok] Csie is elfogadta saját tetteit, és elítélte a másikét, akkor megértjük, hogy az elfogadás vagy elítélés hajlam szerint történik.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Ce Cse javára, ezzel megszégyenült. Utána Ce Cse uralkodott, végül mindkettőt megölték.¹ Tang és Vu harcok által váltak királyokká. Po herceg is harcolt a királyságért, de elbukott.² Ha megfigyeljük a harc és lemondás eme példáit, vagy Jao vagy Csie viselkedését, akkor láthatjuk, hogy érték és értéktelenség az idő függvénye, ezért nem lehet állandónak tekinteni.

 

(¹Jen/Yan királyát, Kuaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva ajánlja fel trónját miniszterének. Ő ezt meg is tette i.e. 312-ben, arra számítva, hogy a becsületes minisztere visszautasítja a trónt, és ezután még hűségesebb, még megbízhatóbb lesz. Azonban a terv nem vált be, a király által felajánlott trónt minisztere, Ce Cse átvette, és az idős Kuaj teljes mértékben Ce Csé-nek lett kiszolgáltatva. Három évvel később forrongások dúlták fel az államot, és Jen/Yan nemesei Csi állam királyának segítéségét kérték. A harcokban Kuaj meghalt, az elfogott Ce Csé-t pedig kivégezték.

 

²Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu állambéli Ping király egyik unokája volt, aki i.e. 478-ban sikertelen puccsot indított Huj, Csu állam királya ellen. A puccsot leverték, ő maga pedig öngyilkosságot követett el.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 3.) Őszi áradások

 

3. A Sárga-folyó ura tovább kérdezett:

-- Manapság a bölcselkedők mind azt állítják, hogy a legapróbb (legfinomabb) dolognak nincs formája, és a legóriásibb dolgot pedig nem lehet behatárolni. Ez valóban igaz?

-- Ha a kicsi oldaláról szemléljük a nagyot, akkor nem látjuk át azt a maga teljességében – felelt az Északi-tenger ura – Ha a nagy oldaláról szemléljük a kicsit, akkor nem látjuk azt részleteiben. Az apró (a legfinomabb) a kicsi legkisebbje, az óriási a nagy legnagyobbja. Tehát egyértelmű különbség van köztük, de ez csak a körülményektől függ. Ugyanakkor testi forma nélkül nem tudjuk megállapítani valamiről, hogy „durva” vagy „finom”. Aminek nincs testi formája, annak nem lehet számokban kifejezni a méretét, és amit nem lehet behatárolni, annak nem lehet számokban megnevezni határait. A dolgok „durvaságát” szavakkal el tudjuk magyarázni, a dolgok „finomságát” el tudjuk képzelni. De az, amit nem tudunk szavakba önteni, és el sem tudunk elképzelni, annak nincs köze a „finomsághoz” vagy „durvasághoz”.

Ezért a nagyszerű ember tetteiben nem árt másoknak, de nem tulajdonít jelentőséget az emberségnek és jóságnak. Egy lépést sem tesz a haszon érdekében, de nem ítéli el a kapunál [pénzért] szolgálókat. Nem verseng azért, hogy vagyont vagy gazdagságot szerezzen, de nem hivalkodik szerénységével sem. Munkájában nem kér segítséget másoktól, de nem mutogatja saját erejét, és nem veti meg a kapzsit és alantast. Viselkedésében eltér a közönségestől, de nem mutogatja különcségét. A tömeg mögött marad, de nem veti meg azokat, akik hízelgéssel jutnak előre. Nem ösztönzi őt cím vagy a világ megbecsülése; nem okoz neki szégyent büntetés vagy a világ megrovása. Tudja, hogy nem lehet elválasztani a helyest és a helytelentől, és nem lehet elhatárolni a nagyot a kicsitől. Ezt a mondást hallottam: „A Tao embere hírnév nélküli és a legnagyobb erénnyel (de) rendelkezik, a nagy embernek nincs énje.” A legtökéletesebb szintet akkor éri el, ha azzal halad együtt, amit a sors kiosztott számára.¹

 

(¹Mivel ez az utolsó bekezdés egyáltalán nem illeszkedik a szövegbe, ezért feltételezhető, hogy utólagos betoldás. Victor H. Mair le sem fordította.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 2.) Őszi áradások

2. A Sárga-folyó ura ezután megkérdezte:

-- Rendben, tehát ha felismerem azt, hogy az Ég és Föld hatalmas, és egy hajszál vége pici, az elég?

-- Dehogyis! – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok mértékét nem lehet behatárolni, haladásuk szüntelen, a sorsuk mindig változik, kezdetük és végük bizonytalan és ok nélküli. Éppen ezért a nagy tudású ember messziről és közelről is szemléli a dolgokat. A kicsiről nem gondolja, hogy jelentéktelen, és a nagyról nem gondolja, hogy jelentőségteljes. Hiszen tudja, hogy a dolgok mértékét nem lehet behatárolni. [A nagy tudású ember] teljesen átlátja a múltat és jelent. Így nem kesereg azon, ami elmúlt, és nem nyújtózkodik a magasba, hogy belekapaszkodjon a jelenbe. Hiszen tudja, hogy a dolgok haladása szüntelen. [A nagy tudású ember] tökéletesen látja a különbséget a teljesség és üresség között. Így nem örvendezik a sikernek, és nem csügged, ha kudarc éri. Hiszen tudja, hogy a dolgok sorsa állandóan változik. [A nagy tudású ember] ismeri az egyszerű és nyugodt ösvényt, ezért nem ragadtatja el magát az élettől, és nem tekinti csapásnak a halált. Hiszen tudja, hogy kezdet és vég bizonytalan és ok nélküli.

Megállapíthatjuk, hogy amit az ember tud, az kevesebb, mint amit nem tud; az az időtartam, amennyit él, rövidebb, mint az, amennyit nem él. Amikor pedig ezzel az apróval mérjük össze a hatalmasat, akkor megzavarodunk, és elveszítjük önmagunkat. Innen nézve, honnan tudhatnánk, hogy egy hajszál vége alkalmas arra, hogy meghatározzuk vele a legkisebbet? Vagy honnan tudhatnánk, hogy az Ég és Föld alkalmas arra, hogy behatároljuk a leghatalmasabbat?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 1.) Őszi áradások1

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje, és patakok százai ömlöttek a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött, és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partjáról a másikra tekintve nem lehetett megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát, és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallgattam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták, és lebecsülték Po-ji² igazságosságát, nem hittem el azt, amit beszélnek. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz a tengerről, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a nyarat ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat, és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked a nagy tanokról beszélni.

Az Ég alatti világ összes vize közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók ezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej Lü³ sziklánál párolog megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Nagyságát össze sem lehet mérni a Jangce vagy a Sárga-folyó méretével. De én ezzel sosem büszkélkedtem, mivel alakomat az Ég és Föld nagyságával vetem össze, és tisztában vagyok azzal, hogy lélegzetem a jin-től és jang-tól kaptam. Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét (azaz az ismert világ területét) az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső Birodalmat a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az emberiség csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, de bármekkora területen is nő gabona, bármeddig is el lehet jutni csónakon és szekéren, maga az egyén csak egy kis helyet foglal el. Összevetve a tízezer dologgal, az egyén nem olyasmi, mint egyetlen aprócska szőrszál egy ló testén? Az sem több ennél, amit az öt császár örökül hagyott, vagy amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, vagy ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik, és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát.⁴ Po-ji mindent feladott hírneve érdekében, Konfuciusz tanított, hogy bölcsnek véljék. Mindezt csak azért, mert nagyra tartották magukat. De nem így voltál vele te is, aki az előbb még az áradó vizei miatt tartottad magad nagyra?

 

 

(¹A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveinek tekinti, amelyek többé-kevésbé összefüggő tartalommal bírnak.

²Po-ji az öccsével együtt hű maradt a Sang-dinasztia utolsó uralkodójához, aki nem csak a termőföldet, hanem hagyomány szerint a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után esküt tettek, hogy nem esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) Csou-dinasztia földjének terményeiből. A hegyekbe vonultak vissza, ahol gyakorlatilag éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

³Némely kommentátor szerint ez egy olyan hatalmas kőszikla, aminek csapódva a tengervíz gőzzé változik.

 

⁴A különböző történelmi források általában eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik megőrizték önmagukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Tudásukat nem akarták kiterjeszteni az Ég alatti világra, és nem akartak megérteni minden erényt (de). Saját helyükre húzódtak vissza, és visszatértek velük született természetükhöz. Mi egyebet tehettek volna? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll, és az erény sem apró tudásból. Az apró tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Ezért mondják, „Rendezd el önmagad, és ennyi elég”.¹ A teljes örömet nevezhetjük a cél elérésének is.

Amikor a régiek a „cél eléréséről” beszéltek, nem hintók és hivatali jelvények megszerzésére gondoltak. Csupán arra, hogy az öröm annyira teljes, hogy már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél eléréséről” beszélnek, hintók és hivatali jelvények megszerzését értik alatta. De a hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmi közük sincs a veleszületett természethez. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, érkezésüket nem lehet irányítani, távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, ha a hintók és hivatali jelvények hatására sem engedjük szabadon vágyainkat, vagy ha a nyomor és szegénység miatt sem válunk közönségessé [a tanulásban és gondolkodásban], akkor mindkét esetben aggodalomtól mentes, egyforma örömünk lesz. Ha egy átmeneti dolog távozásával örömünk is megszűnik, akkor láthatjuk, hogy az általa okozott öröm üres és értéktelen volt. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgokban, és akik elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulás² érdekében, azokat úgy hívják, hogy fejük tetején álló emberek”.

 

(¹Ez a mondat kilóg a szövegből, Victor H. Mair le sem fordítja.

 

²Ennek a fejezetnek az 1. részében nevezi az író a konfucianizmust és a motizmust „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t, és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao kölcsönösen elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világnak, és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és erdőkbe, az erényük (de) mégis rejtve marad. Rejtve marad, annak ellenére, hogy ők maguk nem akarják elrejteni.

Akiket a régiek „rejtőzködő bölcseknek” hívtak, azok nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy bárki lássa őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. De az idő eltévelyedett. Ha az a kor alkalmas lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe, nyom nélkül visszatéríthették volna az Ég alatti világot az egységhez. De mivel rossz idők jártak, és az Ég alatti világ is ellenük fordult volna, ezért gyökereiket a teljes nyugalomba süllyesztették, és vártak. Megőrizték a Tao-t önmagukban.¹

 

(¹Itt Burton Watson Fukunaga Mitsuji-ra, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Ebben a 3. részben található felfogás a helyes időzítésről valójában sokkal közelebb áll a Konfuciusznak tulajdonított Beszélgetések és mondások című műhöz vagy a Változások könyvéhez (Ji-csing).) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régiek káoszban és egyszerűségben, a világgal egyetemben éltek békés nyugalomban. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak a szokásos rend szerint váltakozott; a tízezer dolog sértetlenül élt, és az élőlények nem szenvedtek korai halált. Az emberek rendelkeztek tudással, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott.¹

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani, pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az Ég alatti világot. Ennek eredményeként, bár még megvolt az egyetértés, az egység elveszett. Az erény romlása, pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyetértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit.² Rendeletekkel és tervekkel kormányoztak, ezzel beszennyezték a tisztaságot, és összetörték az egyszerűséget. Eltávolodtak a Tao-tól a „jó” kedvéért; tetteikkel veszélybe sodorták az erényt. Ezután elhagyták a velük született természetüket, és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elme a másik szív-elméhez társította tudását, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a kultúrát és műveltséget. A kultúra elfojtotta a természetest; a műveltség pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és eltévelyegtek. Már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem az eredeti állapotukhoz.

 

(¹Ahogyan az V.fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

²Különféle mitológiai alakok, Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet, és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, és Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Azokat, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolatokkal akarják irányítani vágyaikat, hogy elérjék a tisztaságot, homályban és tudatlanságban élőknek nevezik.1 A Tao-t gyakorló régiek nyugalommal fejlesztették ki a tudást. Megértették az életet, de nem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak, és egymást táplálják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, a Tao rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol belsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol az őszinteség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha elhomályosult erényükkel próbálják az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis tovább erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(¹A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja. Az előbbi a tanulást és az önművelést szorgalmazza, az utóbbi pedig a vágyak csökkentését vagy megszüntetését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XV. 3.) Mesterkélt gondolatok

3. Ezért mondják: „Ha a testet pihenés nélkül dolgoztatják, kifárad; ha a szellemet szünet nélkül használják, akkor kimerül. A víz természete olyan, hogy addig marad tiszta, amíg nem keveredik össze semmivel, és addig marad nyugodt a felszíne, amíg nem kavarják fel. Ha meggátolják szabad áramlásában, elveszíti tisztaságát. Éppen ilyen az Ég erénye (de) is". Emiatt mondják: "Az a szellem táplálásának Tao-ja, ha valaki tiszta és mindenféle szennyeződéstől mentes, nyugodt és változatlan, elfogulatlan és nem-cselekvő, az Éggel együttműködő.

Ha valakinek egy Kan-Jüe-ből származó kardja van, azt egy dobozban tárolja, és nem meri használni, mert számára ez a legnagyobb kincs. De a tiszta szellem mind a négy irányba szétterjed, hol erre áramlik, hol arra – nincsen hely, ahová ne érne el. Felül az Eget súrolja, alul beborítja a Földet. Átalakítja és táplálja a tízezer dolgot, még sincs alakja. Úgy nevezik, hogy 'az Égi Császárral azonos'.

Csak az a tiszta egyszerűség Tao-ja, amelyik őrzi és védelmezi a szellemet. Ha valaki védelmezi, és sosem veszíti el, akkor eggyé válik a szellemmel. És ebben az eggyé válásban tökéletes összhangba kerül az Ég rendjével".

Ahogy a mondás tartja: „Az emberek többsége számára az anyagi haszon a legfontosabb, a becsületes tudós számára a hírnév. A kiváló ember nagyra tartja a törekvést, a bölcs pedig a lényegi tisztaságot”.

Éppen ezért az egyszerűség azt jelenti, hogy semmivel sem keveredett; a tisztaság azt, hogy a szellem sértetlen. Azt, aki meg tudja testesíteni az egyszerűséget és a tisztaságot, "igaz ember"-nek hívják.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XV. 2.) Mesterkélt gondolatok

 

2. A bölcs ezért megpihen, ettől kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. Ezáltal az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem érik őt. Így erénye (de) ép, szelleme sértetlen marad.

Éppen ezért mondják: „A bölcs élete az Ég cselekvése, halála a dolgok átalakulása. Nyugalmában olyan az erénye (de), mint a jin, mozgásában úgy áramlik, mint a jang. Nem foglalkozik sem a jó szerencsével, sem a balszerencsével. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Eldobja a tudást, nem érdeklik az okok, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok, nem hibáztatják az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”. 

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv az erény megromlása. Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa (de). Amikor a szív-elme egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XV. 1.) Mesterkélt gondolatok

 

1. Mesterkélt gondolatok birtokában fennkölten viselkedni, a világból kivonulni, kimódolt utakat keresni, magasztosan beszélni, másokat bírálni - ezek csupán a fennhéjázás jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, és akik hervadt ábrázattal ölik bele magukat a mély vízbe.

Emberségről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és attól távol a tanulásnak élnek. 

Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.

A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a semmittevés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól, és akik kényelmes nyugalomra vágynak.

Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medveként hajladozni, madárként nyújtózkodni – ezek csupán az élet meghosszabbítására irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják testüket, és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng.¹

Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett nézetek nélkül; aki képes magát művelni emberség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzésének befolyásolása nélkül, az elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent birtokolni. Nyugalma határtalan, mégis kiválók sokasága követi éberségében. Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).

Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csend, nyugalom, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének (de) lényegét”.

 

(¹Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást, és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga eleve feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin-t eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek művelték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István 

 

 

(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz: -- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat.¹ Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni az embereket, és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszolta neki Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok lábnyomai, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azt. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk a lábnyomok. Bár a nyomokat lábbelik hozzák létre, de a nyomok nem maguk a lábbelik.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára, ami által meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt, és a Tao elé sem lehet gátat vetni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A varjak tojásból keltik ki fiókáikat, a halak ikrákat raknak, a vékonyderekú darazsak átalakulással fejlődnek, amikor pedig egy újszülött világra jön, az idősebb testvére bömböl. Már régóta nem követtem az átalakulás folyamatát. És aki régóta nem követi az átalakulás folyamatát, az hogyan is alakíthatna át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu, végre rátaláltál.

 

(¹Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája Konfuciusz halálának évében, i.e. 479-ben fejeződött be, tehát ő maga nem olvashatta művet teljes valójában. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte Lao Tan-nal való találkozásának elbeszélését, Ce-kung szólalt meg elsőként:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan mozdulatlan legyen, mint egy holttest, aztán pedig sárkányként tűnjön elő? Lehet-e hangja olyan, mint a mennydörgés, miközben néma, mint a mély szakadék? Mozdulatai pedig olyanok, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele?¹

Végül Konfuciuszra hivatkozva elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült, és alig hallható hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet megéltem már. Mit tudnál nekem tanítani?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Jer közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak² – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett a zsarnok Csou királynak, és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király a zsarnok Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki.³ Ezért mondom, hogy nem egyformán kormányoztak.

Lao Tan újra így szólt:

-- Jer még közelebb, fiam. Elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét elfogulttá formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek, és még a három évüket sem töltötték be, de a felnőtteket már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy átalakította az emberek szív-elméjét. Az emberek ármánykodásba fogtak, és fegyvereiket egymás ellen fordították. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették egymástól magukat, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként hatalmas riadalom támadt az Ég alatti világon, és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Eleinte kialakították az erkölcsös viselkedés szabályait, de mostanra mi lett belőlük?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a Nap és Hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent, és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy a vipera marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna?

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált, és meg sem tudott szólalni.

 

(¹ James Legge szerint Ce-kung azért kezdeményezte a Lao Tan-nal való találkozást, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző, 6. részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

 

²Ennek a résznek az írója – a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár csoportjába tartoztak.

 

³Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiát jelenti, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le őt Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt, és innen kezdődik a Csou-dinasztia uralkodása, amely egészen i.e. 256-ig tartott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal, amikor Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, elkezdett neki az emberségről és igazságosságról beszélni. Erre Lao Tan így válaszolt:

-- Ha csépléskor a pelyva kis darabkája a szemedbe megy, szinte megvakít, és úgy érzed, mintha a világ forogna körötted. A szúnyog vagy a bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberség és igazságosság rosszindulatúan felkavarja a szív-elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az Ég alatti világot attól, hogy elveszítse a természetes egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, és szilárdan kell állnod az erény (de) egységében. Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon, és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem érdemes vitatkozni; a dicsfény és hírnév fénye nem tesz senkit sem nagyobbá. Amikor a források kiszáradnak, és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, mire intetted Lao Tan-t, amikor meglátogattad őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen egy sárkányt láttam benne - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve tökéletes, kinyújtózva pedig pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a párafelhőkön, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a szám, és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudtam volna én Lao Tan-t inteni?

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy napon délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és a különféle rendelkezésekben. Öt évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Aztán még hol kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Hát ez nyilvánvaló – mondta Lao Tan – Ha a Tao-t fel lehetne ajánlani, akkor minden ember felajánlaná urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne magyarázni, akkor minden ember elmagyarázná testvérének. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha nincs belül vendéglátó, akkor nem marad ott; ha kint nincs meg a helyes útmutatás, akkor nem megy ki. Ha belülről kiindulva nem fogadják odakint, akkor a bölcs nem jeleníti meg. Ha kívülről beindulva nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.¹

A hírnév közös tulajdon, ne akarjunk sokat belőle. Emberség és igazságosság az előző királyok fogadói; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, szemrehányással illetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberséget kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, adósság nélküli kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; az adósság nélküliség nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a legfontosabb dolog a gazdagság, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik szeretik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak mindegyikbe, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölni és kedvelni, adni és kapni, figyelmeztetni és tanítani, megvédeni és megölni – ez a rendezés nyolc eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el a nagy átalakulást. Éppen ezért mondják, hogy „Az tud elrendezni mást, aki maga is rendezett”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(¹Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem érzékszervekkel lehet átadni, éppen ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba indult, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez:¹

-- Mi a véleményed a mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambuszdobozokban tárolják, és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják – kezdte válaszát Csin, a zenész mester - Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik, és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók.² De ha bárki visszatenné őket a bambuszdobozukba, újra hímzett szövettel takarná be őket, és maga mellett tartaná, miközben tenné a dolgát, majd velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek egykori királyoktól erednek, és maga mellett tartva teszi a dolgát, és tanítványaival egyetemben mellettük tér nyugovóra. Ennek eredményeként Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítványaival megpihent, Vejből (Wey-ből) elűzték, Sang-ban és Csou-ban pedig szorult helyzetbe került. Nem olyasmi volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait fogságba vetették, hét napon át nem jutottak főtt ételhez, élet és halál között lebegtek. Nem olyasmi volt ez, mint egy rémálom?³

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen jól bevált csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem pontosan olyan, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[-dinasztia] és Lu állam nem pontosan olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki a Csou[-dinasztia] egykori kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Fárasztó és eredménytelen munka, de ha valaki ezt mégis ezt teszi, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Aki így cselekszik, az nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet változtatás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha felfelé húzod, lemegy, és ha elengeded, akkor feljön. Vagyis nem a vödörtartó rúd húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a vödörtartó rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert egyformák voltak, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra.⁴ A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásaira és előírásaira akár azt is mondhatjuk, hogy olyanok, mint a galagonya, a körte, a narancs vagy a dinnye. Az ízük teljesen különböző, mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot, és ráadod Csou hercegének ruháját, szegény majom szétharapdálja, és összetépi. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőle. Nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméjébe gondok férkőztek, homlokát összeráncolva nézett maga körül mindenkire.⁵ Egy falubéli csúnya nő úgy gondolta, hogy Hszi Si emiatt olyan szép.  Így hát hazament, és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották, bezárkóztak, és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották, fogták feleségüket, gyerekeiket, és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Ez a csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A mestered is bajba fog kerülni!

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2.részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

²A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét rá tereljék. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

³Ezeket a bajokat, üldöztetéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelenti.

 

⁴A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

⁵Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Pej-men Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, meghallgattam Hszien-cse zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félelem fogott el. Később kimerültnek éreztem magam, a zene legvégére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni, felkavarodtam, és elveszítettem lélekjelenlétemet.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberi hangok szólaltak meg, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a Nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie, miközben az Éghez alkalmazkodik; az öt erényt kell kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak, és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába.¹ Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást, és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és hanyatlik, udvarias és harcias; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A fényben úszó hangok hol olyanok, mint egy téli álmából ébredező rovar halk mocorgása, hol, mint egy mennydörgés csattanása. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, másszor erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ezért fogott el téged a félelem.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a Nap és a Hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, másszor kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak, mégsem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni, vagy szellemedet védelmezni tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok szétáradtak, magasak és tiszták voltak. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a Nap, a Hold és a csillagok pedig megtartják pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott megállás nélkül. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál a Tao előtt, és egy öreg fának támaszkodva dúdoltál. Szemed belefáradt annak az erőlködésébe, hogy lásd azt, erőd elégtelennek bizonyult, hogy kövesd azt, amit még én sem tudtam elérni. Tested feloldódott az ürességben, szabadnak és könnyűnek érezted magad. Ezért érezted kimerültnek magad.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek már nem voltak kimerítőek. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül keletkeztek a semmiből és a sehová távoztak, egy hangtalan, mély homályban rejtőzve. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen dallamot sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől, és a bölcsekhez fordult tanácsért. A bölcsekhez, akik tisztában vannak a valósággal és a sorssal. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen császár ekként dicsérte: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész Eget és Földet, átöleli mind a hat irányt.”²

Hallani szeretted volna a zenét, de messze volt tőled. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene az elején ijesztő volt, és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerítettek, és ez a kimerültség kiteljesedett benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad együgyűnek. De ez az együgyűség tárta fel neked a Tao-t. A Tao-t, amit magadban hordozol, bármerre is mész.

 

(¹Ezt a mondatot több kiadásból is kihagyták, mert egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

²Jen császár vagy a Láng császár név vagy a történelmi idők előtti Kína isten-császárát vagy pedig az ókori Kína uralkodóit takarja. Régóta vitatott kérdés ugyanis, hogy Sennong, a földművelés istene azonos vagy sem Jen császárral. Ugyanakkor az is egy feltételezés, hogy a mindenkori törzsi vezetőket illették Jen császár vagy Láng császár elnevezéssel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 2.) Az Ég körforgása

 

2. Sang főminisztere, Tang az emberségről kérdezte Csuang Cé-t.¹

Csuang Ce így válaszolt:

-- A tigrisek és farkasok emberségesek.

-- Hogy érted ezt?

-- Az apaállatok és a kölykeik kedvelik egymást. Miért is ne tekintenénk őket emberségesnek? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Mondanál valamit a tökéletes emberségről?

-- A tökéletes emberség nem részrehajló – mondta Csuang Ce.

A főminiszter így szólt:

-- Azt hallottam, hogy ha valaki nem részrehajló, az nem szeret, és ha valaki nem szeret, akkor nincs meg benne a szülők tisztelete (xiao/hsziao). Tehát kimondhatjuk, hogy a tökéletes emberségben nincs meg a szülők tisztelete?

-- Nem, dehogyis – felelte Csuang Ce – A tökéletes emberség a legnagyobb. De ez nem azt jelenti, hogy az emberség felülmúlja a szülői tiszteletet, hanem azt, hogy távol állnak egymástól. Ha valaki délnek utazva elér Jing városába, és ott megfordulva észak felé tekint, akkor nem fogja látni a Ming-hegyet. Miért nem? Azért, mert távol van tőle. Ezért mondják, hogy könnyű tiszteletből jó gyermeknek lenni, de szeretetből nehéz. De még ha könnyű is volna szeretetből jó gyermeknek lenni, a szüleidről megfeledkezni nehéz. De ha könnyen meg is feledkeznél szüleidről, őket arra rávenni, hogy téged elfelejtsenek, az bizony nehéz. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy téged elfelejtsenek, te nehezen tudnál megfeledkezni az Ég alatti világról. De ha mégis meg tudnál feledkezni az Ég alatti világról, az nehéz volna, hogy az Ég alatt világ feledkezzen meg rólad.²

Ez az erény (de) maga mögött hagyja Jao-t és Sun-t, és megpihen a nem-cselekvésben. Haszna tízezer nemzedéket gazdagít anélkül, hogy az Ég alatti világnak tudomása volna erről. Hogyan is lehetne egy nagy levegőt venni, és az emberségről és szülők tiszteletéről beszélgetni? Szülők és testvérek tisztelete, emberség, igazságosság, hűség, őszinteség, helyes viselkedés, becsületesség – ezekkel mind ezt az erényt szolgálhatod, de egyik sem érhet fel vele. Ezért mondják, hogy a legnemesebb megveti az állami rangokat; a leggazdagabb tudomást sem vesz az állam kincseiről; a legtökéletesebbet nem érdekli a dicsőség és hírnév. Egyedül a Tao nem változik sosem.

(¹Sang itt feltehetőleg Szong/Szung államot jelenti.

 

²Victor H. Mair ezt az utolsó három mondatot a következőképpen fordítja: „De ha te könnyen meg is feledkeznél szüleidről, őket rávenni arra, hogy elfelejtkezzenek magukról, az bizony nehéz. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy elfelejtkezzenek magukról, nehéz volna megfeledkezni mindenről, ami az Ég alatt van. De ha mégis meg lehetne feledkezni mindenről, ami az Ég alatt van, az nehéz volna, hogy minden, ami az Ég alatt van, megfeledkezzen saját magáról”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 1.) Az Ég körforgása

1.

-- Az Ég szüntelenül forog? A Föld állandóan nyugalomban van? A Nap és a Hold egymással versengenek? Ki felügyeli és irányítja mindezt? Ki rendezte el így? Ki az, aki háttérben maradva működteti mindezt? Vajon létezik valamiféle titkos tényező, ami folyamatos mozgásra készteti a dolgokat, akár akarják, akár nem? Vagy a dolgok önmaguktól mozdulnak el, és nem tudnak megállni?

A felhők adják az esőt vagy az eső hozza létre a felhőket? Ki adja nekünk ily bőkezűen? Ki az, aki háttérbe maradva létrehozza ezt az érzéki örömöt?¹

A szél északon keletkezik, majd felettünk kavarogva először nyugat felé indul, aztán kelet felé. Kinek a lélegzete ez? Ki az, aki háttérbe húzódva fújtat így?
Megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt az egészet?

-- Jer, és elmondom neked – intett Hszien Sao, a sámán - Az Égnek hat iránya van és öt eleme.² Ha a császárok és királyok ezekkel összhangban tevékenykednek, akkor jó lesz a kormányzásuk; ha ezekkel ellentétesen tevékenykednek, akkor annak szörnyű következményei lesznek. A kilenc Luo útmutatása alapján válik uralkodásuk tökéletessé, és valósul meg erényük.³ Felügyelik és megvilágítják alant a földet, és az egész Ég alatti világ támogatja őket. Ezért hívják őket „legfőbb uralkodóknak”.

(¹Burton Watson kommentárja szerint a „felhők és eső” kifejezés a régi időkben a közösülésre utalt, és feltehetően emiatt alkalmazza ennek a résznek az írója azt a furcsa szófordulatot, mint „érzéki öröm”.

 

²A kínai filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém és víz.

 

³Feltehetően az Öt klasszikus egyikének, az Írások könyvé-nek (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) „Nagy terv” fejezetére utal ez a mondat. A hagyomány szerint az ősi időkben a Luo-folyóból mászott elő egy teknősbéka, aminek a páncélján lévő kilenc jel képezte ennek a fejezetnek az alapját.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)