(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz*:

-- Vannak olyan emberek, akik úgy irányítják a Tao-t, hogy lekicsinylik vagy tagadják. Az elfogadhatatlant elfogadják, a nem olyanról azt állítják, hogy olyan. Erre a szónokok azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudja különböztetni a „keményet” és a „fehéret”, mint ahogyan a nap és a hold függ az égen”. Nevezhetjük-e ezeket az embereket bölcsnek**?

-- Az ilyen ember – válaszolta Lao Tan – olyan, mint egy munkáját végző szolga vagy egy mesterember, akit köt a megrendelése. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya képes elkapni a patkányt, ezért pórázon végzi. A majmot a fürgesége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, mondok neked valamit. Valamit, amit nem tudsz érzékelni a füleddel és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem igazán találni olyat, akik testtel rendelkezik, és mégis együtt tudna létezni az alaktalannal és a formátlannal (Tao-val). Az emberek haladására és megtorpanására, életére és halálára, növekedésére és hanyatlására senki sincs hatással. Ám azt gondolják, hogy mindezek irányítása az emberek kezében van. Ha valaki elfeledkezik a külső dolgokról és elfeledkezik az Égről, arról azt mondják, hogy elfeledkezik önmagáról. Aki elfeledkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(*Vannak olyan fordítók, akik már itt Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).

**Konfuciusz kérdése, illetve kérdésének lényege nem világos.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy Kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Lett az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). Mielőtt a dolgok felvették volna rájuk jellemző alakjukat, már létezett a jin és jang, egymástól elválaszthatatlanul. Ezt nevezzük sorsnak. A jin és a jang állandó váltakozása során megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult az alakjuk. Ezeket hívják formáknak. A testi formákban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a Kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a Kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölelő lesz. Olyasmi ez, mint amikor valaki egybefonódik a madarak csiripelésével. És amikor egybefonódik a madarak csiripelésével, egybefonódik az Éggel és Földdel. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják sötét erénynek. Ugyanaz, mint a nagy Alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Égalattit, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének*. Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról és földműveléssel kezdett foglalkozni. Jü meglátogatta őt. Po-cseng Ce-Kao éppen akkor kint dolgozott a szántóföldjén. Jü odaiparkodott hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte és így szólította meg:

-- Uram, azelőtt, amikor Jao kormányozta az Égalattit, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te pedig, uram, lemondtál méltóságodról és földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Azelőtt – válaszolta Ce-Kao -, amikor Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Mostantól az erény (de) romlásnak indul és mostantól a büntetések érvényesülnek. Az elkövetkező korok zűrzavara itt, ezzel kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban!

Ezzel serényen folytatta tovább földművelő munkáját, hátra sem pillantott.

(*James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao Lao Ce előző életének egyik inkarnációja. Emellett James Legge úgy véli, hogy ezt a részt, akárcsak az előző, 6. részt sem lehet valódinak elfogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment, hogy meglátogassa Hua-t.  Hua határőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy inkább nemes ember (csün-ce/junzi). Amikor az Ég életet ad a tízezer embernek, egészen biztos, hogy ki is jelöli mindegyik számára a feladatát. Ha sok fiad lenne és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál és megosztanád a gazdagságodat más emberekkel, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és amikor tevékenykedik, éppen úgy nem hagy nyomot maga után, mint a madár az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világban, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget az összes többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, táplálja erényét és elvonultan él. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára és megérkezik Isten lakhelyére. A három gyötrelem/szenvedés sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A határőr sarkon fordult és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Eredj innét! – szólt vissza bosszúsan a határőr*.

 

 

(*James Legge úgy véli, hogy az egész 6. rész eredetisége megkérdőjelezhető. Mivel olyan kifejezések szerepelnek benne, mint az évezredeken át élő bölcs, aki végül felemelkedik a halhatatlanok közé és megérkezik Isten lakhelyére, és aki mentes a betegség, öregkor és halál hármasától.

Figyelemre méltó a párhuzam a buddhista páli kánonban található egyik Buddha legendával, a NID 2.2-vel, amely Buddha otthonából való eltávozását meséli el. A hagyomány szerint az ifjú Buddha akkor határozta el magát a remeteségre, amikor találkozott egy aggastyánnal, egy beteg emberrel és látott egy halottat. A történet Vekerdi József fordításában a Buddha Ujja honlapon olvasható, és ugyanitt Nagy Gergely Miklós felolvasásában hallható.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 5.) Ég és Föld

 

5. Jao tanítója Hszü Jü volt, Hszü Jü tanítója Nie Csüe volt, Nie Csüe tanítója Vang Ji volt, és Van Ji tanítója Pi-ji volt*.

Jao így fordult Hszü Jü-höz:

-- Alkalmas volna-e Nie Csü arra, hogy az Ég társa legyen?  Ha igen, akkor megbíznám Vang Ji-t, kérje meg [Nie Csüe-t], hogy vegye át a trónt tőlem.

-- Vigyázz, mert ezzel veszélybe sodornád az egész Ég alatti világot! – kiáltott fel Hszü Jü - Nie Csüe értelmes, éles elméjű, fürge észjárású, ügyes ember. Tehetségével felülmúlja a többi embert és tudja, hogyan hasznosítsa az emberi képességeit, hogy megkapja az Ég támogatását. Képes arra, hogy a hibákat megelőzze, de a hibák forrását nem ismeri fel. Engednéd, hogy az Ég társa legyen? Először is, az emberi képességekre támaszkodna és elfelejtkezne az Égről. Aztán önmagát helyezné középpontba, mások életétével kevésbé törődne. Imádattal fordulna a tudás felé, terveit villámgyorsasággal valósítaná meg. Saját terveinek szolgájává és a dolgok áldozatává válna. Folyamatosan tekintgetne minden irányba, úgy várná a dolgok válaszát. Adna a sokaság véleményére, együtt változna a dolgokkal, és nyoma se lenne benne bármiféle állandóságnak. Hogyan is volna alkalmas arra, hogy az Ég társa legyen? Mint ahogyan léteznek nemzetségek és azoknak egy közös őse, úgy ő biztosan megfelelő lenne arra, hogy az egyik nemzetség atyja legyen, de arra nem, hogy az összes nemzetség atyjának az atyja legyen**. Az ilyen fajta irányítás zűrzavart okozna, borzasztó csapást hozna az északra néző miniszterekre, és szerencsétlenséget a dél felé néző uralkodóra.

 

(*Mindezek a nevek már előfordultak az előző fejezetekben, például az I. fejezet 6. részének magyarázatában. Pi-ji nem ugyanaz a személy, mint a VII. fejezet 1. részében szereplő Pu-ji.

 

**E mondat azt jelenti, hogy Nie Csü miniszter lehet, de uralkodó nem.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 4.) Ég és Föld

 

4. A Sárga császár a Vörös-víztől északra kóborolt, majd felkapaszkodott a Kun-lun [hegy] magaslataira és hosszasan bámult a déli irányba. Útban hazafelé elvesztette a sötét gyöngyét*. Elküldte Tudást, hogy keresse meg, de Tudás nem találta. Elküldte az éles szemű Li Csu-t, hogy keresse meg, de Csu sem találta. Elküldte Heves Vitát, hogy keresse meg, de Heves Vita sem találta. Legutoljára Értelmetlent kérte meg és Értelmetlen megtalálta.

-- Milyen furcsa! – kiáltott fel a Sárga császár – Csak Értelmetlen volt képes arra, hogy megtalálja*.

 

(*A sötét gyöngy magát a Tao-t jelképezi.

**A beszédes a nevek valójában a „tudást”, a „látást”, a „beszédet” jelentenék. Az „értelmetlent” fordítják még „alaktalannak”, „semminek” is.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 3.) Ég és Föld

 

3. Így szólt a mester:

-- Milyen mély és nyugodt helyen lakozik a Tao! Milyen tiszta és átlátszó! Nélküle a fémek nem csendülnének és a kövek nem zengenének. Hiszen a fémek és kövek is képesek hangot kiadni, de addig nem szólalnak meg, amíg nem ütik meg őket. Ki rendezi el a tízezer dolgot [ha nem a Tao]?

A királyi erénnyel (de) ellátott ember az egyszerűségben halad és szégyellősen tér ki az ügyek elől. Az eredeti forrásban gyökerezik, ismerete még a szellemekre is kiterjed. Erénye mindent átfog és szív-elméje válaszol a külvilág dolgaira. Mert Tao nélkül a test élettelen volna, és erény nélkül az élet nem tudna megtestesülni. Nemde az rendelkezik királyi erénnyel, aki megtartja testét, megéli életét megalapozza az erényt és világossá teszi a Tao-t? Milyen méltóságteljes, ahogyan hirtelen megjelenik és gyorsan halad, a tízezer dolog pedig követi őt! Az ilyet hívják királyi erénnyel ellátott embernek.

Belelát a legsötétebb sötétségbe, hall a hangtalanban. A legsötétebb sötétség közepette egyedül ő látja a csillogást, a hangtalanság közepette egyedül ő hallja a harmóniát. Éppen ezért a mélységek mélységében észlelni képes a dolgokat; a legszellemibb szellemiségben észlelni képes a lényeget*. Ezáltal a tízezer dolog minden igényét ki tudja elégíteni úgy, hogy ő magának nincsen semmije sem. Bár mindig siet, mégis visszatér pihenőhelyére, amely hol nagy, hol kicsi, hol hosszú, hol rövid, hol távoli, hol közeli**.

 

(*A Lao-ce 21. verse így szól: „(…) Ó, igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak. Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (csing) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (hszin). (Tőkei Ferenc fordítása)

**Ennek a mondatnak elég homályos a jelentése. Burt Watson a következő magyarázatot fűzi hozzá: „Ugyanúgy alkalmazkodik a külső jelenségekhez, mint ahogyan egy utazó alkalmazkodik az utazása körülményeihez”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)