(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el*. Ott egy púpos embert pillantott meg, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel kapta volna el őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam az egyensúlyozást. Amikor már nem estek le a bot végéről, tudtam, hogy alig lesz néhány kabóca, amit nem tudok megfogni. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy minden tíz kabócából kilencet képes leszek megfogni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem hajlok el egyik oldalra sem, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult és így szólt:

-- Akarata osztatlan, szelleme összpontosított. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz*:

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy védelmezi a tiszta életpáráját** – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze a bölcsességhez, képzettséghez, eltökéltséghez vagy bátorsághoz. Ülj le mellém és elmagyarázom neked! Aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az mind-mind dolognak számít. Így hát miért is volna különbség az egyik vagy másik dolog között? Vagy lehet-e bármelyiknek is elsőbbsége a többivel szemben? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám minden, ami az alaknélküliségből kezdődik, az a nem-átalakulásban végződik. És ha valaki a legmagasabb fokon megvalósítja ezt, annak tud-e bármi is az útjába állni? A számára kijelölt helyen időzik anélkül, hogy kilépne belőle, elrejtőzik a vég nélküli határokon belül, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de) és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember védelmezi az Éggel való egységét, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme egész. Nem tudott arról, hogy felült egy kordéra és arról sem, hogy leesett róla. Élet és halál vagy rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül belefutni veszélyes helyzetekbe is. Ha ő ennyire meg tudja tartani egységét a bor segítségével, mennyivel inkább meg tudja az tartani, aki az Égtől kapja egységét! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ezzel lehetővé válik, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao.
Ne azt fejlesszük ki, ami az ember eredendő természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit és nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához***

 

 

(*Az utolsó bekezdést kivéve ez a rész megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

**Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

***Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 1.) Az élet teljes megértése

1. Aki megérti az élet valódi jellegét, az nem hajtja magát olyanért, amit az életben nem megtenni. Aki megérti a végzet valódi jellegét, az nem kapálózik, hogy megváltoztassa azt a tudás által. A testünk táplálásának alapvető előfeltétele, hogy anyagi dolgokhoz jussunk. Ám megesik az is, hogy a szükségestől több dolog áll rendelkezésre, a test mégis táplálék nélkül marad. Az életünk alapvető feltétele, hogy ne válasszuk el magunkat a testünktől. Ám megesett az is, hogy valaki nem választotta le magát a testétől, az élete mégis odalett. Amikor érkezik, az életet nem lehet visszautasítani és amikor távozik, nem lehet visszatartani.

Az egész világon azt gondolják az emberek, hogy életük megtartásához elég, ha táplálják testüket. Milyen szomorú is ez! Viszont, ha a táplálás nem elég ahhoz, hogy megtartsuk életünket, akkor mit lehetne tenni e világon, ami elég volna? Bár lehet, hogy nem elég, mégis vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenni, nem pedig elkerülni azokat.

Aki nem akar törődni testével, annak az a legjobb, ha elhagyja a világot. Azáltal, hogy elhagyja a világot, megszűnik a kötődése. Azáltal, hogy megszűnik a kötődése, erényessé és békéssé válik. Azáltal, hogy erényes és békés, újra tud születni, mint némelyek. Azáltal, hogy újra megszületik, közel kerül [a Tao-hoz].

De miért elég, ha az ember elhagyja a világi ügyeket, és miért elég, ha elfelejtkezik az életről? Ha elhagyja a világi ügyeket, a teste nem merül ki. Ha elfelejtkezik az életről, az életereje nem csökken. Amikor a teste teljes és életereje újra egész, eggyé válhat az Éggel. Ég és Föld a tízezer dolog apja és anyja. Amikor egyesülnek, kialakul a testi forma, amikor szétválnak, újra kezdődik minden. Amikor a test és életerő nem szenved csorbát, azt úgy hívják, hogy alkalmazkodás. Életerőben megerősödve az ember visszatér, hogy az Ég segítőjévé váljon.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

(XVIII. 6.) Tökéletes öröm

 

6. Egyszer Lie Ce utazása során az út szélén eszegetett, és közben meglátott egy százéves koponyát. Kihúzta a bozótból és rámutatott ujjával:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg és [azelőtt] sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg jól érzem magam?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik és a ködös permet az ecet anyja. Muslicák születnek az ecet anyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a természet forrásába. Mind a tízezer dolog ebből a forrásból jön elő és mind oda tér vissza*.

 

(*Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezet 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burt Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 5.) Tökéletes öröm

5. Amikor Jen Jüan keletnek indult, Csi-államba, Konfuciusz aggódni látszott*. Ce Kung felkelt matracáról és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – A néhai Kuan Ce szavaival teljes mértékben egyetértek**: „Kis zsákba nem fér bele az, ami nagy; rövid kötéllel nem lehet vizet húzni a mély kútból.” Vagyis, a végzetünk bizonyos dolgokat meghatároz és a testi formánk is csak bizonyos dolgokra alkalmas. Egyikhez sem tehetünk hozzá és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd beszélni Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja***. Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi hasonlítgatni magát, de nem talál majd hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

Hallottad-e már ezt a történetet? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki és az áldozati szertartásból származó szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy az erdő mélyén fészkeljen vagy homokos síkságon járjon-keljen vagy folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt repüljön és megálljon, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban****, akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a víz legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem ragaszkodtak ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanazt tegye. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek és csak akkor valósították meg a dolgokat, amikor az megfelelő volt. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

(*Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábban is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

**Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

***Szuj-zsen és Sennong mítikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

****Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadon a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 4.) Tökéletes öröm

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu-államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Ostora hegyével megbökte és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy amiatt, hogy egy legyőzőtt országot szolgáltál és egy bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak végigélted az életedet?

Befejezve a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Mint egy párnára, ráhajtotta fejét és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent neki a koponya és így szólt hozzá:

-- Úgy beszéltél, mint egy szónok. Minden szavad az élő emberek ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Uram, szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó és nincs alárendelt. Nincsen négy évszak és nincsen olyan dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Végzet Urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és hogy hadd térhess vissza szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes öröm

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötétség Ura dombsírjainál nézelődött. Ott tért nyugalomra a Sárga-császár*. Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki**. Meglepve nézte és úgy tűnt, mintha bosszankodna rajta.

-- Nem tetszik?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért ne tetszene?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő kerete (teste) csupán por. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi nem tetszene benne?

 

(*A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 -  vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek, keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalását.

 

**Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal