(XXII. 11.) Tudás vándorlása északon

11. Jen Jüan így fordult Konfuciuszhoz:

-- Mester, hallottam, amikor egyszer azt mondtad, hogy „Ne üdvözölj semmit, és ne találkozz semmivel”.¹ Megkérdezhetem, hogy mit kell tennem?

-- A régi korok emberei kívül alakultak át, de belül nem változtak – kezdte Konfuciusz – A mai emberek belül változnak, nem pedig kívül. Aki a dolgokkal együtt változik, az változatlan marad. Elfogadja az átalakulást, és elfogadja a nem-átalakulást. Elfogadja, hogy együtt sodródik a dolgokkal, nem fordul el tőlük.² Hszi-vej parkja, a Sárga császár kertje, Sun palotája, Tang és Vu csarnokai [ezeken a helyeken mindez megvalósult].³ Aztán a régi idők nemes emberei, a konfuciánusok és mohisták követői vad vitába kezdtek, hogy kinek van igaza és ki téved. Manapság pedig még ettől is rosszabb!

A bölcs együtt él a dolgokkal anélkül, hogy ártana nekik. Aki maga nem árt a dolgoknak, annak a dolgok sem ártanak. Csak az lesz képes arra, hogy üdvözöljön másokat és találkozzon velük, akinek semmi sem árthat.

Ó, a hegyi erdők és a lankás mezők! Mennyi örömmel és boldogsággal töltenek el! De mielőtt még örömöm véget érne, megérkezik a bánat. Nem tudom megakadályozni a bánat és öröm érkezését, és nem tudom visszatartani eltávozásukat sem. Milyen szomorú, hogy ezen a világon az emberek nem többek, mint a dolgok vendégfogadói! Amivel találkoznak az emberek, arról tudnak, de amivel nem találkoznak, arról nem tudnak. Amire képesek, azt megteszik, de amire képtelenek, azt nem teszik meg. A tudás hiánya és a képesség hiánya minden ember életében elkerülhetetlen jelen van. Nem szomorú, amikor egyesek mégis megpróbálják elkerülni az elkerülhetetlent?  A tökéletes beszéd mellőzi a szavakat. A tökéletes cselekvés mellőzi a tetteket. Milyen sekélyes, ha mindent meg akarunk ismerni, ami megismerhető!

(¹Ezt a mondatot az általam forrásként használt fordítók többféleképpen értelmezik.

 

²Ezt a mondatot úgyszintén többféleképpen értelmezik, Victor H. Mair fordítását vettem alapul.

 

³Hszi-vej nevét a VI. fejezet 7. részében is megemlítik, a Tao tökéletes elsajátítójaként utalnak rá.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 10.) Tudás vándorlása északon

10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:

-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?

-- Igen – válaszolta Konfuciusz - Ugyanaz a múltban, mint a jelenben.

Zsan Csiu nem kérdezett egyebet, csak elment. A következő nap újra megjelent Konfuciusznál, és így szólt:

-- Tegnap azt kérdeztem tőled, hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester, azt válaszoltad, hogy „Igen. Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még úgy véltem, hogy ezt teljesen értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek, hogy fejtsd ki válaszod?

-- Tegnap azért vélted úgy, hogy teljesen érted szavaimat, mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára azért zavarodtál össze, mert a nem-szellemi oldaladdal törekszel megértésre. Nincs múlt és nincs jelen, nincs kezdet és nincs vég. Vajon lehetnek-e gyerekek és unokák az előző generáció gyerekei és unokái nélkül?

Zsan Csiu nem felelt. Konfuciusz folytatta:

-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Vár-e egymásra az élet és halál? Valami [a Tao] mindkettőt egyetlen egységbe fogva megtestesíti. Van-e olyan dolog, ami Ég és Föld előtt is megvolt? Mert ami a dolgokat dolgokká teszi [vagyis a Tao], az maga nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem jöhet elő egy másik dolog előtt, mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég nélküli¹.

(¹James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének fényében.)

Forrás: The Texts of Taoims (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 9.) Tudás vándorlása északon

9. A hadúr kovácsa nyolcvan éves volt, ám még egy jottányit sem veszített képességéből. A hadúr így szólt hozzá:

-- Ilyen ügyes vagy? Vagy van valami módszered?

-- Igen, szolgád őriz egy módszert. Húsz éves korom óta kovácsolok kardokat. Azóta rá sem néztem semmire, ami nem kard volt.

Mivel más területen járatlan volt, ez segítette őt abban, hogy jártasságát ilyen hosszú időn át fenntartsa. Mennyivel inkább így van ez olyannal, aki mindenben járatlan! Mi az, amiben ne lenne sikeres?¹

(¹Ezt az utolsó bekezdést az általam forrásként használt fordítók különbözőképpen értelmezik. Burton Watson és Victor H. Mair ebben a bekezdésben E/3. személyt használnak, James Legge és Martin Palmer E/1. személyt, és a kovácsmester szavainak folytatásaként értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

 

 

 

(XXII. 8.) Tudás vándorlása északon

8. Csillogó Fény megkérdezte Nem-levő Levőt:

-- Mester, te melyik vagy, levő vagy nem-levő?

Mivel nem kapott választ, Csillogó Fény fürkészni kezdte a másikat, aki mélységes és üres volt. Egész álló nap fürkészte, de nem látott mást. Hallgatta, de nem hallotta, meg akarta tapogatni, de nem tudta megragadni.

-- Ez a tökéletes! – kiáltott fel Csillogó Fény – Ki érheti el ezt az állapotot? El tudom képzelni, hogy mi a nem-levő és a levő, de a nem-levő nem-levését már nem tudom. És itt van előttem a nem-levő levő. Hogyan is érhetné el bárki is ezt az állapotot?¹

(¹Ahogy már írtam a II. fejezet 6. részének lábjegyzetében, a Lao-cében a nem-levő/nem levés (wu/vu) a levő/levés (you/ju) gyökere vagy forrása. Így abban a műben ezek egymással szembenálló, különböző szinten álló fogalmak.

Ezzel ellentétben a Csuang-ce szerint a levő/levés és a nem levő/nem levés, bár szembenálló fogalmak, mégis egy szinten állnak, mert mindkettő a változás, átalakulás szüntelen folyamatának gyökere és mozgatója. Így tulajdonképpen egy testet (yiti/jiti) alkotnak.
{forrás: Lélekenciklopédia, IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 109-110. oldal és 117. és 128. oldal}
Az itt szereplő „nem-levő nem-levése” már egy harmadik fogalom, ami nem a levő ellentétét, hanem a levő és a nem-levő fogalmainak meghaladását jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon

7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél¹. Egy nap Sennong behajtotta az ajtót, és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong asztalkájára támaszkodva, botját fogva állt fel. Majd nagy csattanással eldobta a botot, és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen szűklátókörű és durva, milyen gőgös és előítéletes vagyok, ezért a mester elhagyott engem, és meghalt. És most már nincs többé mester, aki ’vad’ szavait feltárná.

Amikor Jen Kang Tiao ezt meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’vad’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ekkor Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni, és le is lehet becsülni, tudom, hogy lehet összenyomott és lehet szétszóródott. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez, és tőle ezt kérdezte:

-- Ha ez így van, akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A nem-ismerés mély, az ismerés pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi azt, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felsóhajtott:

-- Akkor a nem-ismerés azt jelenti, hogy ismeri? Az ismerés pedig azt, hogy nem ismeri? De ki érti a nem-ismerés ismeretét? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet szavakkal kifejezni; amit szavakkal kifejeznek, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd így folytatta:

- Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Aki kérdez a Tao-ról, az nem hallott róla még. A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdése értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasza azt mutatja, hogy nincs meg a belső tudása arról a dologról. Így hát azok, akik ilyen belső tudással várják, hogy értelmetlen kérdést tegyenek fel nekik, azok kívül nem látják az időt és teret, és belül semmit sem tudnak a nagy kezdetről. Az ilyen emberek sosem lépnek át a Kunlun-on, és sosem vándorolnak a nagy ürességben.² 

(¹Sennong, aföldművelés istene/királya. De feltehetőleg az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

 

² Kunlun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 6.) Tudás vándorlása északon

6. Tung Kuo mester ezt kérdezte Csuang Cé-től:

-- Pontosan hol található ez az úgynevezett Tao?

-- Nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen - hangzott a válasz.

-- Mondanál példát, hogy jobban értsem?

-- Ott van a hangyákban – mondta Csuang Ce.

-- Annyira lent?

-- Ott van a fűszál tövében.

-- Vagy még attól is lentebb?

-- Ott van a cserép szilánkjaiban.

-- Van még attól is lentebb?

-- Ott van az ürülékben és a vizeletben.

 Tung Kuo mester erre már nem válaszolt.

Csuang Ce így folytatta:

-- Uram, a kérdésed nem érinti a lényeget. [Arra emlékeztet], amikor Huo, a piaci főfelügyelő megkérdezte a piac igazgatóját arról, hogyan állapítja meg egy disznó kövérségét. Azt a választ kapta, hogy minél lejjebb nyomja meg lábával a disznót, annál közelebb jár az igazsághoz. Ne egy meghatározott helyen keresd, hiszen a dolgok elől nem lehet elbújni. Ilyen a tökéletes Tao is, és így ezek az igazán nagyszerű szavak, mint ’teljes’, ’egyetemes’, ’mindent-magában foglaló’, mind ugyanazt a valóságot jelentik. Mind az Egyetlenre mutatnak.

Vándorolj el velem a Sehol sem-udvarába, ahol a harmóniáról és egységről beszélgetnénk vég nélkül! Csatlakozz hozzám a nem-cselekvésben! Milyen békések és nyugodtak, milyen csendesek és tiszták lennénk, milyen harmóniában és pihenésben lenne részünk! Akaratunk üressé válna. Anélkül mennénk, hogy tudnánk, hová érünk; anélkül jönnénk, hogy tudnánk, hol állunk meg. Anélkül jönnénk és mennénk, hogy tudnánk, utunk hol ér véget. A végtelen ürességben kóborolnánk, ahová a nagy tudás belép, és fel sem foghatjuk, milyen kimeríthetetlen és határtalan.

Ami a dolgokat készíti, az nem határos a dolgokkal, a dolgoknak viszont vannak határaik. Így amikor azt mondjuk, hogy a dolgok behatároltak, akkor ezt érjük alatta. [A Tao] a korlátlan korlátja és a határtalan határtalansága. Szoktunk teljességről és ürességről, hervadásról és lebomlásról beszélni. De az, ami teljességet és ürességet okoz, nem teljes és nem üres. Ami hervadást és bomlást okoz, az nem hervad és nem bomlik. Ami létrehoz a gyökereket és ágakat, az se nem gyökér, se nem ág. Ami felhalmoz és szétszór, az se nem halmozódik, se nem szóródik szét.¹

(¹Ez az utolsó két bekezdés annyira homályos, hogy az általam forrásként használ fordítók is különbözőképpen értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Először is böjtölj, hogy megtisztítsd szív-elmédet és szellemedet, és nyomd el tudásodat. A Tao mélységes, nehezen kifejthető, de azért megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a szellem pedig a Tao-ból. A testi forma a szellemből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek kilenc testnyílása van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc testnyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik, a végtelenbe távozik. Nincs se ajtaja, se lakhelye; minden irányban szétárad. Akik találkoznak vele, annak végtagjai erősek, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a Nap és a Hold nem mozdulna, a tízezer dolog nem fejlődne. Ez a Tao!

Még a tökéletes műveltség sem feltétlenül jelent valódi ismeretet, még a vitatkozás sem feltétlenül jelent tudást, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember azt védelmezi, amihez bármit is adsz, nem növekszik, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy kimerülne ebbe. A nemes ember Tao-ja [, amiről te tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Mondjuk, van egy ember a Középső Birodalomban, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, mert utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egy lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Csie pedig rossz?

A gyümölcsöt termő növényeknek megvan a maguk rendje. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé, és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi, mint egy fal rése mögött elsuhanó fehér csikó, alighogy feltűnik, már vége is. Hirtelen, gyorsan kiáramlik minden, majd csendes lenyugvással visszatér. Átalakulva megszületnek, aztán újra átalakulva meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberek gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy visszatérésben.²

Az alaktalan újra alakot ölt, az alakot öltött újra alaktalanná lesz. Ezt mindenki tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az átlagemberek erről beszélgetnek, de aki elérte, nem beszél róla, és aki beszél róla, az nem érte el. Mivel még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért okoskodásnál pedig jobb a hallgatás. Mivel a Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt nevezik a nagy megszerzésnek.

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal