(XXV. 4.) Ce Jang

4. Jing, Vej állam királya kötött egy egyezményt Tien Mou-val, Csi állam hercegével, de ezt Tien Mou megszegte.¹ Jing király ezen felbőszült, és egy orgyilkost készült küldeni, hogy megölje a herceget. Amikor hadügyminisztere, Kung Szun Jen meghallotta ezt, elszégyellte magát.

-- Tízezer harci szekér ura vagy – mondta a királynak -, és mégis egy közönséges ember által hajtanád végre bosszúdat? Kérlek, adj nekem kétszázezer felfegyverzett embert, hogy megtámadjam őt érted, nagyuram. Elfogom népét, elvezetem szarvasmarháit és lovait. Olyan haragra gerjesztem, hogy dühe a hátából tör majd ki.² Ezután elfoglalom fővárosát, és amikor a hadvezére, Tien Csi el akar menekülni, ráütök a hátára, és eltöröm gerincét.

Csi Ce ezt hallva, elszégyellte magát:

-- Ha egy tíz ren magas falat építenénk, és amikor már majdnem készen lenne, lerombolnánk, akkor keserűséget okoznánk a kényszermunkásoknak. Most hét éve, hogy nem kellett csapatainkat összehívni, és ez a királyságod támasza. [Kung Szun] Jen bajt okoz, nem szabad ráhallgatni!

Hua Ce ezt hallva, undorral szólalt meg:

-- Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Támadjuk meg Csi államot!”, az bajt okoz. Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Ne támadjuk meg Csi államot!”, az is bajt okoz. És aki azt mondja azokra, akik a támadás és a nem-támadás mellett érvelnek, hogy bajt okozók, az maga is bajt okoz.

-- Akkor mit tegyek? – kérdezte az uralkodó.

-- Keresd a Tao-t, ez elég.

Huj Ce hallott erről a tanácskozásról, és bemutatta Taj Csin Zsen-t az uralkodónak.

-- Van egy élőlény, amit csigának hívnak. Ismeri ezt fenséged? – kérdezte Taj Csin Zsen.

-- Ismerem.

-- A bal szarván van egy királyság, aminek az a neve, hogy Kihívás. A jobb szarván is van egy királyság, aminek az a neve, hogy Butaság. Gyakran vetélkednek, és háborúznak egymással bizonyos területekért. Holttestek tízezrei borítják a teret, és a győztes üldözi a legyőzöttet, de tizenöt nap után mindegyik hazatér.

-- Miféle üres beszéd ez? – kérdezte az uralkodó.

-- Engedd meg szolgádnak, hogy rámutathasson jelentőségére. Mit gondol felséged, van-e határa a négy iránynak, a fentnek és a lentnek?

-- Nincsen határa egyiknek sem – válaszolt a király.

-- És felséged azt tudja, hogy amikor a szív-elméje a határtalanban kóborol, majd visszatér onnan az ismert és benépesített birodalmába, akkor ez [utóbbi] olyasminek tűnik, mintha nem is létezne?³

-- Igen, ez így van – felelte az uralkodó.

-- Ezen ismert és benépesített birodalmak között létezik Vej állam, és Vej államban létezik Lijang város, és Lijang városon belül felséged. Van különbség közted és Butaság uralkodója között?

-- Nincs különbség – válaszolta a király.

Miután a látogató kiment, az uralkodó zavarodottan ült, mintha elveszített volna valamit. A látogató eltávozása után Huj Ce ment be hozzá.

-- Ez az idegen egy nagyszerű ember - mondta a király - A bölcsek értéktelenek hozzá képest!

Huj Ce így szólt:

– Ha belefújsz egy bambuszfurulyába, kellemes hangot fogsz hallani; de ha a kardod markolatának gyűrűjébe fújsz, csak egy halk fütyülést hallasz. Jao-t és Sun-t mindenki magasztalja, de ha Taj Csin Zsen jelenlétében beszélsz róluk, az csak olyan lesz, mint egy halk fütyülés.

 

 

(¹Ő volt Vej állam első olyan uralkodója, aki királynak neveztette magát. Személyneve Vej Jing volt, tiszteletbeli neve Huj király {ur. ie. 369 – 319} Tien Mou, mint ilyen, ismeretlen a történelemben. James Legge szerint ez lehet elírás vagy a fejezet szerzőinek kitalációja.

 

²A korai kínai szövegek szerint a hatalmas düh és frusztráció képes fekélyt okozni az emberek hátán.

 

³Szó szerinti fordításban: „birodalom, ahol az utak és ösvények mindenhová elérnek/teljesen egybekapcsolódott terület”. Vagyis az ismert, emberek által belakott, utakkal, kereskedelemmel összekötött világot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)