(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu állam királya Fan állam fejedelmével üldögélt. Kis idő elteltével Csu király szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan állam nem létezik többé.¹ Fan állam fejedelme így szólt:

-- Fan állam nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet.² És ha Fan nem-léte nem elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa létezésemet, akkor Csu állam megléte sem elég ahhoz, hogy megmaradjon létezésed. Ha ebből a szempontból nézzük, Fan állam sosem létezett, és Csu állam sem létezett soha.

(¹Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

 

²Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „elveszít, nem létezik, elpusztul, megromlik, eltűnik, felejt”. A cun jelentése „megmarad, létezik, jelen van, él, túlél”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet 1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(XXI. 10.) Tien Ce-fang

10. Csien Vu ezekkel a szavakkal fordult Szun-su Ao-hoz:¹

-- Uram, háromszor voltál főminiszter, mégsem élvezted a dicsőséget. Háromszor bocsátottak el az állásodból, mégsem szomorkodsz miatta. Eleinte kételkedtem benned, de most látom, hogy milyen egyenletes és nyugodt a légzésed. Különb módon hatsz a szív-elmédre [, mint bárki más]?

-- Miben lennék különb, mint bárki más? – válaszolta Szun-su Ao – Amikor az állásra kineveztek, tudtam, hogy nem utasíthatom vissza. Amikor elvették tőlem, tudtam, hogy nem akadályozhatom meg. Úgy véltem, egy ilyen állás elnyerése vagy elvesztése nem rajtam áll, ezért nem szomorkodom miatta. Miben lennék hát különb, mint bárki más? Ezenkívül azt sem tudom, vajon a dicsőség a miniszteri állást illeti vagy engem? Ha a miniszteri állást illeti, akkor nekem mi dolgom van vele? Ha pedig engem illet, akkor számít-e, hogy miniszter vagyok vagy sem? Most tétlen kószálásra indulok, és arra, hogy minden irányba bámészkodjak. Így hát van-e időm azzal foglalkozni, hogy az emberek megbecsülnek vagy megvetnek?

Konfuciusz, miután meghallotta az esetet, ezt mondta:

-- A régi idők igaz emberével még egy bölcs sem tudott vitatkozni.² Őt a legszebbek sem tudták elcsábítani, rablók sem tudták kifosztani. Még Fu-hszi vagy a Sárga császár sem lehetett a barátja. Az élet és a halál hatalmas dolgok, de nem tudták őt megváltoztatni. Akkor hogyan hathatott volna rá a rang és fizetség? Ha valaki így él, akkor szelleme anélkül repülhet fel a Taj-hegy fölé, hogy bármi akadályozná, és anélkül merülhet alá a legmélyebb forrásba, hogy vizes lenne. A legjelentéktelenebb körülmények között is képes aggodalom nélkül élni. Betölti az Eget és Földet, és minél többet ad másoknak, annál több marad neki.

(¹Szun-su Ao {kb. i.e. 630- kb. 593} vízügyi mérnök és politikus volt. A Keleti Csou-korszak idején Csu-állam főminisztereként szolgált Csuang király udvarában.

 

²Ezt a mondatot az általam forrásként használt mind a négy fordító másképpen fordítja.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Sunshu Ao (angol nyelven)

 

(XXI. 9.) Tien Ce-fang

9. Lie Jü Kou íjásztudományát mutogatta Po-hun Vu-zsen-nek.¹ Teljesen megfeszítette íját, egy csésze vizet tetetett könyökére, majd lőtt. Abban a pillanatban, ahogy az első nyíl kirepült, már célzott is a másodikkal. Amint kilőtte a második nyilat, már egy újabb foglalta el az előző helyét. Mindeközben meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szobor. Po-hun Vu-zsen így szólt:

-- Ez egy íjász íjásztudománya, nem pedig egy nem-íjász íjásztudománya. Gyere fel velem egy magas hegyre, másszunk fel a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg száz ölnyi mély szakadék nem tátong lábunk előtt. Vajon ott is képes leszel arra, hogy kilődd nyilaidat?

Így hát felmentek együtt a magas hegyre, felmásztak a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg száz ölnyi mély szakadék nem tátongott a lábuk előtt. Ott Po-hun Vu-zsen hátat fordítva a szakadéknak, araszolni kezdett hátrafelé. Egészen addig hátrált, amíg már csak a lábujjain állt a kőszikla peremén. Meghajolt Lie Jü Kou felé, és kérte őt, hogy jöjjön, csatlakozzon hozzá. Ám Lie Jü Kou arcra borult, miközben egész testét elöntötte a hidegveríték. Ekkor Po-hun Vu-zsen ezt mondta neki:

-- A tökéletes ember a fenti kék eget is fürkészheti vagy lemerülhet alant a Sárga forrásokba. Elbarangolhat a világegyetem nyolc végéig anélkül, hogy a szelleme és életereje megváltozna. De a te rémületed meglátszik ijedt tekinteteden. Benső állapotod veszélyben van!

(¹Ez a történet a Lie-ce II. fejezetének 5. részében is szerepel. Po-hun Vu-zsen taoista tanítót a Csuang-ce az V. fejezet 2. részében említi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászbotot tartó öregembert.¹ Ez a horgászat olybá tűnt, mintha az öreg nem is akarna halat fogni, sokkal inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt a részéről. Ven király szerette volna hivatali rangra emelni őt, és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy a száz törzset megfosztja egy ilyen égi oltalomtól, ezért másnap hajnalban összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- Éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajú, sötét bőrűt, szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek bíborszínű patái voltak. Így parancsolt rám ez a férfi: „Add át a kormányzást annak az öregembernek, akivel Cang-ban találkoztál. Talán akkor a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbenten kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert, és rábízta a kormányzást. Az öregember változatlanul hagyott minden szabályt, törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy körülnézzen államában. Azt tapasztalta, hogy a helyi hivatalnokok megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat; vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel; és senki nem merte a mérőeszközöket kivinni az állam határain túlra. Miután a helyi tisztviselők megszüntették érdekszövetségeiket, és feloszlatták zárt csoportjaikat, a közös együttműködés vált fontossá számukra. Miután vezetőik már nem kérkedtek erényeikkel, a közös ügynek szentelték figyelmüket. Miután senki nem merte a mérőeszközöket az állam határain túlra vinni, a szomszédos államokban is megszűnt a bizalmatlanság és gyanakvás.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert nagy tanítómesternek, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég alatti világra?

A cang-i öregember meghökkent, és nem válaszolt. Majd bizonytalanul motyogva eltávozott. A következő reggel az öregember még kiadta rendelkezéseit, ám amint az éj leszállt, eltűnt. Többé nem is hallottak róla.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Lehetséges, hogy Ven király nem is volt tökéletes [uralkodó]? Miért kellett neki egy ilyen álomra hivatkozni?

-- Csend! – szólt rá Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy őt bíráld? [Az álomra való hivatkozással] csak egy pillanatnyi nehézséget simított el.

(¹Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam hercege, Jüan ­­­képet akart festetni.¹ Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak, és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket, felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, lassan, kényelmesen sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját szobájába indult. A herceg egy embert küldött utána, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember ott találta a hivatalnokot, amint felső ruháját levetve, félmeztelenül, szétvetett lábakkal üldögélt

-- Ez az! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi festő!

(¹Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szung/Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem fizetség nem hatolt be Po Li Hszi szív-elméjébe. Szarvasmarhákat etetett, azok pedig kövérre gömbölyödtek. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Po Li Hszi alacsony rangjáról, felkérte kormányzásra­­­­­­­­­­­­­­­­.¹ Sem élet, sem halál nem hatolt be a Jü törzs urának (Sun-nak) szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra.²

(¹Po Li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született, és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Az egyik legenda szerint szándékosan eladta magát rabszolgának, hogy átjuthasson Csin államba. Ott Mu herceg felismerte tehetségét, és felkérte miniszterének. Egy másik legenda szerint már államfőként tevékenykedett, amikor államát legyőzték, őt magát fogságba vetették. Végül innen vette magához Mu herceg, Csin állam uralkodója Po Li Hszi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Po Li Hszit kinevezte miniszterének.

 

²Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Itt, Lu államban sok a konfuciánus, de a te módszeredet nagyon kevesen tanulmányozzák, uram.

-- Lu államban kevés a konfuciánus – felelte erre Csuang Ce.

-- Nagyon sokan hordanak konfuciánus ruhát az egész Lu államban - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy azok a konfuciánusok, akik kerek föveget hordanak, értik az Ég változását. Azok, akik négyszögletes cipőben járnak, értik a Föld formáját. Azok, akik derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, gyorsan és ügyesen rendezik azokat az ügyeket, amelyben illetékesek. De az a nemes ember, aki egy adott tudást birtokol, nem feltétlenül jár az adott tudásra jellemző ruházatban, és az az illető, aki egy adott tudásra jellemző ruházatban jár, nem feltétlenül rendelkezik azzal az adott tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Aki egy adott tudásra jellemző ruhában jár anélkül, hogy birtokában lenne annak az adott tudásnak, az halálbüntetésben részesül!”

Áj herceg kiadta a rendeletet, és Lu államban öt nap múlva már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Egy öregembert kivéve, aki a herceg kapujában várakozott. A herceg azonnal behívatta őt, és a kormányzással kapcsolatban kérdezgette. Ám az öregemberrel való beszélgetése során ezer témával és tízezer kérdéssel sem tudta kimeríteni annak tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam vagy tényleg ilyen voltál, uram? Az előbb a tested olyannak tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátolt, hogy nem képes megérteni; a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és ragyogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és ragyogó a Földből keletkezik.¹ Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Talán valami irányítja őket, de ennek a valaminek még senki nem látta formáját. Lebomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a Nap változásai, a Hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látja, hogy hogyan történik ez. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég egymás ellentétei, amelyek folyamatosan egymást érik, és senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, pontosan mit jelent, hogy hagyod a szív-elmédet ezen a helyen vándorolni? – érdeklődött tovább Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget, és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A legelésző állatokat nem zavarja, ha változik a legelő. A vízben élő állatokat nem zavarja, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni, ha nem veszítik el a nagy állandót. Öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban mind a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet, és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjukból és testük száz ízületéből por és kosz válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték bennük lakozik, és nem fog elveszni a rang megváltozásával. A tízezer átalakulás vég nélkül zajlik, közülük melyik tudná felkavarni a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, szív-elméd kiműveléséhez mégis használnod kell ezeket a tökéletes szavakat.² Léteztek-e hajdanán olyan nemes emberek, akiknek nem volt szükségük kiművelésre?

-- Nem erről van szó! A víz csobogása természetéből fakad, nem szándékosan teszi ezt. A tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de) hasonló, anélkül is rendelkezik vele, hogy kiművelné, mivel az erény (de) mindenhol jelen van. [A tökéletes ember] éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, vagy mint a Föld szilárdsága, vagy mint a Nap és Hold fényessége. Mit is kellene hát kiművelnie? – kérdezett vissza Lao Tan.

Miután Konfuciusz hazatért, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem emelte volna fel a fedelet, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

(¹Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos vagy véletlen szöveghiba. James Legge és Burton Watson fordításában ez a felcserélés szerepel, azonban Martin Palmer, Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

 

²Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a nyugati értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban (így az emberben is) való megnyilvánulását.)

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked. Mindent befogadsz, részrehajlás és előítélet nélkül.¹ Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! A szív-elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, a test halála ehhez képest másodlagos. A nap keleten kel, és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy elrendezzék dolgaikat. Amikor a nap felkel, előjönnek, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra ez érvényes: várnak valamire, mielőtt meghalnak, várnak valamire, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és változatlanul ragaszkodok hozzá, mialatt várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után.

Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Valamennyire képes vagy kifejteni azt, amit én már világosabban kifejtettem, de az akkorra már tovatűnt. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél az elhagyott vásártéren. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha megfeledkezem rólad, és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor megfeledkezel rólam. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amit megfeledkezel, de az, amiről nem lehet megfeledkezni, velem marad.²

(¹A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes (kün-ce) egyetemes és nem részrehajló; a kis ember (sziao-zsen) részrehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az utolsó bekezdés pontos jelentése elég homályos, számos értelmezése létezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 2.) Tien Ce-fang

2. Ven Po Hszüe Ce megszakítva Csi államba tartó útját, megállt Lu államban. Ott egy férfi azt kérte, hogy hadd beszéljen vele. Ám Ven Po Hszüe Ce ezt mondta [szolgájának]:

-- Szó sem lehet róla! Hallottam, hogy a középső államok nemes emberei tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban.¹ Nem akarom őt látni.

Amikor Csi államból hazafelé tartott, újra megállt Lu államban. Ott ugyanaz a férfi ismét azt kérte, hogy beszélhessen vele. Ven Po Hszüe Ce ezt mondta:

-- Már akkor is beszélni szeretett volna velem, amikor Csi-be tartottam, és most újra próbálkozik. Biztosan van valami, amit nagyon el akar mondani nekem.

Kiment, hogy fogadja a látogatót. Amikor visszatért, sóhajtott egyet. A következő napon újra fogadta látogatóját, és visszatértekor megint sóhajtott egyet. A szolgája megkérdezte tőle:

-- Miért sóhajtasz mindig azután, hogy beszéltél ezzel az illetővel?

-- Mint már mondtam neked azelőtt, ezek az emberek a középső államokban tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Ez a férfi, aki többször meglátogatott, úgy érkezett és úgy vonult vissza, mintha egy kör vagy négyszög mentén tenné. Viselkedése egyik pillanatban olyan volt, mint egy sárkányé, a másikban olyan, mint egy tigrisé. Egyszer úgy ellenkezett velem, mintha a fiam lenne, másszor úgy okított, mintha az apám volna. Ezért sóhajtottam.

Konfuciusz is elment Ven Po Hszüe Cé-hez, de anélkül tért vissza, hogy akár egy szót is szólt volna hozzá. Ce Lu megkérdezte tőle:

-- Mester, már régóta akartál találkozni Ven Po Hszüe Cé-vel, és most végre lehetőséged nyílt rá. Miért nem szóltál hozzá egy szót sem?

-- Amint rápillantottam – válaszolta Konfuciusz -, azt éreztem, hogy a Tao lakozik benne. Mit is mondhattam volna?

(¹Ven Po Hszüe Ce feltehetően a déli Csu államból származott, ezért nevezi Csi és Lu államokat, Konfuciusz tanításainak középpontjait, „középső államoknak”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 1.) Tien Ce-fang

1. Amikor Tien Ce-fang Vej uralkodójának, Ven hercegnek társaságában időzött, több alkalommal is elismeréssel szólt Csi Kung-ról.¹ Ven herceg megkérdezte tőle:

-- Csi Kung a tanítód?

-- Nem – felelte Ce-fang – Csak ugyanabból a faluból való, mint én. Úgy vélem, hogy amikor a Tao-ról beszél, jól látja a dolgokat. Emiatt dicsérem őt.

-- Nincs is tanítód? – kérdezte Ven herceg.

-- De van.

-- És ki az?

-- Tung Kuo Sun mester – válaszol Ce-fang.

-- Akkor őt miért nem említetted még soha?

-- Ő valóban igaz ember – mondta Ce-fang – Bár megjelenésében emberi, mégis az Ég ürességével bír. Az által, hogy követi a dolgok természetes menetét, megtartja a valódit; tisztasága által pedig minden dolgot felölel. Viselkedésével világosítja meg a Tao nélkülieket, ezáltal saját elméleteik elolvadnak.elolvadnak. Hogyan is lehetnék én méltó arra, hogy róla beszéljek?

Miután Ce-fang elment, Ven herceg a nap hátralévő részét csendben, tompa kábulatban töltötte. Majd magához rendelte minisztereit, és így szólt hozzájuk:

-- Milyen messze állunk a teljes erényű nemes embertől! Azelőtt azt gondoltam, hogy a bölcsek szavai és az emberség és igazságosság gyakorlása számít a legtöbbet. De most, hogy hallottam Ce-fang tanítójáról, testem elgyengült, és nem vágyom arra, hogy megmozduljon; ajkaim összezárultak, és nem vágyom arra, hogy beszéljenek. Mindaz, amit eddig tanulmányoztam, nem egyéb, mint egy agyagból gyúrt figura.² Ez a Vej állam pedig csak nyűg számomra! 

(¹Ven herceg i.e. 446-tól 396-ig uralkodott Vej (Wei) államban. Híres pártfogója volt a tanulásnak és művelődésnek, és nem csupán konfuciánus tudósokkal, hanem sok más iskola képviselőjével is tanácskozott.

 

²Amelyik sárrá mállik szét, ha víz éri.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce Szung államba utazott, és útközben egy fogadóban töltötte az éjszakát.¹ A fogadósnak két ágyasa volt, egy szép és egy csúnya. A csúnyát dicsérték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép teljesen tudatában van szépségének, ezért mi nem tekintjük őt szépnek. A csúnya teljesen tudatában van csúnyaságának, ezért mi nem tekintjük őt csúnyának.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem vagytok tudatában annak, hogy erényesen viselkedtek, akkor akármerre mentek, mindenhol szeretni fognak benneteket.

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Jang Ce/Jang Csu neve a Csuang-ce több fejezetében felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt, és bár a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce {Menciusz, i.e. 372-289} hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 8.) A hegyi fa

8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolta, végül a gesztenyeligetben szállt le.

-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.

Ruháját feljebb húzva, óvatos léptekkel indult utána, majd íját felemelve célba vette a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik éppen magáról megfeledkezve pihent a kellemes árnyékban. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított, így ő is megfeledkezett magáról. A különleges szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja az imádkozó sáskát, és a haszon miatt ő is megfeledkezett valódi önmagáról (azaz önfenntartási ösztönéről). Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:

-- Ó, a dolgok csak bajt hoznak egymásra, a különböző dolgok egymás balsorsának okozója.

Eldobta íját, megfordult, és kisietett a parkból. A park őre pedig vádló kiáltások közepette szaladt utána [, mert azt gondolta róla, hogy orvvadász].

Amikor Csuang Ce hazatért, olyan búskomorság tört rá, hogy három napon át ki sem mozdult házából. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt, megkérdezte tőle:

-- Mester, miért vagy ilyen búskomor mostanában?

-- Vigyáztam a testemre, de megfeledkeztem önmagamról – válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva elvétettem az utat a tiszta tóhoz. A mesterem ugyanis azt mondta: „Bárhol jársz, tartsd be annak a helynek a szokásait és törvényeit!” És én a Tiao Ling parkjában kószáltam, és ott megfeledkeztem magamról [és annak a helynek a törvényeiről]. Egy különleges szarka súrolta röptében a homlokomat, és letelepedett a gesztenyeligetben. Amikor pedig utána indultam, megfeledkezve valódi önmagamról, a gesztenyeliget őre orvvadásznak hitt. Ezért vagyok olyan búskomor.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair

 

 

(XX. 7.) A hegyi fa

7. Amikor Konfuciuszt foglyul ejtették Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy odvas fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütögette a földet.¹ Hiába volt hangszere, nem tartotta a ritmust, hiába volt hang, a valódi dallam hiányzott. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.

Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán, mesterét figyelve. Konfuciusz attól tartott, hogy Jen Huj túlzásba viszi csodálatát, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a sajnálatába, ezért így szólt hozzá:

-- Huj, könnyű elutasítani az égi csapásokat, de nehéz visszautasítani az emberek kegyét. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége. Az emberi és az égi egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?

-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani az égi csapásokat? - kérdezte Jen Huj.

-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság, akadályok vagy zsákutcák, amelyek utunkba állnak – ezek mind az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy mindegyik elmúlik. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. És ha egy alattvaló ilyen hű az urával szemben, akkor mennyivel inkább annak kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?

-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani az emberek kegyét? – érdeklődött tovább Jen Huj.

-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan mindenféle sikert ér el. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket [a külső javakat] választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja, és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis közöttük élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.

-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?

-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, mégsem tudjuk, hogy mi okozza ezt. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.

-- És mit értesz azalatt, hogy emberi és égi egy és ugyanaz?

-- Az ember az Ég által létezik, és az Ég is az Ég által létezik – felelte Konfuciusz – Az ember nem hozhatja létre az Eget, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen távozik el, így érkezik el a végéhez.

(¹Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 6.) A hegyi fa

6. Csuang Ce foltozott, durva vászonruhában, kenderkötéllel összekötött cipőjében sétált el Vej királya előtt.

-- Hogyan kerültél ilyen nyomorult helyzetbe, mester? – kérdezte a király, mikor megpillantotta Csuang Cét.

-- Szegény vagyok, de nem nyomorult - felelte Csuang Ce – Az a nyomorult, aki bár birtokolja a Tao-t és az erényt (de), mégsem tudja a gyakorlatban megvalósítani. Ám amikor ruhája elnyűtt, cipője agyonhordott, akkor csak szegény, nem pedig nyomorult. Erre mondják, hogy "rossz időben született". Láttál már ugrándozó majmokat, felség? A magas aranyfák, szivarfák vagy kámforfák tetején egyik ágról a másikra lendülnek, rájuk tekerik farkukat, és fürgén ugrálnak közöttük. Még az olyan híres íjászok, mint Ji vagy Peng Meng is csak nehezen tudnák célba venni őket.¹ Viszont a tüskés eperfák, szedrek, kökények vagy galagonyák között óvatosan mozognak, ide-oda tekintgetve, félelemtől remegve. És nem azért, mert inaik és csontjaik elveszítik hajlékonyságukat, és megmerevednek. Hanem azért, mert a majmok kedvezőtlen körülmények közé kerülnek, ahol adottságukat nem tudják kibontakoztatni. És ha én egy tudatlan uralkodó és züllött miniszterei között élnék (azaz tisztséget töltenék be), akkor mit tudnék tenni, hogy ne váljon belőlem nyomorult? Az számomra elég figyelmeztetés, hogy Pi-kan szívét kivágták.²

(¹Mindketten mitológiai alakok. Ji-t, aki a hagyomány hol az íjászat isteneként, hol halandó íjászként ábrázol, az V. fejezet 2. részében említik. Peng Meng Ji tanítványa volt. Irigységében és féltékenységében többször próbálta megölni mesterét, végül egy barackfáról tört bottal sikerült agyonvernie Ji-t.

 

²Pi-kan herceget a zsarnok Csou ítélte halálra. Nevét két előző fejezetben is megemlítik, a IV. fejezet 1. és a X.fejezet 2. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban koldusbotra jutottam, Csen és Caj között fogságba kerültem. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki Csia államból menekült el? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára csecsemő kisfiát, és eliramodott. Utána megkérdezték tőle: „A pénz miatt cselekedtél volna így? De hiszen egy csecsemő nem ér annyit. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy csecsemő több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat, és miért a csecsemőddel a hátadon menekültél el?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyereket az Ég rendelte hozzám.” Az a kapcsolat, amit nyereség fűz össze, széthullik, mihelyst szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás fenyegeti. Míg az a kapcsolat, amit az Ég rendelt el, még szorosabbá válik szerencsétlenség, gond vagy sorscsapás esetén. És micsoda különbség van szorosabbá válás és széthullás között!

Egy nemes ember barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé viszont édes, mint az újbor. De a nemes ember íztelensége összeköt, a kis ember édessége viszont eltaszít. A kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit. És bár tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte közeledni, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Legyél elővigyázatos! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha nem ellenkezel velük. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha nem ellenkezel, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól, és nem fárasztod el magad, akkor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd testedet. És amikor már nem érzed szükségét annak, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni a dolgoktól.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 4.) A hegyi fa

4.  Amikor Konfuciusz Csen and Caj között fogságba került, hét napon át nem evett főtt ételt.¹ [Később] a Takung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.

-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte tőle Zsen.

-- Igen – felelte Konfuciusz.

-- Félsz a haláltól? 

-- Igen, félek - hangzott a válasz.

-- Akkor hadd beszéljek neked a Tao-ról, ezzel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – Keleten, a tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj.² Ide-oda csapkodnak, mintha erejük sem volna. Kötelékben szálldosnak, és szorosan összebújnak fészkükben. Egyik sem röppen ki elsőként, egyik sem tér meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, ezért más élőlények alig árthatnak nekik. Így kerülik el a sorscsapásokat.

Az egyenes törzsű fát vágják ki leghamarabb, az édes vizet adó kutat merítik ki előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy különbnek mutasd magad a hitványoktól. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a Napot és Holdat. Ezért nem tudod elkerülni a sorscsapásokat.

Hallottam a nagy beteljesülés emberének mondását: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől, a hírnévtől, és visszatérjen az egyszerű emberek közé? A Tao-val együtt áramlik, de nem akarja, hogy látható legyen; erénnyel (de) sétál, de nem időzik hírnévben. Egyszerű és közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Eltörli nyomait, feladja befolyását, hatalmát, és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Így hát nem hibáztat másokat, és mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?

-- Tökéletesen igaz! – kiáltott fel Konfuciusz. Majd elbúcsúzott társaitól, és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!

 

(¹A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.

 

²James Legge szerint némely kommentátor úgy véli, hogy ez a madár a fecske.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 3.) A hegyi fa

3. Pej Kung Sö hozzájárulást gyűjtött, hogy egy harangállványt készítsenek Vej állam hercege, Ling számára. Hamarosan felépült az oltár a külső városfalon kívül, majd három hónapon belül a harangállvány alsó és felső szintjei is készen álltak.¹

Csing-csi herceg csodálkozva kérdezte meg tőle:²

-- Milyen módszert alkalmaztál [, hogy ilyen hamar megoldottad]?

-- Hogyan merészelnék bármilyen módszert alkalmazni az egység középpontjában? – válaszolta Pej Kung Sö – Azt hallottam: „Miután kifaragtad és megcsiszoltad, engedd, hogy visszatérjen az egyszerűséghez”. Bután, értelem nélkül, nyugodtan ténferegtem, és sodródtam a nyájjal, tömeggel. Elkísértem azokat, akik elmentek, és üdvözöltem azokat, akik jöttek. Ami jönni akartam, nem akadályoztam, ami menni akart, nem tartottam vissza. Elnéző voltam azokkal, akik erősen ellenezték; együtt működtem azokkal, akik határozatlanok voltak; azokra támaszkodtak, akik a lehető legtöbbet adták.³ Így voltam képes adományokat gyűjteni reggeltől estig anélkül, hogy a legcsekélyebb visszautasítással találkoztam volna. Mennyivel inkább érvényes lehet ez arra, aki a Nagyszerű út követője!

(¹A harangállványok az ókori Kínában elsősorban a felső osztály, az elit gazdagságát, hatalmát hivatott szimbolizálni. A Csou-korban fejlődött ki a harangok elrendezésének szokása, ekkor még tizenháromtól egészen hatvannégyig bármennyi harangot rögzíthettek a fából készült állványokra.

 

²Csing-csi herceg Vu állam uralkodójának fia volt, aki apjának gyilkosa és utódja, Helü király elől Vej államba menekült. Helü király i.e. 514-ben került Vu állam trónjára, és i.e. 496-ig uralkodott. Az ő fegyvere volt a híres Mo-je kard, amelyet a VI. fejezet 10. részében említenek.

 

³Az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike eltérően értelmezi, és fordítja ezt az utolsó négy mondatot, amiből az utolsó hármat Victor H. Mair értelmezéséből fordítottam.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven) 

 

(XX. 2.) A hegyi fa

2. Si Nan Ji Liao meglátogatta Lu állam hercegét.

-- Miért vagy gondterhelt, uram? – kérdezte Si Nan mester, mikor meglátta az uralkodó szomorú arcát.

-- Az előző királyok módszereit tanulmányozom – válaszolta Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem az eltávozottak szellemeit, és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt személyes elköteleződéssel végzem, pillanatnyi szünet nélkül. De így sem sikerül elkerülni a gondokat, bajokat. Emiatt vagyok szomorú.

-- Felszínes módszereket alkalmazol a gondok és bajok elkerülésére – mondta Si Nan mester – A dús szőrű rókák és a kecses, foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirtek barlangjaiban húzzák meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal otthonukban pihennek - ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség, szomjúság és egyéb kín, kerülik az embert, élelmüket messze, a folyóknál és tavaknál keresik - ilyen elszántak. De így sem kerülhetik el a hálókat és csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A saját prémjük, bőrük hoz rájuk minden bajt. És vajon uraságod prémje nem éppen Lu állam? Arra kérnélek, hogy vetkőzd le formádat, vesd le bőrödet! Tisztítsd meg szív-elmédet, távolítsd el vágyaidat, és vándorolj a néptelen mezőkön!

Jüe állam déli részén van egy terület, aminek az a neve, hogy a Megalapozott Erény (de) Földje. Népe tudatlan és egyszerű, keveset gondolnak magukra, és alig vannak vágyaik. Ismerik a dolgok elkészítésének módját, mégsem gyűjtögetnek és kuporgatnak. Adnak, de nem várnak el cserébe semmit. Nem tudják, hogyan használják az igazságosságot, és nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan kiszámíthatatlanul járnak-kelnek, mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik a Nagy módszer ösvényét tapossák. Születésüket örömmel ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Arra kérnélek, hagyd el államodat, add fel megszokott módszereidet, és a Tao irányításával utazz oda!

-- Az út odafelé hosszú és veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon és hegyeken kell átkelnem, nekem pedig nincs se csónakom, se hintóm. Hogyan jutok oda?

Si Nan mester így válaszolt:

-- Ha feladod rangodat és az otthonod kényelmét, akkor máris lesz hintód.

Lu állam uralkodója közbevágott:

-- Az út odafelé hosszú és magányos. Ki lesz a társam? Nincs ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a célomat?

-- Csökkentsd szükségleteidet, vegyél vissza vágyaidból, és hiába nincs ennivalód, elégségesnek fogod találni. Egészen addig gázolj a folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe, nem látod a partot. Minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol ér véget az utad. Azok, akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és hazamennek. Ettől kezdve még távolabb kerülsz.

Aki másokat birtokol, azt lekötik a gondok, bajok. Akit az emberek birtokolnak, az tele van aggodalommal. Ezért Jao nem birtokolta az embereket, és őt sem birtokolták. Arra kérnélek, hogy szabadítsd meg magad a gondjaidtól, bajaidtól; szabadítsd meg magad az aggodalmaidtól, és vándorolj a Tao-val a Nagy Semmiség földjén!

Amikor valaki egy hajóval kel át a folyón, és egy arra sodródó, üres csónak nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban, akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha kiáltását figyelmen kívül hagyják, még egyszer kiált majd. Ha erre a másodikra sem válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már gyalázkodó szavak kíséretében. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna neki?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 1.) A hegyi fa1

1. Amikor Csuang Ce a hegyekben sétált, megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem teszi, de a favágó csak legyintett:

-- Semmire sem lehetne használni.

-- Ez a fa pontosan a haszontalansága miatt tudja végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott neki – mondta erre Csuang Ce.

Miután a hegyekből lejött, egyik régi barátjánál töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat, és főzze meg. A szolgáló fiú visszakérdezett:

-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem le?

-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – válaszolta a fiú gazdája.

Másnap Csuang Ce tanítványai így fordultak a mesterhez:

-- Az a tegnapi hegyi fa azért tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert nem jó semmire. De a vendéglátónk libái közül mégis azt vágták le, amelyik nem hasznos. Mit gondolsz erről, mester, te melyik szeretnél lenni?

Csuang Ce felnevetett:

-- Úgy vélem, hogy valahol félúton a hasznosság és haszontalanság között lennék - válaszolta – Ám annak ellenére, hogy ez a hasznosság és haszontalanság közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de), és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó. Együtt változik az idővel, és nem hajlandó saját magáért cselekedni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként kezeli a dolgokat, de nem engedi, hogy őt kössék a dolgok. Így hogyan is kerülhetne bajba? Ez volt Sennong és a Sárga császár módszere.²

De ez nem sikerül azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; a becsületest bírálják. A törekvők elbuknak; a kiválók ellen áskálódnak; a hitványokat becsapják. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!

(¹Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is volt, mert sok benne az ismétlődő motívum.

A haszontalanság „hasznárólˇ” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.

²Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI.fejezet 2. részében és a XVIII. fejezet 5. részében említik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

 

(XIX. 13.) Az élet teljes megértése

13. Egy bizonyos Szun Hsziu jelent meg Pien Csing mester kapujánál, és panaszkodni kezdett neki:

-- Amikor falun laktam, senki nem mondta rólam, hogy viselkedésem helytelen. Nehéz időkben senki nem mondta, hogy hiányozna belőlem a bátorság. Ennek ellenére még sosem arattam le jó termést, és sosem szolgáltam bölcs uralkodót. Elküldtek a faluból, és száműztek a városból. Milyen bűnt követtem el az Ég ellen? Miért lett ilyen szerencsétlen a sorsom?

-- Hallottál már arról, hogy milyen a tökéletes ember? – kérdezte Pien mester – Elfelejtkezik a májáról és epéjéről, és nem gondol a szemére vagy fülére. Céltalanul kóborol a világ porán és mocskán túl, és jól érzi magát a könnyed, erőlködés nélküli cselekvésben. Azt mondják rá, hogy cselekszik, de nem vár el érte semmit, felnevel, mégsem parancsolgat.¹ Te pedig mutogatod a bölcsességed azért, hogy meghökkentsd a tudatlanokat, ápolod személyiséged azért, hogy különbnek mutasd magad az érdemtelenektől, ragyogva jársz-kelsz, mintha te hordoznád a Napot és a Holdat. Tested teljes, rendelkezik mind a kilenc nyílásával, ez idáig még nem sújtott le rád vakság, süketség, sántaság vagy egyéb szerencsétlenség. Nagyon sok emberhez képes szerencsés vagy. Hogyan van hát időd az Égre panaszkodni? Eredj az utadra, uram!

Miután Szun Hsziu eltávozott, Pien mester visszament a házba. Leült, majd kis idő múlva felpillantott az égre, és sóhajtott egyet. Egyik tanítványa megkérdezte:

-- Miért sóhajtasz, mesterem?

Pien mester így válaszolt:

-- Szun Hsziu volt nálam az előbb, és beszéltem neki a tökéletes ember erényéről. Attól tartok, hogy megrémítettem, és teljesen össze fog zavarodni.

-- Biztosan nem – mondta a tanítvány – Ha Szun Hsziu szavai igazak voltak, tanítóm szavai pedig tévesek, akkor a téves úgysem tudja összezavarni az igazat. De ha Szun Hsziu szavai voltak tévesek, tanítóm szavai pedig igazak, akkor Szun Hsziu már azelőtt össze volt zavarodva, mielőtt eljött volna ide. Ezért hát nem hibáztál vele kapcsolatban.

-- Ez nem így van! – szólt rá Pien mester – Egyszer, régen egy madár szállt le Lu állam fővárosának külterületén. Lu uralkodója megörült ennek, és megkínálta őt ökör, bárány és sertés húsával. Még a Kilenc Sao zenéjét is előadták a madárnak, hogy örömet szerezzenek neki. De a madár boldogtalannak tűnt, csak bámult maga elé, és nem evett, nem ivott semmit sem. Erre mondják, hogy úgy etetsz egy madarat, ahogyan saját magadat etetnéd. De ha úgy akarsz etetni egy madarat, ahogyan tényleg etetni kell egy madarat, akkor az a legjobb, ha engeded őt az erdő mélyén fészkelni vagy a folyókban és tavakban úszkálni, és engeded, hogy szabadon és zavartalanul saját maga keresse meg élelmét.²

Szun Hsziu a csekély értelem és a felszínes tudás embere, én meg a tökéletes ember erényéről beszéltem neki. Olyan ez, mintha valaki hintón utaztatna egy egeret vagy harangok és dobok zenéjével gyönyörködtetne egy pacsirtát. Hogyne riadna meg mindegyik!³

 

(¹A Lao-ce 10. és 51. versében hasonló leírás szerepel.

 

²Ugyanez a történet, kibővített formában szerepel a XVIII. fejezet 5. részében. Azonban az nem világos, hogy ebbe a 13. részbe miért került bele ezt a történet.

³Feltehetően ez az egész 13. rész is utólagos betoldás, ezért Victor H. Mair teljes mértékben kihagyta művéből. A szöveg legelejét az általam forrásként használt fordítók közül James Legge máshogy értelmezi, mint Burton Watson, Martin Palmer és Wang Rongpei. Én az utóbbi három értelmezését fordítottam.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             

              

 

(XIX. 12.) Az élet teljes megértése

12. A művész Csuj olyan pontosan tudott szabad kézzel rajzolni, mintha körzőt vagy vonalzót használt volna. Azért, mert ujjai a dolgokkal együtt változtak, és nem a gondolataira hagyatkozott. Így szellem-tornya egységes és tiszta maradt.¹

Akkor kényelmes a cipőd, amikor megfeledkezel a lábaidról. Akkor kényelmes az öved, amikor megfeledkezel a derekadról. Akkor tökéletes a szív-elméd, amikor tudásod megfeledkezik a helyesről és helytelenről. Akkor kezeled ügyeidet tökéletesen, amikor semmi nem változik meg belül, és semmi nem tereli el figyelmed kívül. Ha egyszer megtapasztalod, hogy mi a kényelmes és tökéletes, és ezt az érzést sosem veszíted el, akkor tökéletesen meg tudsz feledkezni arról, hogy mi a kényelmes és tökéletes.

(¹A ’szellem-torony’ – lingtaj – kifejezés a taoista irodalomban a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 11.) Az élet teljes megértése

11. Tung-je Csi kocsihajtó képességét mutatta be Csuang hercegnek.¹ Olyan egyenesen hajtotta előre-hátra lovait, mintha egy vonal mentén tenné, olyan pontosan kanyarodott kocsijával jobbra-balra, mintha egy körvonal mentén tenné. Csuang herceg megállapította, hogy senki sem képes felülmúlni Tung-je Csi-t. Elrendelte, hogy tegyen még száz kört, majd térjen vissza a palotába. Meglátta ezt a jelenetet Jen Ho, és ezt mondta a hercegnek:

-- Tung-je Csi lovai le fognak sántulni.

A herceg egy szót sem szólt, csak hallgatott. Nem sokkal később a lovak tényleg lesántultak, ezért Tung-je Csi hamarabb tért vissza velük. A herceg megkérdezte Jen Ho-t:

-- Honnan tudtad, hogy ez fog történni?

-- Annak ellenére, hogy lovai már kimerültek, egyre többet követelt tőlük – válaszolta Jen Ho - Ezért mondtam, hogy le fognak sántulni.²

 

(¹Csuang herceg – születésekor kapott nevén: Tung koronaherceg - Lu állam uralkodója volt i.e. 694-662-ig.

 

²James Legge szerint Jen Ho leszármazottja, Jen Huj lett Konfuciusz kedvenc tanítványa. Ez a Jen Ho feltehetően nem azonos a IV. fejezet 5. részében szereplő Jen Ho-val.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 10.) Az élet teljes megértése

10. Csing, az ügyes ács, egy harangállványt faragott.¹ Amikor elkészült vele, úgy csodálta mindenki, mintha istenek vagy szellemek remekművét látná. Midőn Lu uralkodója is megtekintette, bámulattal kérdezte tőle:

-- Miféle művész vagy te?

-- Alattvalód csak egy kézműves – válaszolta Csing - Hogyan is lehetnék én művész? Ugyanakkor mégis van valami: Amikor elvállalom egy harangállvány elkészítését, nem kockáztatom meg, hogy elfecséreljem erőmet. Böjtbe kezdek, hogy lenyugtassam szív-elmémet.² Három napnyi böjtölés után már nem gondolok elismerésre vagy jutalomra, sem rangra vagy illetményre. Öt napnyi böjtölés után már nem gondolok dicséretre vagy bírálatra, sem ügyességre vagy ügyetlenségre. És amikor már hetedik napja böjtölök, elfelejtkezem magamról, a négy végtagomról és az egész testemről. Ekkorra már sem az uralkodó, sem az udvara nem létezik számomra. Képességem összpontosított, és minden külső tényező elhalványul. Csak ezután megyek ki a hegyi erdőkbe, és veszem szemügyre a fák égi természetét. Hiába találok rá a tökéletes formájúra, csak akkor kezdek el rajta dolgozni, ha meglátom benne a kész haranglábat. Ha nem, akkor ott hagyom. Ilyen módon hozom összhangba az égit az Éggel.³ Talán ez az oka annak, hogy úgy gondolja mindenki, a munkáimat szellemek készítették.

 

(¹Csing híres ács volt Lu államban. A Tavaszok és őszök krónikájának kommentárja i.e. 569-ben, Hsziang herceg uralkodásának negyedik évében említi meg.

 

²Bár az ács testileg böjtöl, ennek eredménye hasonló a szív-elme – hszin – böjtjéhez. Ez utóbbiról bővebben a II.fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam. A szív-elme böjtjének célja és leírása a IV. fejezet 2. részében található meg.

 

³Az ő veleszületett, égi természetét hozza összhangba a fa égi, veleszületett természetével. Az előbbi eredendően mentes az olyan ember alkotta fogalmaktól, dolgoktól, mint dicséret, bírálat, rang, illetmény, jutalom stb.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott.¹ Sem teknős, sem aligátor, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Azt hitte, hogy valami nagy szerencsétlenség érhette az öreget, aki emiatt véget akar vetni életének. Ezért hát utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton, és mentsék ki az embert. Ám az öreg pár száz lépéssel odébb magától kijött a vízből. Kócos, vizes hajjal, jókedvűen énekelt, és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte őt, és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered, hogy így tudsz úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, ahová születettem; a természetemmel nőttem fel, és beteljesítem végzetem. Az örvény kellős közepén merülök le, és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, ahová születtél, a természeteddel nőttél fel, és beteljesíted végzeted? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem, és itt biztonságban érzem magam – ez az, ahová születettem. E víz mellett nőttem fel, és benne biztonságban érzem magam – ez a természetem. Nem tudom, miért vagyok ilyen, de ilyen vagyok – ez a végzetem.

 

(¹Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing Ce harci kakast idomított a király számára.¹ Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó, és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing Ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még felfigyel minden hangra és mozdulatra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos, és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából lenne faragva. Erénye (de) teljes. Egy kakas sem mer majd szembeszállni vele, mind sarkon fordul, és elszalad.

 

(¹Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 7.) Az élet teljes megértése

7. Huan herceg a mocsárban vadászott kocsihajtójával, Kuan Csung-gal, amikor megpillantott egy kísértetet. A herceg megragadta Kuan Csung kezét, és ijedten kérdezte tőle:

-- Csung atyám, te láttál valamit?¹

-- Szolgád semmit nem látott – felelte Kuan Csung.

Miután a herceg hazatért, megbetegedett, beszéde összefüggéstelenné vált, és napokig ki sem mozdult palotájából.

Csi állam egyik tudósa, Huang Ce Kao-ao így szólt a herceghez:

-- Kegyelmességed, saját magadnak okozod a bajt! Hogyan is árthatna neked egy kísértet? Ha a bennünk lévő életpára egy erős felindultság miatt szétszóródik, és nem egyesül újra, az legyengít. Ha [az életpára] felemelkedik, és nem ereszkedik vissza, az ingerlékenységet okoz. Ha leereszkedik, és nem emelkedik fel újra, az feledékenységet okoz. Ha pedig fel sem emelkedik, le sem ereszkedik, hanem összegyűlik a test közepén, a szív tájékán, akkor az megbetegíti az embert.

-- Igen, de léteznek-e kísértetek? – kérdezte Huan herceg

-- Léteznek. A lu² a szívben lakik, a csie a tűzhely körül, lej-ting pedig a kapun belüli porkupacban. Északkeleten, az alacsony fekvő helyeken a pej-a és a va-lung ugrándozik, és északnyugat alacsonyan fekvő helyein a ji-jang lakozik. A vizekben a vang-hsziang, a dombok között a sen lelhető fel. A hegyekben pedig a kuj², a vadonban a fang-huang és a mocsarakban a vej-to.

-- Megkérdezhetem, hogyan néz ki ez a vej-to? – érdeklődött a herceg.

-- A vej-to akkora, mint egy kerékagy, a hossza pedig mint egy kordé nyele. Bíborszínű köpenyt, élénkvörös föveget visel, és förtelmes, mint az ilyen lények általában. Nem szereti a szekér dörgő hangját. Amikor ilyesmit hall, kezeivel megragadja fejét, és felegyenesedik. Aki megpillantja őt, abból nagy uralkodó lesz.

Erre Huan hercegből kitört a nevetés:

-- Pontosan ezt láttam! – mondta. Aztán elegyengette köpenyét és süvegét, leültette maga mellé Huang Cét. Betegsége még a nap vége előtt tovatűnt anélkül, hogy a herceg észrevette volna.

 

(¹Huan herceg i.e. 685-től 643-ig között uralkodott Csi államban. Belőle lett az első ba – hegemón -, akit több állam uralkodója választott meg vezetőjének. Legfőbb tanácsadója, minisztere Kuan Csung (Guan Zhong) volt, ő i.e. 645-ben halt meg. A mély tisztelet hagyományos jeleként „Csung atyámnak” szólítja őt a herceg.

 

²A kínai népi vallásosságban ősidők óta jelen volt a szellemekben, kísértetekben való hit. Lu/li, a legelső kísértet tartózkodási helyét az általam forrásul használt fordítók nem egyformán értelmezik. Itt Burton Watson és Martin Palmer értelmezését használtam. Mások szerint a kútban vagy mély vizekben tanyázik. A kuj a XVII. fejezet 8. részében is feltűnik, mint egylábú lény.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó¹ négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett, és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget a padlón, és felfektetem lapockátokat és combotokat a faragott áldozati állványra – ez rendben van, ugye?

A disznók helyében így válaszolt volna saját magának:

-- Jobb lenne, ha pelyvát és korpát adnál nekünk, és itt tartanál bennünket az akolban.

Ami őt magát illeti, szeretne továbbra is magasrangú hivatalnokként élni, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúk között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne. Ugyanezt kínálja a disznóknak, de azok nem kérnének belőle. Így hát van-e különbség közötte és a disznók között?²

 

(¹Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

 

²Az ő magasrangban leélt élete és díszes temetése teljes mértékben ugyanaz, mint a disznók felhízlalása és szertartásos feláldozása; gyakorlatilag mindkettő értéktelen, felesleges külsőség.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse elment Vej-hez, Csou állam hercegéhez.¹ A herceg ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét söpröm, és kapuját őrzöm.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék többet is hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó juhokat, és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott, és nem foglalkoztatták az olyan emberi ügyek, mint haszon vagy nyereség. És bár hetvenéves volt, még mindig olyan volt az arca, mint egy kisgyereké. Szerencsétlenségére egyszer találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte, és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem volt olyan befolyásos család vagy fényűző palota, ahol ne igyekezett volna tiszteletét tenni. Negyvenéves korában lázas beteg lett, és meghalt. San Pao táplálta bensőjét, és a tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta külsőjét, és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak, és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek, vagy mialatt esznek és isznak.² De senki nem figyelmezteti őket, ami pedig nagy hiba!”

 

(¹A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

²A valódi veszélyek, a betegségek, a halál a legtöbb esetben nem kívülről, látványos módon érkeznek, hanem belülről fakadnak, tudatlanság, nemtörődömség, egészségtelen, önpusztító életmód stb. formájában.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:¹

-- Amikor egyszer a Sang-sen-öblön keltem át, hajónkat a révész természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható ez a bámulatraméltó kormányzás?” Azt válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar megtanulhatja. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is képes elkormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar megtanulhatja", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a mély vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy íjászversenyen egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt, az ügyesen lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

(¹Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.¹ Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást. Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult, és így szólt:

-- Ahol a szándék osztatlan, ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

(¹Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 2.) Az élet teljes megértése

2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz:¹

-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne, és a tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes erre?

-- Úgy, hogy őrzi a tiszta életpáráját² – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze ügyességéhez vagy merészségéhez. Ülj le mellém, és elmagyarázom neked! Minden, aminek van formája, alakja, hangja vagy színe, az dolognak számít. Így hát hogyan is lehetne egyiket szétválasztani a másiktól? Vagy lehet-e különb egyik a másiktól? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám a dolgok a formanélküliségből erednek, és a változatlanságban nyugodnak el. Ha valaki ezt a legmagasabb fokon megvalósítja, annak útjába állhat-e bármi? A túlzások nélküliben időzik, elrejtőzik a kezdetnélküliségben, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de), és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember megőrzi az égi tulajdonságait, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.

Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme teljes. Nem volt tudatában annak, hogy felült a kordéra, és annak sem, hogy leesett róla. Élet és halál, rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül bármivel szembenézni. Ha ő ennyire meg tudja tartani a bortól kapott egységét, mennyivel inkább meg tudja tartani az, aki egységét az Égtől kapja! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki semmi.

Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ez lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao. Ne azt fejlesszük ki, ami az ember természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit, de nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit sem, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához.³

(¹Ez a rész, az utolsó bekezdés kivételével, megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.

 

²Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása, kiterjesztése).

 

³Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)