(XXIII. 11.) Keng-szang Csu

11. Amikor valaki rálép egy idegen lábára a piacon, azonnal elnézést kér a figyelmetlenségéért. Ha valaki az idősebb bátyja lábára lép, gyengéden megsimogatja, és ha valaki a szülei lábára lép, akkor nem mond, és nem csinál semmit.¹ Ezért mondják: „A tökéletes szertartás nem tesz különbséget az emberek között; a tökéletes igazságosság nem tesz különbséget önmagunk és a dolgok között; a tökéletes bölcsesség nem tervezget; a tökéletes emberség nem részrehajló; a tökéletes bizalom visszautasítja az aranyat”.

Távolítsd el akaratod sürgető ösztönzéseit; vess véget szív-elméd tévelygéseinek; engedd el az erény terhét; tüntess el minden akadályt a Tao szabad folyása elől!

Dicsőség és gazdaság, elismerés és tekintély, hírnév és haszon – ez a hat ösztönzi az akaratot. Megjelenés és mozdulatok, szépség és ékesszólás, felzaklatott életerő és szándék – ez a hat a szív-elme tévelygése. Undor és vágy, öröm és harag, gyász és boldogság – ez a hat az erény terhe. Elutasítás és közeledés, kapás és adás, tudás és képesség – ez a hat akadályozza a Tao folyását. Amikor ez a hat elemből álló négy csoport nem zaklatja a mellkasod, akkor egyenes leszel; amikor egyenes leszel, lenyugszol; amikor nyugodt leszel, átlátszóvá válsz; amikor átlátszóvá válsz, üres leszel; amikor üres leszel, nem-cselekvővé válsz; és mégsem lesz semmi, ami ne lenne megcsinálva.²

A Tao az erény uralkodója. Az élet az erény kisugárzása. A veleszületett természet az élet tartalma. A veleszületett természetet mozgását cselekedetnek nevezik. A hamis cselekedetet hibának nevezik. A megértés összeköt, a megértés tervez. De a megértés, ami nem-értő, az olyan, mint egy oldalpillantás. Azt a cselekedetet, ami külső kényszerből történik, erénynek nevezik. Azt a cselekedetet, amiben semmi más nincs, mint én (azaz a valódi, belső természetünk), rendnek hívják. Bár nevükben (azaz meghatározásukban) ellentétesek, valóságtartalmuk megegyezik.

(¹Minél szorosabb kötelék fűzi össze az embereket, annál kevesebb udvariaskodásra van szükség.

²A Lao-ce 48. versében ez szerepel: „(…) s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 10.) Keng-szang Csu

10. A régiek közül voltak olyanok, akiknek a tudása a legvégsőig eljutott. Mi volt ez a legvégső? Néhányuk azt gondolta, hogy kezdetben a dolgok még nem léteztek. Ez a legvégső, amit elértek, ehhez már semmit nem lehetett hozzátenni. Utána voltak olyanok, akik felismerték, hogy a dolgok léteznek. Úgy tekintették az életre, mint veszteségre, a halálra, mint visszatérésre. Ezáltal a megosztás létrejött. A következők között voltak olyanok, akik azt mondták: „Kezdetben volt a nem-levő. Később lett az élet, és amikor lett az élet, hirtelen lett halál. A nem-levőt tekintjük fejnek, az életet testnek, a halált a fenéknek. Ki tudja a levőt és a nem-levőt, életet és halált egynek tekinteni? Azzal barátok leszünk!”¹

Bár ez három különböző nézet, mégis ugyanahhoz a törzshöz tartozik. A Csao és Csing család tagjai, akik őseik vezetéknevét viselik, vagy a Csia család tagjai, akik birtokukról kapták vezetéknevüket sem azonosak, mégis mindannyian a Csu királyi családhoz tartoznak.

Az élet a homályból és sötétből keletkezik. Szétszóródik és darabokra hullik, azt mondják rá, hogy elmozdul [a megkülönböztetés állapotába]. Megkísérelhetjük azt, hogy beszélünk erről az elmozdulásról, de nem tudunk róla beszélni, és annak ellenére, hogy így van, nem is érthetjük meg. Téli áldozáskor létezik a gyomor, léteznek a paták, amelyeket külön lehet választani, ugyanakkor mégsem lehet különválasztani [, mert mind a megszentelt állat részei]. Ha valaki megnéz egy házat, akkor körbejárja a hálókamrákat és az ősök szentélyét, de be fog tekinteni még az illemhelyre is. Ezáltal elmozdul a megkülönböztetés állapotába (azaz részekre bontja a ház egészét).

Szeretnék még mondani valamit erről az elmozdulásról. Az emberek az életet alapnak szokták tekinteni, a tudást pedig tanítónak. Ezt követve eljutnak a „helyes” és „helytelen” használatához. Ennek eredményeként kialakulnak „nevek”, és kialakulnak „valóságtartalmak”. Ezáltal mindenki döntőbírónak képzeli magát. Önmagukat állítják mások elé példaképül, és ezért még meghalni is készek. A hasznosságot bölcsességnek tekintik, a haszontalanságot hülyeségnek. Aki sikeres, az jóhírnévre tesz szert, aki vesztes, az szégyenben marad. A mai emberek, akik követik ezt a megkülönböztetést olyanok, mint a tücsök és a kis galamb, akik egyformák.²

(¹A bekezdés nagy része megtalálható a II.fejezet 5. és a VI. fejezet 9. részében.

²A tücsök és a kis galamb az I. fejezet 2.részében együtt neveti ki a hatalmas peng madarat.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 9.) Keng-szang Csu

9. A Tao által minden dolog egy. Ennek a felosztása az valami másnak a kialakítása; ennek a kialakítása az valami másnak a pusztulása. Ami utálatos ebben a felosztásban az, hogy a felosztás előkészít; ami utálatos az előkészítésben, hogy van valami, amivel elő lehet készülni.¹ Ezért, ha valaki kimegy, és nem tér vissza, saját kísértetével találkozik. Ha kimegy, és elér valamit, akkor azt úgy mondják, hogy „elérte a halált”. Megsemmisül, de a lényege még létezik: éppen olyan, mint egy kísértet.² Csak amikor valaki az alak segítségével felfogja az alaktalant, akkor talál rá a nyugalomra.

A kimenetnek nincs gyökere, a bemenetnek nincs nyílása. Van valósága, de nincs tartózkodási helye; van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége. Ami anélkül jön ki, hogy lenne nyílása, annak van valósága. Aminek van valósága, de nincs tartózkodási helye, az a tér (yu). Aminek van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége, az az idő (zhou).³ Van élet, van halál, van kiáramlás, van bemenet. A kiáramlásban és a bemenetben nem látjuk az alakját. Ezt úgy hívják, hogy Ég kapuja. Az Ég kapuja nem-levő. A tízezer dolog a nem-levőből jön elő. A levő nem képes arra, hogy a levőt levővé tegye; egyértelmű, hogy a nem-levőből jön elő a levő. És csak a nem-levő a nem-levő. A bölcs ebben rejti el magát.

(¹A mondatot többféleképpen fordítják. Ennek az értelmezésnek a lényege, hogy ha felosztják a dolgokat, amelyek eredetileg egyek, akkor ezáltal létrejön az előkészítés, azaz tervezgetés, fontolgatás, ügyeskedés stb.

²Amikor valaki a Tao-t, és azon belül az egyet elhagyja, azaz „kimegy és nem tér vissza”, akkor végül is „megsemmisül, de a lényege mégis létezik”.

³A yu és zhou együtt alkotják a yuzhou-t, azaz az univerzumot vagy kozmoszt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 8.) Keng-szang Csu

8.  Ha valaki a dolgokat úgy igazítja, hogy fenntartsa a testet; ha valaki elrejti az előre nem látható aggodalmakat azért, hogy a szív-elme élhessen; ha valaki tiszteli azt, ami belül van, és kiterjeszti másokra – ha valaki mindent így tesz, és mégis tízezer rossz érkezik hozzá, akkor az mind az Égtől jön, és nem az emberektől. De [ezek a bajok] nem tudják elpusztítani a teljességet, nem képesek belépni a szellem-toronyba. A szellem-torony fenntart, de nem tudja, hogy mit tart fenn, mert amit tart, az nem fenntartható.¹

Aki cselekvés előtt nem ismeri fel saját belső egyezőségét, annak minden megnyilvánulása helytelen lesz.² Elözönlik őt a külső hatások, és nem képes megszabadulni tőlük, így minden újabb megnyilvánulásában is hibázik majd. Ha valaki fényes nappal cselekszik rosszat, azt az emberek megragadják és megbüntetik. Ha valaki sötétben és titokban cselekszik rosszat, azt a szellemek megragadják és megbüntetik. Csak az lesz képes egyedül járni, aki világosan megérti az embereket és szellemeket egyaránt.

Aki a belsőre figyel, az nem cselekszik a hírnévért. Aki a külsőre figyel, az akaratát haszonszerzésre összepontosítja. Aki nem cselekszik hírnévért, akármilyen hétköznapi is, abból fény sugárzik. Aki akaratát haszonszerzésre összepontosítja, az nem más, mint kereskedő. Az emberek szemében csak egy lábujjhegyen pipiskedő, ám ő kimagaslónak véli magát. Aki belemerül a dolgokba, abba a dolgok túlságosan behatolnak. Aki viszont folyamatosan küzd a dolgokkal, az még saját magát sem tudja elfogadni. Akkor hogyan lenne képes másokat elfogadni? Aki nem képes elfogadni másokat, annak nem lesznek kapcsolatai. És akinek nincsenek kapcsolatai, az elvágja magát az emberektől. Nincs halálosabb fegyver, mint az akarat³ – még Mo-je bűvös kardja is elbújhat mellette. Nincs nagyobb rabló, mint a jin és a jang, akik elől Ég és Föld között semmi sem menekülhet. De nem a jin és jang rabolja meg az embert, hanem a szív-elméje teszi őket azzá.⁴

(¹Ahogyan már ITT írtam, a ’szellem-torony’ kifejezés a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal. A mondat lényege, hogy a szív-elme, bár fenntart gondolatokat, érzéseket, ideológiákat stb., azért nem tudja, hogy mit tart fenn, mert nem ragadja meg őket, nem nevezi meg őket, hiszen ezek csak átmenetileg jelennek meg a szív-elmében. Mivel átmenetiek, ezért nem tarthatók fenn.

²Azaz érzései, gondolatai és szavai vagy tettei között nincs ellentmondás.

³Az emberi akarat, amely ellentétes a Tao égi akaratával, és amely nem képes változni, a folyamatos változást befogadni, elfogadni.

 

⁴A szív-elme szubjektív látásmódja, én-központúsága nem képes elfogadni a jin és jang állandó, semleges váltakozását, amit egyfajta "rablásnak" tekinti.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven) 

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

                

 

 

(XXIII. 7.) Keng-szang Csu

7. Akinek belsője nyugodt és szilárd, az égi fény áraszt. Aki égi fényt áraszt, azt az emberek [igaz] embernek látják, a dolgok pedig dolognak. Amikor az emberek erre a szintre művelik magukat, elérik az állandóságot. Akik az állandóságot birtokolják, azoknál az emberek menedéket keresnek, és azokat az Ég segíti.¹ Akiknél az emberek menedéket keresnek, az Ég népének nevezik, azokat, akiket az Ég segíti, az Ég fiainak nevezik.

Aki tanul, azt tanulja, ami nem megtanulható. Aki cselekszik, azt teszi, amit nem megtehető. Aki vitázik, azon vitatkozik, ami nem vitatható. Aki felismeri, hol álljon meg a nem megismerhető előtt, az elérte a legvégsőt. Aki ezt nem képes megcsinálni, azt az Ég egyensúlya elpusztítja.

(¹James Legge ezt a mondatot és a következő mondat elejét máshogy fordítja: „Amikor valaki állandó lesz belül, akkor az emberi alkotórészek elhagyják, de az Ég segíteni fogja őt. Azokat, akiket az emberi alkotórészeik elhagytak, az Ég népének nevezzük.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 6.) Keng-szang Csu

6. Nan-zsung Csu ezután ezt kérdezte:

-- Akkor ez mind a tökéletes ember erénye (de)?

-- Ó, nem! – válaszolt Lao Ce – Ezt csak úgy hívjuk, hogy a jég felolvadása, a fagy felengedése. Meg tudod csinálni?¹ A tökéletes ember, mint mindenki más, a Földből kapja táplálékát, és az Égből nyeri örömét. Nem különbözik össze senkivel sem emberek és dolgok hasznán vagy veszteségén. Nem csatlakozik mások furcsaságaihoz, nem szövetkezik senkivel, nem bonyolódik bele mások ügyeibe. Könnyedén megy, egyszerűen, faragatlanul jön. Ezt hívják az élet megóvásának alapvető szabályának.

-- Akkor ez a legmagasabb szint?

-- Még nem az. Kevéssel ezelőtt azt kérdeztem tőled, hogy képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A kisbaba anélkül mozdul, hogy tudná, mit csinál. Anélkül sétál, hogy tudná, merre megy. Teste olyan, mint egy kiszáradt faág, szív-elméje mint kiégett salak. Aki ilyen, azt sem balszerencse, sem jószerencse nem érinti. És ha nem érinti egyik sem, akkor miféle emberi ártalom érhetné? – fejezte be Lao Ce a mondandóját.²

(¹Ez a mondat nem mindegyik Csuang-ce változatban szerepel. James Legge és Victor H. Mair fordításában sincsen benne.

 

²Itt ért véget Nan-zsung Csu és Lao Ce beszélgetése, míg Keng-szang Csu már jóval előbb „eltűnik”. A Lie-ce könyv IV. fejezetének 2. része említi meg Keng-szang Csu-t, mint Lao Tan tanítványainak egyikét, aki nagyon jól elsajátította mestere tanítását. A XIII. fejezet azonban még tovább folytatódik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 5.) Keng-szang Csu

5. Nan-zsung Csu engedélyt kért, hogy beléphessen, majd elfoglalta helyét az alvóteremben.

Nagyon igyekezett, hogy kifejlessze a jónak vélt tulajdonságait, és hogy megszabaduljon a rossznak vélt tulajdonságaitól. Tíz napon át gyötörte magát, majd ismét Lao Ce elé járult.

-- Szorgalmasan tisztítod magad – mondta neki Lao Ce – De miért vagy ilyen komor és levert? Úgy érzem, hogy még mindig tele vagy elutasítással. Amikor a külső behatásokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a belső kaput. Amikor a belső dolgokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a külső kaput. Ha külső és belső behatások egyaránt felkavarnak, akkor még a Tao és erénye (de) sem képes téged megtartani. Az pedig még kevésbé képes, aki csak a Tao követője.¹

Nan-zsung Csu így válaszolt:

-- Amikor egy falusi megbetegszik, és a szomszédjai megkérdezik tőle, hogy mi a baja, és ő ezt meg tudja mondani, akkor az azt jelenti, hogy nem annyira beteg. Amikor én a nagy Tao-ról hallok, az olyasmi, mintha olyan gyógyszert innék, ami súlyosbítaná betegségemet. Mindössze annyit szeretnék tudni, hogy mi az élet megóvásának alapvető szabálya.

-- Ó, az élet megóvásának alapvető szabálya – kezdte Lao Ce – Képes vagy-e az Egyet magadban hordozni? Képes vagy-e arra, hogy ne veszítsd el? Képes vagy-e jövendőmondó csontok és jóspálcikák nélkül felismerni a szerencsést és szerencsétlent? Képes vagy-e megállni? Képes vagy-e abbahagyni? Képes vagy-e arra, hogy ne másokban keress, hanem saját magadban? Képes vagy-e megszabadulni [a vágyak csábításától]? Képes vagy-e egyszerű és faragatlan lenni? Képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A baba egész nap bőg, mégsem reked be, ez az összhang tökélye. Kezét egész nap ökölbe szorítja, ujjai mégsem görcsölnek be, ez az erényének (de) összpontosítása. Pislogás nélkül bámul egész nap, ez az, amikor nem téríti el figyelmét a külső. Elindul, de nem tudja, hová. Megáll, de nem tudja, miért. A dolgokkal összefonódik és követi áramlásukat. Ez az élet megóvásának alapvető szabálya.²

(¹Lao Ce saját magára vagy esetleg Keng-szang Csu-ra gondolt.

²A Lao-ce 55. versében hasonlót lehet olvasni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 4.) Keng-szang Csu

4. Ezután Nan-zsung Csu útravalót csomagolt, és hét nap, hét éjjel ment, amíg el nem ért Lao Ce lakhelyére.

-- Keng-szan Csu-tól jössz? – kérdezte tőle Lao Ce.

-- Igen, uram – felelte Nan-zsung Csu.

-- Miért hoztál magaddal ennyi embert? – kérdezte Lao Ce.

Nan-zsung Csu ijedten fordult hátra.

Lao Ce megkérdezte:

-- Nem érted, hogy mire gondolok?

Nan-zsung Csu szégyenében lehajtotta fejét, majd egy sóhajjal emelte fel:

-- Most azt is elfelejtettem, hogy mit kellene válaszolnom, emiatt még a saját kérdéseimet is elvesztettem.

-- Vagyis? – kérdezte Lao Ce.

-- Ha nem tudok, akkor az emberek bolondnak neveznek – felelte Nan-zsung Csu – Ha tudok, akkor gondot okozok magamnak. Ha nem vagyok emberséges, akkor másoknak ártok; ha emberséges vagyok, akkor meg saját magamnak. Ha nem vagyok igazságos, megsértek másokat; ha igazságos vagyok, szorongok. Hogyan menekülhetnék ebből? Ez a három nehéz téma aggaszt engem, és Keng-szan Csu javaslatára hozzád jöttem, hogy téged kérdezzelek ezekről.

Lao Ce így válaszolt:

-- Már amikor először megláttalak, és a szemedbe néztem¹, megértettelek. És most a szavaid megerősítik véleményemet. Zavarodott vagy, és ijedt. Mintha elvesztetted volna apádat és anyádat, és egy bottal keresnéd őket a tenger fenekén. Elveszett ember vagy, tanácstalan és bizonytalan. Vissza akarsz térni valódi formádhoz és veled született természetedhez, de nincs rá módod. Szánalmas látvány vagy.

(¹Szó szerinti fordításban: „szemöldököd és szempilláid közötti rész”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 3.) Keng-szang Csu

3. Ennek hallatára Nan-zsung Csu zavarodott arccal egyenesedett fel matracán, és így szólt:

-- Egy magamfajta öregember miféle tanulmányokat folytasson azért, hogy elérje ezt az állapotot, amiről beszélsz?

-- Őrizd meg tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak! Ha így teszel három éven át, akkor eléred azt az állapotot, amiről beszéltem – válaszolt Keng-szan mester.

Nan-zsung Csu így folytatta:

-- A szemek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy vak nem lát az övével. A fülek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy süket nem hall az övével. A szív-elmék egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy őrült nem talál nyugalomra az övével. A testek is hasonlítanak egymásra, ugyanakkor a dolgok különbséget tesznek közöttük. Szeretném elérni azt, amit a másik, de erre képtelen vagyok. Most azt mondod nekem, hogy „Őrizd meg a tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak!” Nagyon iparkodom, hogy meghalljam a Tao-t, de csak a fülemig jut el.

-- Szavaim itt véget értek – mondta Keng-szang mester – Azt mondják, apró legyek nem tudnak babhernyóvá alakulni; Jüe szárnyasai nem képesek lúdtojást kikelteni, ám Lu államé igen. Ez nem azért van, mert ezeknek a szárnyasoknak különböző természetük van. Csak azért képes az egyik, és azért nem képes a másik, mert az adottságuk különböző. Attól tartok, hogy az én adottságom kevés, nem elég arra, hogy átalakítson téged. Miért nem mész délre, és látogatod meg Lao Cét?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXIII. 2.) Keng-szang Csu

 

2.  – Nem úgy van az! – mondták Keng-szang Csu tanítványai – Egy nyolclábnyi széles árokban egy nagyobb hal megfordulni sem tud, a fürge csellék vagy csíkok számára viszont kényelmes. Egy alacsonyabb dombon egy nagyobb állat nem tud elrejtőzni, a ravasz róka számára azonban tökéletes. Az okosnak tiszteletet jár, az arra alkalmasnak jutalom, a jót és az előnyöst pedig előnyben kell részesíteni. Ez a szokás ősidők óta, Jao és Sun óta. Miért ne tenné ezt Vej-lej köznépe? Fogadd el, amit ajánlanak, mester!

-- Gyertek közelebb, gyermekeim! – kezdte Keng-szang mester – Hiába lenne egy vadállat akkora, hogy a szájába belefér egy szekér, ha lejönne a hegyekből, nem menekülne meg a hálóktól és csapdáktól. Hiába lenne egy hal akkora, hogy le tudna nyelni egy hajót, ha kisodornák a hullámok a partra, még a hangyáknak is áldozatává válna. Éppen ezért a madarakat és vadállatokat nem zavarja a magasság; a halakat és teknősöket nem zavarja a mélység. Ugyanígy, az az ember, aki testét és életét meg akarja tartani, elrejti önmagát, és nem zavarja a távolság vagy elszigeteltség.

És az a kettő, akiket dicsértetek, mivel érdemelték ezt ki?  Kifinomult érveléseikkel mintha meggondolatlanul lyukakat fúrtak volna a falakba, hogy gazt és tüskés bozótot ültessenek, vagy mintha hajtincsenként fésülték volna a hajukat, vagy megszámolták volna a rizsszemeket főzés előtt. Ilyen óvatos szorgoskodás hogyan is menthetné meg a világot? Ha érdemeseket nevezel ki, az emberek egymás hegyén-hátán tolongani fognak; ha okos embereket alkalmazol, az emberek lopni kezdenek egymástól.¹ Ezek az intézkedések nem teszik az embereket jóvá és őszintévé. Az emberek annyira szorgalmasok lesznek a haszon elérésében, hogy a fiúk megölik apjukat, miniszterek meggyilkolják uraikat, fényes nappal rabolnak, délben falakat törnek be. Én mondom nektek, a nagy zűrzavar gyökere Jao és Sun idejére nyúlik vissza, és ágai ezer nemzedéken át hajtanak majd. Ezer nemzedék múlva pedig az emberek egymást fogják megenni ezek miatt.

(¹Hasonló szerepel Lao-ce 3. versében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

Vegyes fejezetek: (XXIII. 1.) Keng-szang Csu*

 

1. Lao Tan kísérői között volt egy bizonyos Keng-szang Csu, aki részben megértette Lao Tan tanait. E tudásával északra indult, hogy a Vej-lej hegyek között éljen.¹ Elbocsátotta azokat a szolgáit, akik hivalkodóan értelmesek voltak, távol tartotta magát azoktól az ágyasaitól, akik állhatatosan emberségesek voltak. Helyettük faragatlan és csúnya emberekkel lakott, és ügyetlen, de szorgos embereket alkalmazott. Három évet élt ott, ezalatt Vej-lej-re jólét köszöntött. Az ottlakók ezt mondták egymásnak:

-- Amikor Keng-szang mester először közénk érkezett, gyanúsan méregettük őt. Ha napi szinten nézzük, akkor nem tűnik elégségesnek, de ha évek szintjén nézzük, nagy hasznot hoz. Könnyen lehet, hogy ő egy bölcs ember. Miért nem bízzuk meg azzal, hogy legyen a halott megszemélyesítője, és imádkozunk hozzá? Miért nem áldozunk neki a föld és gabona oltárainknál?

Amikor ezt Keng-szang mester meghallotta, dél felé fordulva ült, ám rosszkedvűnek tűnt.² Tanítványai ezt furcsának találták, erre Keng-szang így szólt hozzájuk:

-- Miért találjátok ezt furcsának? Amikor a tavasz lehelete érkezik, a száz fű nőni kezd, és amikor az ősz látogatja meg őket, a tízezer gyümölcs megérik. Miért ilyen a tavasz és az ősz? Mert az Ég Tao-ja így működik. Hallottam, hogy a tökéletes ember holttestszerű módon időzik kicsi, négyfalú szobájában, míg a közönséges emberek őrülten rohangálnak anélkül, hogy tudnák, merre tartanak. De Vej-lej jelentéktelen népe felelőtlenül áldozatot akar nekem felajánlani, a bölcs emberek közé helyezve. Engem akarnak mutogatni, mint egy eszményképet? Azért vagyok rosszkedvű, mert Lao Tan szavai jutnak eszembe.

(*Ahogyan már többször is írtam, a Csuang-ce könyvnek több szerzője volt, csak a Belső fejezeteket tulajdonítják Csuang Csou munkájának. A legújabb tanulmányok szerint a XVII-től XXVII-ig terjedő fejezeteket és a XXXII.-et tulajdonítják Csuang Ce követőinek, mert ezek mondanivalója áll a legközelebb a Belső fejezetek központi gondolataihoz.

 

¹Különbözőképpen fordítják ezt a fiktív helyet: „cikcakk”, „fogazott”, „félelmetes”.

 

²Ez az uralkodók és a bölcs tanítók helyes testhelyzete. Keng-szang mester elfogadja az utóbbit, de kelletlenül.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 11.) Tudás vándorlása északon

11. Jen Jüan így fordult Konfuciuszhoz:

-- Mester, hallottam, amikor egyszer azt mondtad, hogy „Ne üdvözölj semmit, és ne találkozz semmivel”.¹ Megkérdezhetem, hogy mit kell tennem?

-- A régi korok emberei kívül alakultak át, de belül nem változtak – kezdte Konfuciusz – A mai emberek belül változnak, nem pedig kívül. Aki a dolgokkal együtt változik, az változatlan marad. Elfogadja az átalakulást, és elfogadja a nem-átalakulást. Elfogadja, hogy együtt sodródik a dolgokkal, nem fordul el tőlük.² Hszi-vej parkja, a Sárga császár kertje, Sun palotája, Tang és Vu csarnokai [ezeken a helyeken mindez megvalósult].³ Aztán a régi idők nemes emberei, a konfuciánusok és mohisták követői vad vitába kezdtek, hogy kinek van igaza és ki téved. Manapság pedig még ettől is rosszabb!

A bölcs együtt él a dolgokkal anélkül, hogy ártana nekik. Aki maga nem árt a dolgoknak, annak a dolgok sem ártanak. Csak az lesz képes arra, hogy üdvözöljön másokat és találkozzon velük, akinek semmi sem árthat.

Ó, a hegyi erdők és a lankás mezők! Mennyi örömmel és boldogsággal töltenek el! De mielőtt még örömöm véget érne, megérkezik a bánat. Nem tudom megakadályozni a bánat és öröm érkezését, és nem tudom visszatartani eltávozásukat sem. Milyen szomorú, hogy ezen a világon az emberek nem többek, mint a dolgok vendégfogadói! Amivel találkoznak az emberek, arról tudnak, de amivel nem találkoznak, arról nem tudnak. Amire képesek, azt megteszik, de amire képtelenek, azt nem teszik meg. A tudás hiánya és a képesség hiánya minden ember életében elkerülhetetlen jelen van. Nem szomorú, amikor egyesek mégis megpróbálják elkerülni az elkerülhetetlent?  A tökéletes beszéd mellőzi a szavakat. A tökéletes cselekvés mellőzi a tetteket. Milyen sekélyes, ha mindent meg akarunk ismerni, ami megismerhető!

(¹Ezt a mondatot az általam forrásként használt fordítók többféleképpen értelmezik.

 

²Ezt a mondatot úgyszintén többféleképpen értelmezik, Victor H. Mair fordítását vettem alapul.

 

³Hszi-vej nevét a VI. fejezet 7. részében is megemlítik, a Tao tökéletes elsajátítójaként utalnak rá.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 10.) Tudás vándorlása északon

10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:

-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?

-- Igen – válaszolta Konfuciusz - Ugyanaz a múltban, mint a jelenben.

Zsan Csiu nem kérdezett egyebet, csak elment. A következő nap újra megjelent Konfuciusznál, és így szólt:

-- Tegnap azt kérdeztem tőled, hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester, azt válaszoltad, hogy „Igen. Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még úgy véltem, hogy ezt teljesen értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek, hogy fejtsd ki válaszod?

-- Tegnap azért vélted úgy, hogy teljesen érted szavaimat, mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára azért zavarodtál össze, mert a nem-szellemi oldaladdal törekszel megértésre. Nincs múlt és nincs jelen, nincs kezdet és nincs vég. Vajon lehetnek-e gyerekek és unokák az előző generáció gyerekei és unokái nélkül?

Zsan Csiu nem felelt. Konfuciusz folytatta:

-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Vár-e egymásra az élet és halál? Valami [a Tao] mindkettőt egyetlen egységbe fogva megtestesíti. Van-e olyan dolog, ami Ég és Föld előtt is megvolt? Mert ami a dolgokat dolgokká teszi [vagyis a Tao], az maga nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem jöhet elő egy másik dolog előtt, mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég nélküli¹.

(¹James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének fényében.)

Forrás: The Texts of Taoims (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 9.) Tudás vándorlása északon

9. A hadúr kovácsa nyolcvan éves volt, ám még egy jottányit sem veszített képességéből. A hadúr így szólt hozzá:

-- Ilyen ügyes vagy? Vagy van valami módszered?

-- Igen, szolgád őriz egy módszert. Húsz éves korom óta kovácsolok kardokat. Azóta rá sem néztem semmire, ami nem kard volt.

Mivel más területen járatlan volt, ez segítette őt abban, hogy jártasságát ilyen hosszú időn át fenntartsa. Mennyivel inkább így van ez olyannal, aki mindenben járatlan! Mi az, amiben ne lenne sikeres?¹

(¹Ezt az utolsó bekezdést az általam forrásként használt fordítók különbözőképpen értelmezik. Burton Watson és Victor H. Mair ebben a bekezdésben E/3. személyt használnak, James Legge és Martin Palmer E/1. személyt, és a kovácsmester szavainak folytatásaként értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

 

 

 

(XXII. 8.) Tudás vándorlása északon

8. Csillogó Fény megkérdezte Nem-levő Levőt:

-- Mester, te melyik vagy, levő vagy nem-levő?

Mivel nem kapott választ, Csillogó Fény fürkészni kezdte a másikat, aki mélységes és üres volt. Egész álló nap fürkészte, de nem látott mást. Hallgatta, de nem hallotta, meg akarta tapogatni, de nem tudta megragadni.

-- Ez a tökéletes! – kiáltott fel Csillogó Fény – Ki érheti el ezt az állapotot? El tudom képzelni, hogy mi a nem-levő és a levő, de a nem-levő nem-levését már nem tudom. És itt van előttem a nem-levő levő. Hogyan is érhetné el bárki is ezt az állapotot?¹

(¹Ahogy már írtam a II. fejezet 6. részének lábjegyzetében, a Lao-cében a nem-levő/nem levés (wu/vu) a levő/levés (you/ju) gyökere vagy forrása. Így abban a műben ezek egymással szembenálló, különböző szinten álló fogalmak.

Ezzel ellentétben a Csuang-ce szerint a levő/levés és a nem levő/nem levés, bár szembenálló fogalmak, mégis egy szinten állnak, mert mindkettő a változás, átalakulás szüntelen folyamatának gyökere és mozgatója. Így tulajdonképpen egy testet (yiti/jiti) alkotnak.
{forrás: Lélekenciklopédia, IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 109-110. oldal és 117. és 128. oldal}
Az itt szereplő „nem-levő nem-levése” már egy harmadik fogalom, ami nem a levő ellentétét, hanem a levő és a nem-levő fogalmainak meghaladását jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon

7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél¹. Egy nap Sennong behajtotta az ajtót, és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong asztalkájára támaszkodva, botját fogva állt fel. Majd nagy csattanással eldobta a botot, és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen szűklátókörű és durva, milyen gőgös és előítéletes vagyok, ezért a mester elhagyott engem, és meghalt. És most már nincs többé mester, aki ’vad’ szavait feltárná.

Amikor Jen Kang Tiao ezt meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’vad’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ekkor Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni, és le is lehet becsülni, tudom, hogy lehet összenyomott és lehet szétszóródott. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez, és tőle ezt kérdezte:

-- Ha ez így van, akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A nem-ismerés mély, az ismerés pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi azt, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felsóhajtott:

-- Akkor a nem-ismerés azt jelenti, hogy ismeri? Az ismerés pedig azt, hogy nem ismeri? De ki érti a nem-ismerés ismeretét? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet szavakkal kifejezni; amit szavakkal kifejeznek, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd így folytatta:

- Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Aki kérdez a Tao-ról, az nem hallott róla még. A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdése értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasza azt mutatja, hogy nincs meg a belső tudása arról a dologról. Így hát azok, akik ilyen belső tudással várják, hogy értelmetlen kérdést tegyenek fel nekik, azok kívül nem látják az időt és teret, és belül semmit sem tudnak a nagy kezdetről. Az ilyen emberek sosem lépnek át a Kunlun-on, és sosem vándorolnak a nagy ürességben.² 

(¹Sennong, aföldművelés istene/királya. De feltehetőleg az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

 

² Kunlun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 6.) Tudás vándorlása északon

6. Tung Kuo mester ezt kérdezte Csuang Cé-től:

-- Pontosan hol található ez az úgynevezett Tao?

-- Nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen - hangzott a válasz.

-- Mondanál példát, hogy jobban értsem?

-- Ott van a hangyákban – mondta Csuang Ce.

-- Annyira lent?

-- Ott van a fűszál tövében.

-- Vagy még attól is lentebb?

-- Ott van a cserép szilánkjaiban.

-- Van még attól is lentebb?

-- Ott van az ürülékben és a vizeletben.

 Tung Kuo mester erre már nem válaszolt.

Csuang Ce így folytatta:

-- Uram, a kérdésed nem érinti a lényeget. [Arra emlékeztet], amikor Huo, a piaci főfelügyelő megkérdezte a piac igazgatóját arról, hogyan állapítja meg egy disznó kövérségét. Azt a választ kapta, hogy minél lejjebb nyomja meg lábával a disznót, annál közelebb jár az igazsághoz. Ne egy meghatározott helyen keresd, hiszen a dolgok elől nem lehet elbújni. Ilyen a tökéletes Tao is, és így ezek az igazán nagyszerű szavak, mint ’teljes’, ’egyetemes’, ’mindent-magában foglaló’, mind ugyanazt a valóságot jelentik. Mind az Egyetlenre mutatnak.

Vándorolj el velem a Sehol sem-udvarába, ahol a harmóniáról és egységről beszélgetnénk vég nélkül! Csatlakozz hozzám a nem-cselekvésben! Milyen békések és nyugodtak, milyen csendesek és tiszták lennénk, milyen harmóniában és pihenésben lenne részünk! Akaratunk üressé válna. Anélkül mennénk, hogy tudnánk, hová érünk; anélkül jönnénk, hogy tudnánk, hol állunk meg. Anélkül jönnénk és mennénk, hogy tudnánk, utunk hol ér véget. A végtelen ürességben kóborolnánk, ahová a nagy tudás belép, és fel sem foghatjuk, milyen kimeríthetetlen és határtalan.

Ami a dolgokat készíti, az nem határos a dolgokkal, a dolgoknak viszont vannak határaik. Így amikor azt mondjuk, hogy a dolgok behatároltak, akkor ezt érjük alatta. [A Tao] a korlátlan korlátja és a határtalan határtalansága. Szoktunk teljességről és ürességről, hervadásról és lebomlásról beszélni. De az, ami teljességet és ürességet okoz, nem teljes és nem üres. Ami hervadást és bomlást okoz, az nem hervad és nem bomlik. Ami létrehoz a gyökereket és ágakat, az se nem gyökér, se nem ág. Ami felhalmoz és szétszór, az se nem halmozódik, se nem szóródik szét.¹

(¹Ez az utolsó két bekezdés annyira homályos, hogy az általam forrásként használ fordítók is különbözőképpen értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Először is böjtölj, hogy megtisztítsd szív-elmédet és szellemedet, és nyomd el tudásodat. A Tao mélységes, nehezen kifejthető, de azért megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a szellem pedig a Tao-ból. A testi forma a szellemből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek kilenc testnyílása van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc testnyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik, a végtelenbe távozik. Nincs se ajtaja, se lakhelye; minden irányban szétárad. Akik találkoznak vele, annak végtagjai erősek, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a Nap és a Hold nem mozdulna, a tízezer dolog nem fejlődne. Ez a Tao!

Még a tökéletes műveltség sem feltétlenül jelent valódi ismeretet, még a vitatkozás sem feltétlenül jelent tudást, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember azt védelmezi, amihez bármit is adsz, nem növekszik, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy kimerülne ebbe. A nemes ember Tao-ja [, amiről te tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Mondjuk, van egy ember a Középső Birodalomban, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, mert utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egy lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Csie pedig rossz?

A gyümölcsöt termő növényeknek megvan a maguk rendje. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé, és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi, mint egy fal rése mögött elsuhanó fehér csikó, alighogy feltűnik, már vége is. Hirtelen, gyorsan kiáramlik minden, majd csendes lenyugvással visszatér. Átalakulva megszületnek, aztán újra átalakulva meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberek gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy visszatérésben.²

Az alaktalan újra alakot ölt, az alakot öltött újra alaktalanná lesz. Ezt mindenki tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az átlagemberek erről beszélgetnek, de aki elérte, nem beszél róla, és aki beszél róla, az nem érte el. Mivel még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért okoskodásnál pedig jobb a hallgatás. Mivel a Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt nevezik a nagy megszerzésnek.

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal 

(XXII. 4.) Tudás vándorlása északon

 4. Sun megkérdezte tanácsadóját, Cseng-et:

-- Megszerezhetem-e a Tao-t, és birtokolhatom-e?

-- Még a saját tested sem a tiéd. Akkor hogyan birtokolhatnád a Tao-t? – hangzott a válasz.

-- Ha a saját testem nem az enyém, akkor kié? – kérdezte Sun.

-- A testet az Ég és a Föld bízta rád. Az élet sem a tiéd, összekeveredett harmónia az, amit az Ég és Föld adott. A veled született természeted és a sorsod sem a tiéd, ezeket az Ég és Föld adta, hogy kövesd. Gyermekeidet és unokáidat sem birtoklod, ők csak levedlett bőrök, amelyeket az Ég és Föld adott. Ezért jársz-kelsz anélkül, hogy tudnád, merre tartasz; megpihensz valahol anélkül, hogy tudnád, miért teszed ezt; eszel anélkül, hogy tudnád, mit ízlelsz. Minden az Ég és Föld erőteljes jang hatása miatt történik¹. Ezért hogyan is lehetne bármit megszerezni és birtokolni?²

(¹ Nem világos, hogy itt miért csak a jang-ot említik, jin nélkül.

²Ez a beszélgetés megtalálható a Lie-ce I. fejezetének 13. részében is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXII. 3.) Tudás vándorlása északon

3. Nie Csüe a Tao-ról kérdezte Pi-Ji-t, aki így válaszolt:¹

-- Ügyelj testedre, egyesítsd látásodat, és az égi harmónia megérkezik hozzád. Gyűjtsd össze tudásodat, egyesítsd cselekedeteidet, és a szellemi hozzád jön, hogy veled éljen. Az erény (de) lesz a szépséged, a Tao-ban lakozol majd. Úgy bámulsz mindenre, mint egy újszülött borjú, aki nem keres a válaszokat a miértre.

Mielőtt Pi-ji befejezte volna mondandóját, Nie Csüe elaludt. Pi-ji nagy elégedettséget érzett, és énekelve távozott onnan:

-- Teste, mint egy fonnyadt tetem,

    szív-elméje, mint kiégett salak²,

    megértése valódi és igaz,

    nem keres válaszokat.

    Homályos és sötét,

    értelem nélküli a szív-elméje.

    Beszélni sem lehet vele.

    Miféle ember ezt?

(¹ Nie Csüé-t a XII. fejezet 5. részében említik, és Pi-ji-t is ugyanott.

² Ilyen leírással illetik Nan-Kuo Ce Csi-t meditációja közben a II. fejezet 1. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu  (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)