(XXII. 11.) Tudás vándorlása északon

11. Jen Jüan így fordult Konfuciuszhoz:

-- Mester, hallottam, amikor egyszer azt mondtad, hogy „Ne üdvözölj semmit, és ne találkozz semmivel”.¹ Megkérdezhetem, hogy mit kell tennem?

-- A régi korok emberei kívül alakultak át, de belül nem változtak – kezdte Konfuciusz – A mai emberek belül változnak, nem pedig kívül. Aki a dolgokkal együtt változik, az változatlan marad. Elfogadja az átalakulást, és elfogadja a nem-átalakulást. Elfogadja, hogy együtt sodródik a dolgokkal, nem fordul el tőlük.² Hszi-vej parkja, a Sárga császár kertje, Sun palotája, Tang és Vu csarnokai [ezeken a helyeken mindez megvalósult].³ Aztán a régi idők nemes emberei, a konfuciánusok és mohisták követői, vad vitába kezdtek, hogy kinek van igaza és ki téved. Manapság pedig még ettől is rosszabb!

A bölcs együtt él a dolgokkal anélkül, hogy ártana nekik. Aki maga nem árt a dolgoknak, annak a dolgok sem ártanak. Csak az lesz képes arra, hogy üdvözöljön másokat és találkozzon velük, akinek semmi sem árthat.

Ó, a hegyi erdők és a lankás mezők! Mennyi örömmel és boldogsággal töltenek el! De mielőtt még örömöm véget érne, megérkezik a bánat. Nem tudom megakadályozni a bánat és öröm érkezését, és nem tudom visszatartani eltávozásukat sem. Milyen szomorú, hogy ezen a világon az emberek nem többek, mint a dolgok vendégfogadói! Amivel találkoznak az emberek, arról tudnak, de amivel nem találkoznak, arról nem tudnak. Amire képesek, azt megteszik, de amire képtelenek, azt nem teszik meg. A tudás hiánya és a képesség hiánya minden ember életében elkerülhetetlen jelen van. Nem szomorú, amikor egyesek mégis megpróbálják elkerülni az elkerülhetetlent?  A tökéletes beszéd mellőzi a szavakat. A tökéletes cselekvés mellőzi a tetteket. Milyen sekélyes, ha mindent meg akarunk ismerni, ami megismerhető!

(¹Ezt a mondatot az általam forrásként használt fordítók többféleképpen értelmezik.

 

²Ezt a mondatot úgyszintén többféleképpen értelmezik, Victor H. Mair fordítását vettem alapul.

 

³Hszi-vej nevét a VI. fejezet 7. részében is megemlítik, a Tao tökéletes elsajátítójaként utalnak rá.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 10.) Tudás vándorlása északon

10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:

-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?

-- Igen – válaszolta Konfuciusz - Ugyanaz a múltban, mint a jelenben.

Zsan Csiu nem kérdezett egyebet, csak elment. Ám a következő nap újra megjelent Konfuciusznál és így szólt hozzá:

-- Tegnap azt kérdeztem tőled, hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester, azt válaszoltad, hogy „Igen. Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még úgy véltem, hogy ezt teljesen értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek, hogy fejtsd ki válaszod?

-- Tegnap még úgy vélted, hogy teljesen érted szavaimat, mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára összezavarodtál, mert nem a szellemeddel törekszel megértésre. Nincs múlt és nincs jelen. Nincs kezdet és nincs vég. Vajon elképzelhető, hogy úgy legyenek gyerekek és unokák, hogy nincsenek előttük az előző generáció gyerekei és unokái?

Zsan Csiu nem felelt. Konfuciusz folytatta:

-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Egymásra vár-e élet és halál? Azonban létezik valami, ami mindkettőt megtestesíti és egységbe foglalja. Van-e olyan dolog, ami Ég és Föld előtt is megvolt? Ugyanis az, ami a dolgokat dolgokká teszi, önmaga nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem előzhet meg semmilyen más dolgot, mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég nélküli¹.

 

(¹James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének fényében.)

 

Forrás: The Texts of Taoims (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 9.) Tudás vándorlása északon

9. A hadúr kovácsa nyolcvan éves volt, ám még egy jottányit sem veszített képességéből. A hadúr így szólt hozzá:

-- Milyen ügyes vagy! Van valami módszered?

-- Igen, van egy módszerem. Húsz éves korom óta kovácsolok kardokat. Rá sem néztem semmire, ami nem kard volt.

A kardkovácsolásban való képessége azon alapult, hogy nem fejlődött ki a más területeken való jártassága. Ez tette lehetővé, hogy képességét ilyen hosszan fenntartsa. Mennyivel inkább így volna ez egy olyan emberrel, akinek [más területen is] volna jártassága! Minden dologban sikeres lenne¹.

 

 

(¹Ezt az utolsó bekezdést az általam forrásként használt fordítók különbözőképpen értelmezik. Burton Watson és Victor H. Mair ebben a bekezdésben E/3. személyt használnak, James Legge és Martin Palmer E/1. személyt, és a kovácsmester szavainak folytatásaként értelmezik. Én az első kettő, Burton Watson és Victor H. Mair fordítását használtam ehhez a bekezdéshez.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

 

 

 

(XXII. 8.) Tudás vándorlása északon

8. Csillogó Fény megkérdezte Nem-létezőt:

-- Mester, te létezel vagy nem létezel?

Mivel nem kapott választ, Csillogó Fény fürkészni kezdte a másikat. Az mélységes és üres volt. Egész álló nap fürkészte, de nem látott mást. Hallgatta, de nem hallott semmit, kinyújtotta a kezét, de a semmit markolta.

-- Tökéletes! – kiáltott fel Csillogó Fény – Ki érhet el ilyen tökéletességet? Fel tudom fogni a nemlétezés létezését, de nem tudom felfogni a nemlétezés nemlétezését. És mégis itt van a nemlétezés létezése. Hogyan is érhetne el bárki is ilyen tökéletességet?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon

7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél¹. Egy nap Sennong magára csukta az ajtót és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong botjára támaszkodva állt fel, de aztán nagy csattanással eldobta és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen faragatlan és gőgös vagyok, ezért a mester elhagyott engem és meghalt. Halála előtt nem hagyott hátra egyetlen ’bolond’ szót sem, amivel tovább ösztönözne.

Amikor ezt Jen Kang Tiao meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’bolond’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ezek után Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni és le is lehet becsülni, tudom, hogy képes összeállni és szét tud szóródni. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez és tőle ezt kérdezte:

-- Ezek után akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A „Nem ismerem” alapos, mély kijelentés volt, az „Ismerem” pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi arra, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felnézett és felsóhajtott:

-- Akkor a „Nem ismerem” azt jelenti, hogy értem? Az „Ismerem” pedig az, hogy nem értem? De ki tudja, hogy az, aki nem ismeri, az [valójában] érti? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet leírni; amit leírnak, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd tovább folytatta: - Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Ezért, bár kérdezhetsz a Tao-ról, nem fogsz róla megtudni semmit sem.  A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdés felületes, értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasz üres. Így hát azok, akik felületesen és üresen beszélnek, azok nem látják kívül az időt és teret, és belül nincsenek tudatában a nagy kezdetnek. Az ilyen emberek sosem haladnak át a Kun-lun-on és sosem vándorolnak a nagy ürességben².^.

(¹Sennong, a földművelés istene/istenkirálya. De az könnyen lehetséges, hogy az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

² Kun-lun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 6.) Tudás vándorlása északon

6. Tung Kuo mester¹ így fordult Csuang Cé-hez:

-- Pontosan hol található ez az úgynevezett Tao?

-- Mindenfelé - hangzott a válasz.

-- Mondanál példát, hogy jobban értsem?

-- A hangyában is benne van – mondta Csuang Ce.

-- Olyan alacsony, mint a hangya?

-- A fűszál tövében.

-- Vagy még attól is lentebb?

-- A cserép szilánkjaiban is benne van.

-- Biztos, hogy nincs lentebb?

-- A vizeletben és az ürülékben is benne van.

 

Tung Kuo mester erre már nem válaszolt.

Csuang Ce folytatta:

-- Uram, a kérdésed nem érinti a lényeget. [Arra emlékeztet], amikor Huo, a piac felügyelője megkérdezte a piac ellenőrétől, hogy hogyan tudja megbecsülni, hogy milyen súlyú egy disznó. Azt a választ kapta, hogy annál közelebb jár az igazsághoz, minél lejjebb nyomja meg lábával azt a disznót, mert abból fel tudja mérni, hogy mennyire kövér. Ne egy meghatározott helyen keresd, hiszen semmi sem lehet nélkülözheti azt. Ilyen a tökéletes Tao, és így ezek az igazán nagyszerű szavak, mint ’teljes’, ’egyetemes’, ’mindent-magában foglaló’, mind ugyanazt a valóságot jelentik. Mind az Egyetlenre mutatnak.

Vándorolj el velem a Sehol sem-Udvarába, ahol a harmóniáról és egységről beszélgetnénk vég nélkül.  Csatlakozz hozzám a nem-cselekvésben! Milyen békések és nyugodtak, milyen csendesek és tiszták lennénk, milyen harmóniában és pihenésben lenne részünk! Akaratunk üressé válna. Anélkül mennénk, hogy tudnánk, hová érünk; anélkül jönnénk, hogy tudnánk, hol állunk meg. Anélkül jönnénk és mennénk, hogy tudnánk, utunk hol ér véget. A határtalan ürességben kóborolnánk. A nagy tudás belép, és fel sem foghatjuk, milyen kimeríthetetlen.

Ami a dolgokat készíti, annak nincsenek határai, a dolgoknak viszont vannak. Így amikor azt mondjuk, hogy a dolgok behatároltak, akkor ezt érjük alatta. [A Tao] a korlátlan korlátja és a határtalan határtalansága. Szoktunk beszélni teljességről és ürességről, hervadásról és lebomlásról. De az, ami teljességet és ürességet okoz, se nem teljes, se nem üres. Ami hervadást és bomlást okoz, az se nem hervad, se nem bomlik. Ami létrehozza a gyökereket és ágakat, az se nem gyökér, se nem ág, és ami összegyűjti és szétszórja a dolgokat, az se nem gyűlik össze, se nem szóródik szét.²

 

(¹Feltehetően ugyanaz a Tung Kuo Sun mester, aki feltűnik a XXI. fejezet 1. részében.

 

²Ez az utolsó két bekezdés annyira homályos, hogy az általam forrásként használ fordítók is különbözőképpen értelmezik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 5.) Tudás vándorlása északon

 

5. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Most van egy kis időnk, kérdezhetlek a tökéletes Tao-ról?

-- Böjtölnöd kell és önmegtartóztatást gyakorolnod, hogy megtisztítsd szív-elmédet és belső szellemedet. Szabadulj meg tudásodtól. A Tao mélységes, nehéz elmagyarázni, de megpróbálom körvonalait felvázolni neked – kezdte válaszát Lao Tan - A fényesség a sötétségből születik; a rendezett forma a formátlanból jön létre; a lényeg pedig a Tao-ból. A testi forma a lényegből születik, és a tízezer dolog egymás testéből formálódik. Ezért azok, akiknek testén kilenc nyílás van, anyaméhből születnek. Míg azok, akiknek nyolc nyílásuk van, tojásból születnek.

[A Tao] nyom nélkül érkezik és jel nélkül távozik. Nem lép be ajtón, nincs háza, ahol lakjon; mindenfelé szétáradó. Aki rátalál [a Tao-ra], annak erősek a végtagjai, őszinte és mély gondolatokkal bír, éles a füle, tiszta a szeme. Szív-elméjét nem fárasztja ki, a dolgokat elfogultság nélkül kezeli. [A Tao hiányában] az Ég nem volna magas, a Föld nem volna széles, a nap és a hold egy helyben járna, és a tízezer dolog nem fejlődne. Nem ez a Tao?

Még a tökéletes tudás sem feltétlenül jelenti azt, hogy képesek vagyunk megérteni, még a vita sem feltétlenül tesz bennünket tudóvá, ezért a bölcs megszabadítja magát ezektől. A bölcs ember ahhoz tartja magát, amihez bármit is adsz, teljes marad, és amiből bármit is veszel el, nem csökken. [A Tao] mély, mint a tenger, hatalmas, mint egy hegy; véget ér, és kezdődik minden elölről. Anélkül hordozza a tízezer dolgot, hogy megfeledkezne bármelyikről is. A nemes ember Tao-ja [, amiről tanítasz] mindössze felszínesség, nemde? Amihez mind a tízezer dolog igyekszik, és ami mindet hiba nélkül ellátja, az az igazi Tao.

Van egy ember a Középső-királyságból, aki se nem jin és se nem jang, és aki Ég és Föld között lakik¹. Csak egy röpke pillanatig ember, utána visszatér eredeti forrásához. Ha a forrás szempontjából nézzük, ennek az embernek az élete csak egybegyűlt lehelet. És akár fiatalon hal meg, akár hosszú életű lesz, csak pár pillanatnyi különbség van köztük. Így hát mi értelme van arról beszélni, hogy Jao jó volt, Jie pedig rossz?²

A gyümölcsöt termő növényeknek mind megvannak a maguk jellemzői. Az emberi kapcsolatoknak, bár bonyolultak, szintén megvan a maguk rendje. Amikor a bölcs szembe találja magát ezekkel, nem hadakozik velük, és amikor elhalad mellettük, nem tartja őket vissza. A harmóniával válaszol rájuk: ez az erény (de). Társként üdvözli őket: ez a Tao. A császárok így váltak sikeressé és a királyok így lettek nagy uralkodók.

Ég és Föld között az ember élete épp csak annyi ideig tart, amennyi alatt egy fehér csikó elnyargal szemünk előtt. Pár pillanat és vége. Erőteljes áramlással tör elő minden dolog, majd csendes lenyugvással tér vissza. Átalakulnak és megszületnek, aztán újra átalakulnak és meghalnak. És az élők elszomorodnak, az emberfélék gyászolnak. Pedig ez nem más, mint az égi tegez kioldása vagy az égi tarisznya kiürítése. A növekedés és a változás útjára engedi a szellemet és a lelket, amiket aztán a test követ a nagy Visszatérésben³.

Az alaktalan újra alakot ölt és a kialakult újra alaktalanná lesz. Ezt minden ember tudja, de azok, akik megvalósították a Tao-t, nem foglalkoznak vele. Bár az emberek szoktak erről vitázni, de aki elérte, nem vitázik róla és aki vitázik róla, az nem érte el. Még a tiszta látásúak sem találkoznak vele, ezért jobb csendben maradni, nem pedig vitázni róla. A Tao-t nem lehet meghallani, ezért jobb bedugni a fülünket, nem pedig erőltetni hallásunkat. Ezt hívják a nagy megszerzésnek.

 

(¹ A mondat második része Lao-ce 42. versében is feltűnik: „Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot …” (Tőkei Ferenc fordítása)

² Csie volt a Hszia-dinasztia tizenhetedik, egyben utolsó uralkodója, akit a hagyomány zsarnokként említ. Míg Jao-t, a legendásan bölcs uralkodót a hagyomány az Öt császár egyikeként tartja számon.

³Az ókori kínai lélekfelfogás nem egységes. Bizonyos írások úgy fogalmaznak, hogy a hun-lélek visszatér az égbe, a po-lélek a földben marad, a test mellett. Ellenben más források azt az elképzelést támasztják alá, hogy a népi vallásosság szerint a hun és a po halál után nem válik szét. Több kutató úgy véli, hogy a kis számú írástudók elméletei – mely szerint kettéválik a kétféle lélek – és a népi vallásosság tömeges követőinek lélekfelfogása ebben is eltérnek egymástól.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 168-169. oldal 

(XXII. 4.) Tudás vándorlása északon

 4. Sun megkérdezte tanácsadóját:

-- Miután megszereztem a Tao-t, akkor az enyém lehet?

-- Még a saját tested sem a tiéd. Akkor hogyan lehetne tiéd a Tao? – hangzott a válasz.

-- Ha a saját testem nem az enyém, akkor kié? – kérdezte Sun.

-- A testet az Ég és a Föld bízta rád. Az élet sem a tiéd, összekeveredett harmónia az, amit az Ég és Föld bízott rád. A veled született természet és a sorsod sem a tiéd, ezekkel az Ég és Föld bízott meg, hogy kövesd őket. A fiaidat és unokáidat sem birtoklod, ők csak levedlett bőrök, amelyeket az Ég és Föld bízott rád. Ezért jobb, ha anélkül jársz-kelsz, hogy tudnád, merre tartasz; jobb, ha anélkül maradsz nyugalomban, hogy tudnád, miért teszed ezt; jobb, ha anélkül eszel, hogy tudnád, mit ízlelsz. Minden az Ég és Föld erőteljes jang hatása miatt van¹. Akkor hogy is volna lehetséges bármit birtokolni? 

 

(¹ Nem világos, hogy itt miért csak a jang-ot említik, jin nélkül.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXII. 3.) Tudás vándorlása északon

3. Nie Csüe a Tao-ról kérdezte Pi-Ji-t, aki így válaszolt:¹

-- Ügyelj testedre, fókuszálj az Egyre, és az Ég harmóniája megérkezik hozzád. Gyűjtsd össze tudásodat, egyesítsd mozdulataidat, és a szellemi hozzád jön, hogy veled éljen. Az erény (de) lesz a szépséged, a Tao-ban lakozol majd. Úgy bámulsz mindenre, mint egy újszülött borjú, aki nem találja a válaszokat a miértre.

Még azelőtt, hogy Pi-ji befejezte volna mondandóját, Nie Csüe elaludt. Pi-ji hatalmas boldogságot érzett, és midőn onnan eltávozott, ezt a dalt énekelte:

-- Teste, mint egy fonnyadt tetem,

    szív-elméje, mint kiégett salak²,

    megértése valódi és igaz,

    nem keres válaszokat.

    Homályos és sötét,

    céltalan szív-elméje.

    Senkinek sem ad tanácsokat.

    Miféle ember ezt?

 

(¹ Nie Csüé-t a XII. fejezet 5. részében említik, és ugyanott Pi-ji-t is.

 

² Ilyen leírással illetik Nan-Kuo Ce Csi-t meditációja közben a II. fejezet 1. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu  (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 2.) Tudás vándorlása északon

2. Minden csodálatos szépség az Ég és Föld birtokában van, mégsem emlegetik ezt. A négy évszakra vonatkozik a legvilágosabb törvény, mégsem elmélkednek erről. Mind a tízezer dolog rendelkezik a tökéletes alapelvvel, mégsem szólnak róla. A bölcs az Ég és Föld szépségét keresi, és tökéletesen megérti a tízezer dolog alapelvét. Ezért a tökéletes ember nem-erőltetve cselekszik, a nagy bölcs nem kezdeményez semmit, így azt mondhatjuk rájuk, hogy az Égre és Földre szegzik tekintetüket. Még az Ég és Föld legtökéletesebb tisztaságú szelleme [a Tao] is éppen úgy átalakul, mint a többi dolog. A dolgok, melyek bár legyenek élők vagy holtak, kerekek vagy szögletesek, nem ismerik gyökerüket és eredetüket, mégis itt léteznek már ősidők óta. Hiába olyan hatalmas kiterjedésű a világegyetem mind a hat irányban, mégsem nyúlik túl az Ég és Föld szellemén [a Tao-n]. Hiába olyan apró az őszi hajszál, mégis tőle [a Tao-tól] függ kiteljesülése. Az Ég alatti világon minden előbb kiteljesedik, majd elsorvad, és nincsen semmi, ami változatlan maradna léte során. A jin és jang, és a négy évszak a nekik megfelelő sorrendben követi egymást. Úgy tűnik, mintha a homályos, rejtélyes Tao nem-létező lenne, mégis folyamatos a létezése. Szelleme finoman tovasiklik anélkül, hogy saját formát öltene. Táplálja a tízezer dolgot anélkül, hogy azok ezt tudnák. Őt hívják a forrásnak és a gyökérnek; általa az Égre szegezhetjük tekintetünket.^1.

 

(¹ Ahogyan a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, a kínai hagyományban és a klasszikus kínai szövegekben az ’Ég’ (tian) vagy az ’Ég és Föld’ (tiandi) kifejezés a ’természetet’ jelentette. A Csuang-cében az ’Ég’ a ’Tao’ szinonimájaként tűnik fel, vagyis az ’Ég’ törvényszerűsége, spontán működése egyben a ’Tao’ törvényszerűsége és spontán működése is.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven) 

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXII. 1.) Tudás vándorlása északon*

1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felmászott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Tétlen ostobával. Tudás így szólította meg őt:

-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk és hogyan gyakoroljunk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?

Három kérdést intézett hozzá, de Tétlen ostoba nem válaszolt. Nem csak egyszerűen nem felelt, nem is tudta, hogyan feleljen.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Figyelmetlen fecsegőt. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Figyelmetlen fecsegőnek.

-- Ah, tudom! – kiáltott fel Figyelmetlen fecsegő – Mindjárt elmondom neked.

Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért a császári palotába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:

-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol és nem gyakorolsz. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel kiindulási pontot és semmilyen ösvényt.

Tudás erre így szólt:

-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?

-- Tétlen ostobának teljesen igaza volt – felelte a Sárga császár - Úgy tűnik, hogy Figyelmetlen fecsegőnek is. De te és én még [az igazság] közelében sem vagyunk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud. Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg¹. A Tao-t nem lehet kikényszeríteni, az erényt (de) nem lehet kierőltetni. Az emberséget gyakorolhatod, az igazságosságot úgy-ahogy alkalmazhatod, a szertartásokat egymásra erőltethetitek. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete².

Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (vu-vej/wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni³.

Annak, aki már egy dologgá vált, nem nehéz-e visszatérnie a gyökereihez? A nagy ember az egyetlen, aki ezt könnyűnek találja.

Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) egyesülése. Amikor egyesül, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?

Mind a tízezer dolog keresztülmegy ugyanezen a folyamaton. Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szelleme és a csodája, ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és a rothadása. De a bűz és a rothadás ismét szellemmé és csodává alakul, és a szellemből és a csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az egyesült életpára (csi) áthat mindent az Ég alatt. Ezért a bölcs értékeli ezt az egyesülést”.

Tudás tovább folytatta a beszélgetést:

-- Amikor Tétlen ostobát kérdeztem, ő nem csak hogy nem válaszolt, de még azt sem tudta, hogyan válaszoljon. Amikor Figyelmetlen fecsegőt kérdeztem, ő belekezdett a válaszba. De végül nem csak hogy nem kaptam tőle választ, de midőn éppen belekezdett volna, még a kérdéseket is elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?

A Sárga császár így felelt:

-- Azért volt teljesen igaza Tétlen ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Figyelmetlen fecsegőnek, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem, mert mi tudjuk.

Figyelmetlen fecsegő tudomást szerzett erről, és megállapította, hogy a Sárga császár tudta, hogy mit mondjon.

 

(*A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.

¹ Az utolsó két mondatból az első a Lao-ce 56.verséből való, a második mondat pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.

 

² Lao-ce 38. versének részlete.

 

³ Lao-ce 48. versének részlete.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu királya Fan állam urával üldögélt*. Kis idő elteltével Csu királyának szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan államot elpusztították. Fan állam ura így szólt:

-- Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani**. És ha Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani, akkor Csu állam létezése nem elég ahhoz, hogy megtartsa azt, amit meg akar tartani. Akkor ilyen módon nézve, Fan állam elpusztítása még meg sem kezdődött, és Csu állam létezése még meg sem kezdődött.

 

(*Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

**Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „felejt”, de ugyanúgy jelenti azt is, hogy „elpusztít, megromlik, eltűnik, nem létezik”. A cun jelentése „létezik, jelen van, él, túlél, megmarad”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(XXI. 10.) Tien Ce-fang

10. Csien Vu ezekkel a szavakkal fordult Szun-su Ao-hoz*:

-- Uram, háromszor lett belőled főminiszter, mégsem örültél neki. Háromszor bocsátottak el az állásodból, mégsem szomorkodsz miatta. Nem hittem el, hogy tényleg így éreznél, de most itt állok előtted, és látom, hogy milyen egyenletes és nyugodt a légzésed. Képes lennél arra, hogy különb módon hass a szív-elmédre [, mint mások]?

-- Hogyan lennék különb, mint bárki más? – válaszolta Szun-su Ao – Amikor az állásra kineveztek, tudtam, hogy nem utasíthatom vissza. Amikor elvették tőlem, tudtam, hogy nem akadályozhatom meg. Úgy véltem, egy ilyen állás elnyerése vagy elvesztése nem változtatott rajtam, ezért nincs okom arra, hogy szomorkodjak miatta - ez minden. Hogyan lennék hát különb, mint bárki más? Ezenkívül azt sem tudom, vajon a dicsőség a miniszteri állást vagy engem illet? Ha a miniszteri állást illeti, akkor nekem mi dolgom van vele? Ha pedig engem illet, akkor mi dolga van vele a miniszteri állásnak? Most tétlen kószálásra készülök, és hogy bármelyik irányba bámészkodhassak. Így hát van-e időm azon aggodalmaskodni, hogy az emberek megbecsülnek éppen vagy megvetnek?

Konfuciusz, miután meghallotta az esetet, ezt mondta:

-- A régi idők igaz emberével még a bölcs sem tudott vitatkozni**. Őt a legszebbek sem tudták elcsábítani, a legerőszakosabb rabló sem tudta megtámadni. Még Fu-hszi vagy a Sárga császár sem kényszeríthette őt barátságra. Élet és halál két hatalmas dolog, ám mégsem tudtak rá hatni. Akkor hogyan tudott volna a rang és fizetség? Az ilyen ember szelleme akadálytalanul felrepülhetett a Taj-hegy fölé, és alámerülhetett a legmélyebb forrásba anélkül, hogy vizes lenne. A legalacsonyabb, legjelentéktelenebb állást is képes volt aggodalom nélkül betölteni. Az Ég és Föld teljességével bírt, és minél többet adott másoknak, annál több maradt neki.

 

(*Szun-shu Ao ((kb. i.e. 630- kb. 593)) vízügyi mérnök és politikus volt. A Keleti Csou-korszak idején Csu-állam főminisztereként szolgált Csuang király udvarában.

**Ezt a mondatot az általam forrásként használt mind a négy fordító másképpen fordítja.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Sunshu Ao (angol nyelven)

 

(XXI. 9.) Tien Ce-fang

9. Lie Jü Kou íjásztudományát mutogatta Po-hun Vu-zsen-nek*. Teljesen megfeszítette íját, egy csésze vizet tetetett könyökére, majd lőtt. Abban a pillanatban, ahogy az első nyíl kirepült, már célzott is a másodikkal. Amint kilőtte a második nyilat, már egy újabb foglalta el az előző helyét. Mindeközben meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szobor. Po-hun Vu-zsen így szólt:

-- Ez egy íjász íjásztudománya, nem pedig egy nem-íjász íjásztudománya. Gyere fel velem egy magas hegyre, másszunk fel a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátong lábunk előtt. Vajon ott is képes leszel arra, hogy kilődd nyilaidat?

Így hát felmentek együtt egy magas hegyre, felmásztak a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátongott a lábuk előtt. Ott Po-hun Vu-zsen hátat fordítva a szakadéknak, araszolni kezdett hátrafelé. Egészen addig hátrált, amíg már csak a lábujjain állt a kőszikla peremén. Meghajolt Lie Jü Kou felé és kérte őt, hogy jöjjön és csatlakozzon hozzá. Ám Lie Jü Kou a földre rogyott, miközben egész testét elöntötte a hidegveríték. Ekkor Po-hun Vu-zsen ezt mondta neki:

-- A tökéletes ember a fenti kék Eget is fürkészheti vagy alant lemerülhet a Sárga forrásokba vagy a világegyetem nyolc végéig elbarangolhat anélkül, hogy a szelleme és életereje megváltozna. De a te zavaros szemeidből látszik, hogy elméd zaklatott. Ha most próbálnál meg célozni, nagy veszélybe kerülnél.

 

(*Ez a történet a Lie-ce könyv II. fejezetének 5. részében is szerepel. Po-hun Vu-zsen taoista tanítót pedig a Csuang-ce az V. fejezet 2.részében említi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászó öregembert*. Azonban ez a horgászat nem olyan volt, mint amit azért csinál valaki, hogy halat fogjon. Inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt az öregember részéről. Ven király hivatali rangra szerette volna őt emelni és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy megfosztja a száz törzset egy ilyen Ég-adta lehetőségtől. Ezért a következő nap hajnalán összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- A múlt éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajút, sötét szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek négy patájából kettőnek bíborszíne volt. Így parancsolt rám: „Add át a kormányzást a cang-i öregembernek, akkor talán a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbent kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert és átadta neki a kormányzást. Az öregember változatlanul meghagyta az összes eredeti alapszabályt és törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy felmérje államának helyzetét. Azt tapasztalta, hogy a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket; a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, és senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül. Amikor a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket, elkezdtek egymással együttműködni. Amikor a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, minden feladatot részrehajlás nélkül, egyenlő módon kezeltek. Miután senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül, a hűbérurak körében is megszűnt a bizalmatlanság a mérőeszközökkel kapcsolatban.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert a Nagy Tanítónak, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég világra?

A cang-i öregember zavarodottan nézett és válasz helyett bizonytalan bocsánatkérésfélét motyogott. Bár a következő reggel az öregember még kormányzói mivoltában rendelkezett, ám amint az éj leszállt, eltűnt és nem hallottak róla többet.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Valójában Ven király nem is volt alkalmas erre a feladatra? Miért kellett az álomra hivatkoznia?

-- Csend legyen! – válaszolt Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy bíráld őt? Az álomra való hivatkozás csak arra volt jó, hogy egy pillanatnyi nehézséget elsimítson.

 

(*Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam uralkodója, Jüan ­­­térképet akart készíttetni*. Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket és felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, kényelmes léptekkel sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját alvóhelyiségébe indult. Az uralkodó utánaküldött egy embert, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember a hivatalnokot felső ruháját levetve, félmeztelenül, széttett lábakkal üldögélve találta.

-- Nagyon jó! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi rajzoló!

(*Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem járandóság nem hatolt be Paj-li Hszi szív-elméjébe. Etette a szarvasmarhát és a szarvasmarha kövérre gömbölyödött. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Paj-li Hszi alacsony rangjáról, átadta neki a kormányzást­­­­­­­­­­­­­­­­*. Sem élet, sem halál nem hatolt be Sun, a Jü törzs leszármazottjának szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra**.

 

(*Paj-li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Több államban is szerencsét próbált, de egyikben sem járt sikerrel. Csu állam uralkodója - nem ismerve fel tehetségét - állatainak gondozójaként alkalmazta. Végül innen vette magához Csin állam uralkodója, Mu herceg Paj-li Hszi régi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Paj-li Hszit kinevezte miniszterének.

 

**Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Sok konfuciánus van itt, Lu államban, de úgy tűnik, hogy nagyon kevesen tanulmányozzák a te módszeredet, uram.

-- Nagyon kevés a konfuciánus Lu államban – felelte erre Csuang Ce.

-- Lu államban sokan hordanak konfuciánus ruhát - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy a konfuciánusok kerek sapkát hordanak, hogy mutassák, értik az Ég változását. Négyszögletes cipőben járnak, hogy jelezzék, értik a Föld formáját. Derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, hogy jelezzék, ügyesen és gyorsan rendezik azokat az ügyeket, amelyek őket érintik. De az a nemes ember, aki egy adott/sajátságos tudást birtokol, nem feltétlenül viseli az adott/sajátságos ruházatot, és az az illető, aki egy adott/sajátságos ruházatot visel, nem feltétlenül rendelkezik azzal a sajátságos tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Mindenki, aki egy adott/sajátságos ruhát visel anélkül, hogy birtokában lenne a vele járó sajátságos tudásnak, halálbüntetésben részesül!”

Ezután Áj herceg kiadta a rendeletet és Lu államban öt napon belül már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Kivéve egy öregembert, aki ott állt a herceg kapujában. A herceg azonnal behívta őt és az állam ügyeiről kérdezgette. Bár a beszélgetés számtalan váratlan fordulatot és csavart tartalmazott, a herceg nem tudta kimeríteni az öregember tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy igazán konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

 

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam volna vagy tényleg így néztél ki? Uram, az előbb a tested olyan merevnek tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátozott, hogy nem képes megérteni, a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és csillogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és csillogó a Földből keletkezik*. Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Könnyen lehet, hogy valami irányítja ezt az egészet, de ennek a valaminek még senki nem látta az alakját vagy formáját. Elbomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a nap váltakozása, a hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látta azt, ami okozza. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég folyamatosan egymást éri, senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy hagyod a szív-elmédet vándorolni? – érdeklődött Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A fűevő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a legelő. A vízben élő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni a nagyobb állandóság elvesztése nélkül. Így öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjuk és testük száz ízülete porrá és kosszá válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték az emberben lakozik és nem fog elveszni a rang megváltozásával. És mivel a tízezer átalakulás vég nélkül folyik, melyik volna képes arra, hogy felkavarja a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, mégis használod ezeket a tökéletes szavakat, hogy műveld szív-elmédet**. Létezett olyan nemes ember a múltban, aki ezeket kimondta?

-- Ez nem így van! A víz folyása magától olyan, nem szándékos cselekedet. Ugyanez a tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de). Nem műveli, mivel az erény (de) mindenre hatással van. {A tökéletes ember} éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, mint a Föld szilárdsága, mint a nap és hold fényessége. Miért kellene fejleszteni? – kérdezett vissza Lao Tan.

Konfuciusz hazatérvén, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem beszélt volna róla, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

 

(*Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos volt vagy véletlen szöveghiba. Az általam forrásként használt fordítók nagyobb része követi ezt a felcserélést, azonban Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

**Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a szokásos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban való megnyilvánulását.)

 

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked és hogy mindent befogadsz, részrehajlás nélkül*. Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! Az elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, még a test halála is eltörpül mellette. A nap keleten kel és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy beteljesíthessék feladataikat. Amikor felkel, teszik a dolgukat, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra érvényes ez: várnak, mielőtt meghalnak, várnak, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és folyamatosan ragaszkodva hozzá várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után. Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Esetleg felfigyelsz valamire, amire én is felfigyelek, de az máris elillan. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél a lóvásár után. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha nem figyellek és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor nem figyelsz engem. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amire nem figyelsz, mégis marad belőlem valami, amit nem illan el.

(*A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)