(XXIV. 9.) Hszü Vu-kuj

9. Nan-po Ce Csi előrehajolva ült székén, és az égre nézve finoman lélegzett. [Ekkor] Jen Csen Ce lépett be, és így szólt:¹

-- Mester, te rendkívüli vagy! Valóban meg tudod csinálni, hogy olyan legyen a tested, mint a kiszáradt csont, és a szív-elméd mint a kiégett salak?

-- Régebben egy hegyi barlangban éltem – válaszolta Ce Csi - Egyszer Tien Ho eljött hozzám, és Csi állam népe háromszor is magasztalta őt.² Előbb volt a hírnevem, emiatt hallott rólam. És előbb kínáltam eladásra azt, [amim volt], emiatt tudott megvásárolni. Ha nem mutattam volna meg azt, amim volt, honnan tudott volna róla? Ha nem kínálom fel eladásra, hogyan tudott volna megvásárolni?  Ó, mennyire sajnáltam azokat az embereket, akik elveszítik önmagukat! És sajnáltam azokat is, akik másokat szánnak. Azokat szintén sajnáltam, akik azokat szánják, akik másokat szánnak. De ettől azóta napról napra távolabb kerültem.

 

 

(¹Ez a néhány mondat szinte teljesen megegyezik a II. fejezet 1. részének elejével.

 

²Bár Csi államot i.e. 481 óta lényegében a Tien-törzs irányította, a névleges uralkodók a Csiang családból származtak. Tien Ho i.e. 386-ban lett a kinevezett uralkodó. Azért magasztalták őt az embereket, mert az elvonulásban élő Ce Csi bölcsességét elismerve tiszteletét tette nála.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

 

(XXIV. 8.) Hszü Vu-kuj

8. Amikor Vu királya a Jangce folyón hajózott, megállt, hogy megmássza Majmok hegyét. Amikor meglátták őt a majmok, félelmükben mindent eldobtak, és bemenekültek a sűrű rengetegbe. Egy majom azonban ott maradt, és nem zavartatva magát ide-oda ugrándozott az ágak között, vakarózott, ügyességét mutogatva a királynak. Amikor a király rálőtt, a majom elkapta a sebesen repülő nyilat. A király elrendelte, hogy kísérői csatlakozzanak hozzá, és egyszerre lőjenek az állatra. Így a majmot elfogták és megölték. A király barátjához, Jen Pu Ji-hez fordulva ezt mondta:

-- Ez a majom ügyességét fitogtatva és gyorsaságában bízva, gőgösen mutogatta magát nekem. Ezért pusztult el így. Legyen ez figyelmeztetés számodra! Ó, sose mutatkozzon meg arcodon, hogy másokat lenézel!

Amikor Jen Pu Ji hazatért, Tung Vu tanítványa lett, hogy megtanulja, hogyan javítson arckifejezését. Feladta az élvezeteket, száműzte a kérkedést. Három évvel később az egész államban mindenki dicsérte őt.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 7.) Hszü Vu-kuj

7. Amikor Kuan Csung megbetegedett, Huan herceg meglátogatta őt.¹

-- Csung atyám – szólt a herceg –, nagyon beteg vagy. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem, ha a betegséged végleg rosszra fordulna, akkor kire bízzam az állam ügyeit?

-- Fenséged kire szeretné bízni? – kérdezte Kuan Csung.

-- Pao Su Ja megfelelő volna - válaszolta a herceg.

-- Ő nem lenne rá alkalmas. Őszinte, tiszta életet élő, erényes ember, emiatt kerüli azokat, akik nem olyanok, mint ő maga. És ha megtudja valakiről, hogy hibázott, azt sosem bocsátja meg neki. Ha ő igazgatná az államodat, még az uralkodót is irányítaná, az emberekkel pedig összetűzésbe keveredne. Ezzel rövid időn belül megsértené az uralkodót.²

-- Rendben, de akkor ki legyen az? – kérdezte a herceg.

-- Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna. Elfelejtkezik azokról, akik fölötte állnak, de nem felejtkezik el az alattvalókról. Szégyelli magát, mert nem olyan jó, mint a Sárga császár, és megértő azokkal, akik nem olyan jók, mint ő maga. Aki megosztja erényét másokkal, azt bölcsnek nevezik; aki megosztja gazdagságát másokkal, azt kiváló embernek hívják. Ha valaki arra használja a kiválóságát, hogy kiemelkedjen mások közül, akkor nem nyeri meg az embereket; de ha arra használja, hogy alárendelje magát másoknak, akkor megnyeri őket. Az ilyen ember megteheti, hogy nem vesz tudomást bizonyos állami ügyekről, és szemet huny bizonyos családi ügyek fölött.³ Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna.⁴

(¹Huan herceg a XIX. fejezet 7. részének főszereplője volt. Ez az itteni történet a Lie-ce VI. fejezetének 3. részében is megtalálható.

²Annak ellenére, hogy Kuan Csung és Pao Su Ja ifjúkoruk óta jóbarátok voltak, Kuan Csung mégsem őt ajánlja. A Lie-cében Kuan Csung nagy tisztelettel és szeretettel beszél barátjától, aki annak idején maga javasolta Huan hercegnek, hogy Kuan Csung legyen a vezető tanácsadó.

 ³A mondat lényege, hogy a taoista bölcset társadalmi szinten nem befolyásolja a hírnév, hatalomvágy, vagy világi ügyek. Egyéni szinten pedig nem érintik őt a családi pletykák, botrányok, pénzügyi nyereség. Így megválogathatja, hogy mit tart arra érdemesnek, hogy foglalkozzon velük.

⁴ Bár Huan herceg megfogadta a tanácsot, Hszi Peng alig tíz hónappal később szintén elhunyt. Ezután a herceg pont azt a három udvaroncot nevezte ki tanácsadónak, akiktől őt Kuan Csung óvta. Huan herceg alig két évvel élte túl Kuan Csung-ot. Halálakor olyan durva hatalmi harcok törtek ki, hogy a néhai uralkodó földi maradványait is csak több, mint két hónap múlva temették el, mert az üresen maradt palotában senki nem merte a holttestet koporsóba tenni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XXIV. 6.) Hszü Vu-kuj

6. Amikor Csuang Ce egy temetésen vett részt, akkor Huj Ce sírja mellett is elhaladt. Kísérői felé fordulva így szólt:

-- Volt egy ember Jing-ben (Csu állam fővárosában), akinek egy akkorka sárdarab került az orra hegyére, mint egy légy szárnya. Elküldetett Si asztalosmesterért, hogy távolítsa el onnan. Si, az asztalosmester szelet kavarva megpörgette szekercéjét, és maradéktalanul eltávolította a sarat a Jing-béli ember orráról anélkül, hogy megsebesítette volna azt. Az ember ezalatt zavartalanul álldogált. Jüan, Szung uralkodója, meghallotta ezt az esetet, és maga elé hívatva az asztalosmestert, ezt mondta neki: „Próbáld meg ugyanezt velem!” Azonban Si, az asztalosmester, azt válaszolta: „Szolgád valóban képes volt arra, hogy így szeleteljen, de az az anyag, amin dolgozott, már rég halott.” Mióta meghaltál, Huj mester, nekem sincsen anyagom, amin dolgozni tudnék. Már nincs senki, akihez beszélni tudnék.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIV. 5.) Hszü Vu-kuj

5. Csuang Ce így szólt:

-- Tegyük fel, hogy egy íjász véletlenül telibe talál anélkül, hogy célozna. Ha emiatt őt ügyes íjásznak neveznénk, akkor tulajdonképpen bárki az egész világon Ji, a híres íjász lehetne. Kijelenthetjük-e ezt így?

-- Igen – felelte Huj Ce.

-- Tegyük fel, hogy az egész Égalattiban nem léteznének általánosan elfogadott igaz tények. Ha emiatt minden egyes ember azt fogadná el igaznak, amit ő annak gondol, akkor a világon mindenkiből Jao lehetne. Kijelenthetjük-e ezt így?

-- Igen - felelte Huj Ce.

-- Nagyszerű. Itt van most ez a négy iskola: a konfuciánusok, a mohisták, Jang és Ping követői.¹ Ha ezekhez hozzáadjuk a te iskoládat is, mester, akkor az velük együtt ötöt tesz ki. Melyik nézet az igazi vajon? Vagy talán olyasmi ez, mint Lu Csü esete? A tanítványa ezt mondta neki: „Mester, megragadtam a Tao-dat. Télen tüzet tudok gyújtani az üst alatt, nyáron pedig jeget tudok készíteni.” Lu Csü ezt válaszolta rá: „Ez csak annyi, hogy jang elemmel jangot hívsz életre, és jin elemmel jint. Ez nem az, amit én Tao-nak hívok. Megmutatom az én Tao-mat!” Felhangolt két citerát, majd fogta mindkettőt, és az egyiket a külső csarnokban, a másikat egy belső szobában helyezte el. Amikor megpengette a kung hangot az egyik citerán, ugyanaz a hang hallatszott a másikon is; amikor a csiao hangot pendítette meg, akkor a másikon is ugyanaz hangzott. Azért, mert a két citera egyformán volt hangolva. De tegyük fel, hogy valaki az egyik húrt úgy hangolja át, hogy az öt alaphang egyikének sem felel meg. Amikor megpendíti ezt a húrt, akkor mind a huszonöt húr megrezdül. Bár ezek csak egyszerű hangok, nem pedig [ember alkotta] zenei dallamok, mégis a zenei dallamok ura irányítja a többi húr hangját is.² Talán ti hasonlóak vagytok ehhez?

Huj Ce így válaszolt:

-- Konfuciusz, Mo, Jang és Ping követői gyakran szállnak vitába velem. Szavakkal akarjuk egymást meggyőzni, harsány hanggal akarunk a másikon felülkerekedni. De ők engem még soha nem tudtak megcáfolni. Hogyan lennék hát hasonló ehhez?

-- Egy ember, aki Csi államban lakott, elküldte fiát szolgálónak Szong államba – felelte erre Csuang Ce – Elrendelte, hogy legyen belőle kapuőr, nem törődve azzal, hogy fiát megcsonkítják vagy sem.³ De ugyanez az ember a megszentelt edényeket és csengőket mindig óvatosan becsomagolta, nehogy eltörjenek. Egy másik ember pedig, amikor elveszett fiát kereste, még saját falujának határát sem volt hajlandó átlépni. Mint te is tudod, vannak ilyen emberek. Vagy volt egy Csu államban lakó [megnyomorított] kapuőr férfi, aki egy másik államba akart [egy folyón] átkelni. És az éjszaka közepén, amikor senki nem volt körötte, összeveszett a csónakossal. Bár még el sem hagyta a szárazföldet, máris kiváltotta a csónakos ellenszenvét.⁴

(¹Mo Ti és Jang Csu már többször is feltűnt a könyvben, Bing/Ping pedig Gong-szun Long tiszteletbeli neve volt.

²Ha a tanítvány Tao-ja abban merült ki, hogy ugyanolyan elemmel hívott létre ugyanolyan elemet, akkor a mesteré szintén csak arra szorítkozott, hogy hangokból hozott létre hangokat. Viszont Csuang Ce továbblépett. Feltételezése szerint, ha az egyik húrt áthangolják úgy, hogy nem illeszkedik bele az ember által alkotott öt alaphangú skálába, akkor is jelen van „minden zenei dallam ura” (az egyetemes harmónia vagy az alapvető hangzás elve), amely képes létrehozni spontán hangokat, és amely irányítja a többi hangot. Ezzel áll teljes ellentétben Huj Ce mesterkélt/mesterséges okoskodása, logikai analízise.

³A kor szokása volt, hogy levágott lábú bűnözőket vagy kifejezetten erre a célra megcsonkított embereket alkalmaztak kapuőrnek, mert azok egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudták elhagyni helyüket.

⁴Az esetlen, kiszolgáltatott kapuőrt csak a saját igaza foglalkoztatja, még azzal sem törődik, hogy ezzel a saját életét kockáztatja. Akárcsak a filozófiai vitában elmerülőket, akiket csak annyi érdekel, hogy nekik legyen igazuk.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Zhuangzi   (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXIV. 4.) Hszü Vu-kuj

 

4. A tudományok képviselői nem örülnek, ha gondolataik nem cserélődhetnek; a vitázók nem örülnek, ha nem érvelhetnek; az állandóan hibákat keresők nem örülnek, ha nincs kit bírálni. Mindannyian ezekbe a [külső] dolgokba vannak bezárva. Azok, akik a kor figyelmére vágynak, felemelkednek és az udvarba kerülnek; a közrendűek a hivatalokban találják meg a dicsőséget; az erő és izom emberei a nehézségek legyőzésével kérkednek; a bátorság és merészség embereit a veszély sarkallja; a fegyverek és pajzsok embereit a harcok gyönyörködtetik; a fonnyadt és ráncos emberek a hírnevükben lelnek nyugalomra; a törvények és szabályok hívei kiszélesítik a törvénykezést; a szertartások és tanok emberei ügyelnek megjelenésükre; az emberség és igazságosság művelői az emberi kapcsolatokat értékelik. A földművelő nem érzi jól magát, ha a földjén nem foglalkozhat gyomlálással; és ugyanígy, a kereskedő sem érzi jól magát, ha nem foglalkozhat piaci ügyeivel. Akkor válnak szorgalmassá az átlagemberek, ha megvan a napkeltétől napnyugtáig tartó elfoglaltságuk; akkor érzik magukat tetterősnek a száz művészet képviselői, amikor a legmegfelelőbb eszközökkel rendelkeznek. A fösvény aggódik, ha gazdagsága és vagyona nem növekszik; a kérkedő szomorú, ha hatalma és befolyása nem növekszik. Azok, akik a [külső] körülmények szolgái, örülnek a változásnak, és ha elérkezik az idejük, akkor nem képesek a nem-cselekvésre. 

Mind sodródik az idővel, de ők maguk semmit sem változnak. Hajtják testüket, természetüket, és belemerülnek a tízezer dologba anélkül, hogy egész életükben visszatérnének [valódi önmagukhoz]. Milyen szomorú ez!

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 3.) Hszü Vu-kuj

3. A Sárga császár elindult, hogy meglátogassa Ta-kuj-t a Csü-ce-hegyen.¹ Fang Ming hajtotta a kocsit, jobb oldalon Csang Jü lovagolt, Csang Zso és Hszi Peng volt előttük, míg Kun Hun és Ku Csi követte őket. Amikor elértek Hsziang-cseng vad vidékére, a hét bölcs eltévedt, és nem találtak senkit, akit megkérdezhettek volna a helyes útirányról. Ekkor megpillantottak egy fiatal fiút, aki éppen lovakat legeltetett. Így hát hozzá fordultak.

-- Ismered a Csü-ce-hegyet? – kérdezték tőle.

-- Igen, ismerem – hangzott a válasz.

-- És tudod, hogy merre található Ta-kuj?

-- Igen, tudom.

-- Milyen különös fiú! – csodálkozott a Sárga császár – Nem csak a Csü-ce-hegyet ismeri, de még azt is, hogy hol találhatjuk meg Ta-kuj-t. Engedd meg, hogy az Égalatti kormányzásáról kérdezzelek!

-- Az Égalatti kormányzása ugyanolyan, mint ez [, amit csinálok] – felelte a fiatal fiú – Mi a különleges benne? Amikor kicsi voltam, a világegyetem hat irányán belül vándoroltam.² Aztán megbetegedtem, és ez elhomályosította látásomat. Egy idős ember azt tanácsolta, hogy másszak fel a Nap szekerére, és vándoroljak Hsziang-cseng vad vidékén. A szemem betegsége már javult, és újra vándorlok, ezúttal a világegyetem hat irányán kívül. Az Égalatti kormányzása ugyanolyan, mint ez [, amit csinálok]. Mi a különleges benne?

-- Igen, valóban, az Égalatti kormányzása nem a te dolgod, fiam – mondta a Sárga császár – Ennek ellenére szeretném megkérdezni, hogy hogyan kellene csinálni?

A fiatal fiú húzódozott, hogy választ adjon, de miután a Sárga császár megismételte a kérdését, a fiú így felelt:

-- Az Égalatti kormányzása miben is különbözne a lovak legeltetésétől? Csak meg kell szabadulni mindentől, ami a lovaknak árthat, ez minden.

Ezután a Sárga császár kétszer meghajolt a fiú előtt, homlokával a földet érintve, majd „Égi mesternek” nevezve őt, eltávozott onnan.³

(¹A nevek mindegyike szimbolikus. Feltehetően Ta-kuj személyesíti meg a nagy Tao-t, míg a később feltűnő, lovakat legeltető fiú pedig a nagy ’egyszerűséget’. Sem James Legge, sem Burton Watson nem fordítja le a neveket.

²A szokásos négy világtájon kívül még a ’fent’ és a ’lent’ is a hat irányba tartozik.

³A szimbolikus neveken kívül három taoista szimbólum is szerepel ebben a rövid tanmesében. Az első a „Nap szekere”, amelyben a Nap természetes járása a nem-erőltetett cselekvést (vu-vej/wu-wei), a ’magától olyanságot’ jelképezi. A második a „homályos látás”, vagyis egyfajta zavarodottság, amely elhomályosítja a társadalmi elvárásoktól, szabályoktól mentes Tao-t. A harmadik a „lovak legeltetése” szintén a nem-erőltetett cselekvést, a szigorú irányítástól, dominanciától mentes, mindössze az ártalmak eltávolítására törekvő terelést jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 2.) Hszü Vu-kuj

2. [Egy másik alkalommal] Hszü Vu-kuj meglátogatta Vu herceget.

-- Uram – szólt hozzá a herceg -, már régóta a hegyi erdőkben élsz, makkot és gesztenyét eszel, hozzájuk vadhagymát, zöldhagymát, és teljesen elhanyagolsz engem. Most az idős kor hozott ide? Esetleg a húsételek és bor íze után sóvárogsz? Vagy talán áldást akarsz hozni föld-és gabonaoltáraimra?

Hszü Vu-kuj így válaszolt:

-- Szegénységben születtem, nagyuram, és sosem merészelnék húsételeidből enni vagy boraidból inni. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked.

-- Micsoda? – kiáltott felháborodottan a herceg – Miért kellene vigaszt nyújtanod nekem?

-- A szellemednek és testednek akarok vigaszt nyújtani – felelte Hszü Vu-kuj.

-- Mit értesz ezalatt?

-- Ég és Föld minden élőlénynek egyformán táplálékot nyújt – kezdte Hszü Vu-kuj – Aki magasabbra jut, az nem tekintheti magát előnyösebb helyzetűnek, aki alacsonyabban van, az nem tekintheti magát hátrányos helyzetűnek. Te, aki tízezer harci szekér kizárólagos ura vagy, arra használod helyzeted, hogy megkeserítsd birodalmad teljes népességét, és kényeztesd füled, szemed, orrod és szád. De a szellemed ebbe nem egyezik bele. A szellem szereti a harmóniát, és utálja a romlottságot. A romlottság pedig betegség. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked. Nagyuram, miért vagy ennek a betegségnek az áldozata?

-- Régóta szerettem volna találkozni veled, uram – mondta a herceg – Szeretném népemet szeretni, és az igazságosság segítségével szeretnék véget vetni a háborúnak. Ez elégséges?

-- Egyáltalán nem! – mondta Hszü Vu-kuj – A nép szeretetével kezdődik a nép ártalma. Ha pedig azért gyakorlod az igazságosságot, hogy véget vess a háborúnak, akkor háborút idézel elő. Ha ebbe az irányba indulsz, attól tartok, nem fog sikerülni. Minden szándékos erőfeszítés, hogy létrehozzunk valamit, amiről úgy véljük, hogy jó, az rossz eszköz. És bár az emberség és igazságosság által cselekszel, nagyuram, ez valójában álszentség. Egy forma új formát alakít ki; a megvalósítás dicsekvéshez vezet, a változás külső háborút eredményez.¹ Ne gyűjts seregeket tornyaid közé, nagyuram, ne legyenek gyalogos és lovas katonák palotád oltárainál. Ne tárolj [szív-elmédben] olyat, ami ellentétes azzal, amit nyerhetsz.² Ne arass győzelmet ügyeskedéssel; ne arass győzelmet összeesküvéssel; ne arass győzelmet harcban! Ha lemészárolod egy másik ország elöljáróit és köznépét, elfoglalod területeit, hogy tápláld saját személyes vágyaidat és szellemedet, akkor senki nem tudja, hogy az ilyen háborúban ki a jó, kinek van igaza, és hol a győzelem. Ha úgy érzed, nagyuram, hogy valamit mégis tenned kell, akkor fejleszd ki mellkasodban a belső egyezőséget, hogy válaszolhass az Ég és Föld valódi természetére, anélkül, hogy megzavarnád azt.³ Ezáltal az emberek megmenekülnek [az erőszakos] haláltól. Miféle háborúnak vetnél akkor véget, nagyuram?

(¹Egy formához vagy helyzethez való ragaszkodás mesterségesen létrehoz egy új formát vagy helyzetet, a sikerhez való ragaszkodás nagyképűséghez vezet, a változásra adott merev válaszok pedig a külvilággal való háborúságot eredményeznek.

²Itt nem csupán nyereségről van szó, hanem bármilyen egyéb eshetőségről, ami az embert váratlanul érheti. Vagyis fogadja el a változást, a sorsát, legyen az nyereség vagy veszteség.

³A XXIII. fejezet 8. részében már feltűnt a „belső egyezőség” kifejezés, ami a taoizmusban azt jelenti, hogy a belső érzéseink, gondolataink összhangban állnak a külvilág felé irányuló – szavakban, viselkedésben való – megnyilvánulásainkkal. Ebben a „belső egyezőségben” nincsen mesterkéltség, álszentség, nem idomul külső elvárásokhoz, szokásokhoz, tökéletes harmóniában áll a Taoval.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIV. 1) Hszü Vu-kuj

1. A remeteségben élő Hszü Vu-kuj Nü Sang közvetítésével találkozott Vej hercegével, Vu-val.¹ Vu herceg együttérző szavakkal köszöntötte Hszü Vu-kujt:

-- Uram, bizonyára megbetegedtél. Feltehetőleg megszenvedted a hegyi erdők kemény és fáradságos remetelétét, és csak ezért egyeztél bele abba, hogy szerény személyemet meglátogasd.

-- Inkább nekem kellene részvétet éreznem irántad – mondta Hszü Vu-kuj – Te miért is éreznél részvétet irántam? Nagyuram, ha beteljesíted az összes érzéki vágyad, és hagyod kiteljesedni a kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted a veled született természet valódi formáját és a végzeted. De ha elfojtod vágyaidat, és elnyomod kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted érzékszerveidet. Inkább én érzek részvétet irántad, uram. Te miért is éreznél részvétet énirántam?

Vu herceg megvetően nézett, és nem válaszolt. Nem sokkal később Hszü Vu-kuj így folytatta:

-- Nagyuram, engedd meg, hogy beszéljek neked arról, mit gondolok a kinézetük alapján a kutyákról. A [számomra] legértéktelenebb kutyák elkapják zsákmányukat, megtöltik gyomrukat, és megállnak. Ilyen a rókák természete is. Az átlagos kutyák mintha mindig a Napot néznék.² A legjobbak viszont úgy viselkednek, mint akik elvesztették önmagukat. Ám a lovakat még jobban meg tudom ítélni, mint a kutyákat! Amikor látok egy lovat, amelyik olyan egyenesen vágtat, mintha egy mérőzsinór mentén tenné, úgy kanyarodik, mintha egy kampó mentén tenné, vagy olyan pontosan fordul, mintha derékszögben vagy körvonalban tenné, akkor azt mondom, hogy az a királyság lova. De az nem az Égalatti lova. Az Égalatti lovának minden tehetsége [önmagától] teljes. Aggódónak, elveszettnek tűnik, mint aki elveszítette önmagát. Az ilyen ló messze vágtat, porfelhőt hagyva maga mögött, azt sem tudjuk, hogy merre van.

Ezt hallva Vu herceg elégedett nevetésben tört ki.

Amikor Hszü Vu-kuj kijött a hercegtől, Nü Sang ezt kérdezte tőle:

-- Uram, hogyan tudtál ilyen egyedülálló hatást gyakorolni uralkodónkra? Amikor én próbáltam őt valamiről meggyőzni, akkor a Dalok könyvére, az Írások könyvére, a Szertartások feljegyzéseire vagy a Zene könyvére utaltam vagy pedig az Aranylapokból és A hat titkos tanításból idéztem neki.³ Megszámlálhatatlan javaslatot tettem neki, amelyek régebben már kimagasló sikerekhez vezettek, mégsem mosolygott soha. Miről beszéltél neki, uram, hogy így felvidult tőle?

-- Csak azt mondtam el neki, hogy megjelenésük és viselkedésük alapján mit gondolok a kutyákról és lovakról – válaszolta Hszü Vu-kuj.

-- Csak ennyi? – kérdezte Nü Sang.

-- Nem hallottál még azokról, akiket Jüe államból száműztek? – érdeklődött Hszü Vu-kuj – Néhány nappal azután, hogy elhagyták szülőföldjüket, nagyon örültek, amikor találkoztak régi ismerőseikkel. Néhány héttel vagy hónappal később már annak is nagyon megörültek, ha olyasvalakivel találkoztak, akit csak látásból ismertek otthonról. És egy évvel később pedig már annak is nagyon örültek, ha olyannal találkoztak, aki csak úgy nézett ki, mintha a földijük lett volna. Minél több idő telt el száműzetésük óta, annál jobban vágytak földijeik után. Ez nem így szokott lenni? Amikor valaki a vadonba menekül, ahol egymásba gabalyodott tüskés bozótosok állják útját a menyétjárta apró ösvényeken, ahol ürességben és elszigeteltségben él hosszú időn át, már annak is megörvend, ha emberi lépteket hall. Hát még akkor hogyan megörülne, ha saját testvére vagy rokona beszélne és nevetne mellette! Milyen régen volt már, hogy egy igaz ember beszélt és nevetett uralkodónk mellett!

(¹Nü Sang volt Vu herceg minisztere. Vu herceg a hatalmas Jin/Csin állam darabokra hullása során kialakult önálló Vej állam második uralkodója volt i.e. 396-370 között.

²Olyan büszkén tartják a fejüket.

³Az Aranylapok történelmi feljegyzéseket, népességnyilvántartási adatokat tartalmazó irat lehetett, amelyet arany-vagy fémlapokra véstek, hogy minél tovább fennmaradjon. A hat titkos tanítás (Liu tao) hadviselésről és kormányzási elvekről szóló mű, amelyet a hagyomány Csieng Ce-ja tábornoknak tulajdonít. Az előző négy pedig az „Öt klasszikus” négy műve, amelyből a Zene könyve, a hatodik, a Csin-dinasztia {i.e. 221-206} idején elveszett.)

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 12.) Keng-szang Csu

12. Ji, az íjász ügyesen eltalálta a legkisebb célpontot is, de ügyetlen volt a dicséretének elhárításában. A bölcs ügyes az Ég irányában, de ügyetlen az emberek irányában. Csak a tökéletes ember képes arra, hogy ügyes legyen az Ég irányában és az emberek irányában egyaránt. Csak a rovar tud rovar lenni, csak a rovar tud az Éggel összehangba kerülni. A tökéletes ember utálja az Eget, mert utálja az égi természetet az emberben.¹ És még inkább utálja az egyének felfogását az Égről és az emberiről.

Ha egy veréb Ji elé röppent, biztosan eltalálta, hiszen mestere volt az íjászatnak. Ha az egész Égalattit kalitkává alakította volna át, akkor egy veréb sem tudott volna elmenekülni. Ezért Tang kalitkába csalta Ji Jint, hogy a szakácsa legyen, és Mu herceg kalitkába csalta Po Li Hszi-t öt kos bőrét fizetve érte.² Ha nem azzal csalogatsz be valakit egy kalitkába, amit ő szeret, akkor az nem fog [önként] bemenni.

Akinek levágták a lábát, eldob minden szép ruhát, mert sem dicséret, sem szidás nem érinti már. Egy halálra ítélt bűnöző félelem nélkül mászik fel a legmagasabb hegycsúcsra is, mert maga mögött hagyta az élet és halál gondolatát. Aki nem viszonozza a kapott ajándékokat, az megfeledkezik másokról. Aki megfeledkezik másokról, az Ég-szerű emberré vált. Ha tisztelik őt, nem örül neki; ha szidják, nem lesz mérges, mert ő az Ég harmóniáján osztozik.

Amikor valaki haragot mutatva mégsem haragszik, akkor haragjában nem-harag mutatkozik. Amikor valaki cselekvést mutatva mégsem cselekszik, akkor cselekvésében nem-cselekvés mutatkozik. Aki lenyugvásra vágyik, annak le kell nyugtatnia életpáráját (csi); aki arra vágyik, hogy szellemi legyen, annak követnie kell szív-elméjét. Aki helyes cselekvésre vágyik, az engedelmeskedik az elkerülhetetlennek. Akik az elkerülhetetlennek engedelmeskedve cselekednek, azok a bölcsek Tao-ját követik.

(¹A rovarok természetesek, és önmaguktól olyanok, nem akarják tudatosan megvizsgálni vagy megérteni e természetességüket. A bölcs azt az Eget utálja, aminek emberi jelleget adnak, és azt az égi természetet utálja, amit emberek hirdetnek önmagukról.

²Tang, a Sang-dinasztia alapítója felismerte Ji Jin tehetséget, amikor az szakácsként dolgozott nála. A Csuang-ce a XXI. fejezet 6. részében említi Po Li Hszi-t, akit a legenda szerint öt kos bőréért váltott ki Mu herceg.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 11.) Keng-szang Csu

11. Ha valaki egy idegen lábára lép a piacon, azonnal elnézést kér a figyelmetlenségéért. Ha valaki a fivére lábára lép, gyengéden megsimogatja, és ha valaki a szülei lábára lép, akkor nem mond, és nem csinál semmit.¹ Ezért mondják: „A tökéletes szertartás nem tesz különbséget az emberek között; a tökéletes igazságosság nem tesz különbséget önmagunk és a dolgok között; a tökéletes bölcsesség nem tervezget; a tökéletes emberség nem részrehajló; a tökéletes bizalom visszautasítja az aranyat”.

Távolítsd el akaratod sürgető ösztönzéseit; vess véget szív-elméd tévelygéseinek; engedd el az erény terhét; tüntess el minden akadályt a Tao szabad folyása elől!

Dicsőség és gazdaság, elismerés és tekintély, hírnév és haszon – ez a hat ösztönzi az akaratot. Megjelenés és mozdulat, szépség és ékesszólás, felzaklatott életerő és szándék – ez a hat a szív-elme tévelygése. Undor és vágy, öröm és harag, gyász és boldogság – ez a hat az erény terhe. Elutasítás és közeledés, kapás és adás, tudás és képesség – ez a hat akadályozza a Tao folyását. Amikor ez a hat elemből álló négy csoport nem zaklatja a mellkasod, akkor egyenes leszel; amikor egyenes leszel, lenyugszol; amikor nyugodt leszel, átlátszóvá válsz; amikor átlátszóvá válsz, üres leszel; amikor üres leszel, nem-cselekvővé válsz; és mégsem lesz semmi, ami ne lenne megcsinálva.²

A Tao az erény uralkodója. Az élet az erény kisugárzása. A veleszületett természet az élet tartalma. A veleszületett természet mozgását cselekedetnek nevezik. A hamis cselekedetet hibának nevezik. A megértés összeköt, a megértés tervez. De a megértés, ami nem-értő, az olyan, mint egy oldalpillantás. Azt a cselekedetet, ami külső kényszerből történik, erénynek nevezik. Azt a cselekedetet, amiben semmi más nincs, mint én (azaz a valódi, belső természetünk), rendnek hívják. Bár nevükben (azaz meghatározásukban) ellentétesek, valóságtartalmuk megegyezik.

(¹Minél szorosabb kötelék fűzi össze az embereket, annál kevesebb udvariaskodásra van szükség.

²A Lao-ce 48. versében ez szerepel: „(…) s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 10.) Keng-szang Csu

10. A régiek közül voltak olyanok, akiknek a tudása a legvégsőig eljutott. Mi volt ez a legvégső? Néhányuk azt gondolta, hogy kezdetben a dolgok még nem léteztek. Ez a legvégső, amit elértek, ehhez már semmit nem lehetett hozzátenni. Utána voltak olyanok, akik felismerték, hogy a dolgok léteznek. Úgy tekintették az életre, mint veszteségre, a halálra, mint visszatérésre. Ezáltal a megosztás létrejött. A következők között voltak olyanok, akik azt mondták: „Kezdetben volt a nem-levő. Később lett az élet, és amikor lett az élet, hirtelen lett halál. A nem-levőt tekintjük fejnek, az életet testnek, a halált a fenéknek. Ki tudja a levőt és a nem-levőt, életet és halált egynek tekinteni? Azzal barátok leszünk!”¹

Bár ez három különböző nézet, mégis ugyanahhoz a törzshöz tartozik. A Csao és Csing család tagjai, akik őseik vezetéknevét viselik, vagy a Csia család tagjai, akik birtokukról kapták vezetéknevüket sem azonosak, mégis mindannyian a Csu királyi családhoz tartoznak.

Az élet a homályból és sötétből keletkezik. Szétszóródik és darabokra hullik, azt mondják rá, hogy elmozdul [a megkülönböztetés állapotába]. Megkísérelhetjük azt, hogy beszélünk erről az elmozdulásról, de nem tudunk róla beszélni, és annak ellenére, hogy így van, nem érthetjük meg. Téli áldozáskor létezik a gyomor, léteznek a paták, amelyeket külön lehet választani, ugyanakkor mégsem lehet különválasztani [, mert mind a megszentelt állat részei]. Ha valaki megnéz egy házat, akkor körbejárja a hálókamrákat és az ősök szentélyét, de be fog tekinteni még az illemhelyre is. Ezáltal elmozdul a megkülönböztetés állapotába (azaz részekre bontja a ház egészét).

Szeretnék még mondani valamit erről az elmozdulásról. Az emberek az életet alapnak szokták tekinteni, a tudást pedig tanítónak. Ezt követve eljutnak a „helyes” és „helytelen” használatához. Ennek eredményeként kialakulnak „nevek”, és kialakulnak „valóságtartalmak”. Ezáltal mindenki döntőbírónak képzeli magát. Önmagukat állítják mások elé példaképül, és ezért még meghalni is készek. A hasznosságot bölcsességnek tekintik, a haszontalanságot hülyeségnek. Aki sikeres, az jóhírnévre tesz szert, aki vesztes, az szégyenben marad. A mai emberek, akik követik ezt a megkülönböztetést olyanok, mint a tücsök és a kis galamb, akik egyformák.²

(¹A bekezdés nagy része megtalálható a II.fejezet 5. és a VI. fejezet 9. részében.

²A tücsök és a kis galamb az I. fejezet 2.részében együtt neveti ki a hatalmas peng madarat.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 9.) Keng-szang Csu

9. A Tao által minden dolog egy. Ennek a felosztása az valami másnak a kialakítása; ennek a kialakítása az valami másnak a pusztulása. Ami utálatos ebben a felosztásban az, hogy a felosztás előkészít; ami utálatos az előkészítésben, hogy van valami, amivel elő lehet készülni.¹ Ezért, ha valaki kimegy, és nem tér vissza, saját kísértetével találkozik. Ha kimegy, és elér valamit, akkor azt úgy mondják, hogy „elérte a halált”. Megsemmisül, de a lényege még létezik: éppen olyan, mint egy kísértet.² Csak amikor valaki az alak segítségével felfogja az alaktalant, akkor talál rá a nyugalomra.

A kimenetnek nincs gyökere, a bemenetnek nincs nyílása. Van valósága, de nincs tartózkodási helye; van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége. Ami anélkül jön ki, hogy lenne nyílása, annak van valósága. Aminek van valósága, de nincs tartózkodási helye, az a tér (yu). Aminek van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége, az az idő (zhou).³ Van élet, van halál, van kiáramlás, van bemenet. A kiáramlásban és a bemenetben nem látjuk az alakját. Ezt úgy hívják, hogy Ég kapuja. Az Ég kapuja nem-levő. A tízezer dolog a nem-levőből jön elő. A levő nem képes arra, hogy a levőt levővé tegye; egyértelmű, hogy a nem-levőből jön elő a levő. És csak a nem-levő a nem-levő. A bölcs ebben rejti el magát.

(¹A mondatot többféleképpen fordítják. Ennek az értelmezésnek a lényege, hogy ha felosztják a dolgokat, amelyek eredetileg egyek, akkor ezáltal létrejön az előkészítés, azaz tervezgetés, fontolgatás, ügyeskedés stb.

²Amikor valaki a Tao-t, és azon belül az egyet elhagyja, azaz „kimegy és nem tér vissza”, akkor végül is „megsemmisül, de a lényege még létezik”.

³A yu és zhou együtt alkotják a yuzhou-t, azaz az univerzumot vagy kozmoszt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 8.) Keng-szang Csu

8.  Ha valaki a dolgokat úgy igazítja, hogy fenntartsa a testet; ha valaki elrejti az előre nem látható aggodalmakat azért, hogy a szív-elme élhessen; ha valaki tiszteli azt, ami belül van, és kiterjeszti másokra – ha valaki mindent így tesz, és mégis tízezer rossz érkezik hozzá, akkor az mind az Égtől jön, és nem az emberektől. De [ezek a bajok] nem tudják elpusztítani a teljességet, nem képesek belépni a szellem-toronyba. A szellem-torony fenntart, de nem tudja, hogy mit tart fenn, mert amit tart, az nem fenntartható.¹

Aki megnyilvánulása előtt nem találja meg magában a belső egyezőséget, annak minden megnyilvánulása helytelen lesz.² Elözönlik őt a külső hatások, és nem képes megszabadulni tőlük, így minden újabb megnyilvánulásában is hibázik majd. Ha valaki fényes nappal cselekszik rosszat, azt az emberek megragadják és megbüntetik. Ha valaki sötétben és titokban cselekszik rosszat, azt a szellemek megragadják és megbüntetik. Csak az lesz képes egyedül járni, aki világosan megérti az embereket és szellemeket egyaránt.

Aki a belsőre figyel, nem cselekszik a hírnévért. Aki a külsőre figyel, akaratát haszonszerzésre összepontosítja. Aki nem cselekszik hírnévért, akármilyen hétköznapi is, abból fény sugárzik. Aki akaratát haszonszerzésre összepontosítja, az nem más, mint kereskedő. Az emberek szemében csak egy lábujjhegyen pipiskedő, ám ő magát kimagaslónak véli. Aki belemerül a dolgokba, abba a dolgok túlságosan behatolnak. Aki viszont folyamatosan küzd a dolgokkal, az még saját magát sem tudja elfogadni. Akkor hogyan lenne képes másokat elfogadni? Aki nem képes elfogadni másokat, annak nem lesznek kapcsolatai. És akinek nincsenek kapcsolatai, az elvágja magát az emberektől. Nincs halálosabb fegyver, mint az akarat³ – még Mo-je bűvös kardja is elbújhat mellette. Nincs nagyobb rabló, mint a jin és a jang, akik elől Ég és Föld között semmi sem menekülhet. De nem a jin és jang rabolja meg az embert, hanem a szív-elméje teszi őket azzá.⁴

(¹Ahogyan már ITT írtam, a ’szellem-torony’ kifejezés a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal. A mondat lényege, hogy a szív-elme, bár fenntart gondolatokat, érzéseket, ideológiákat stb., azért nem tudja, hogy mit tart fenn, mert nem ragadja meg őket, nem nevezi meg őket, hiszen ezek csak átmenetileg jelennek meg a szív-elmében. Mivel átmenetiek, ezért nem tarthatók fenn.

²"Belső egyezőség", vagyis az érzései, gondolatai és szavai, tettei összhangban állnak egymással, nincs közöttük ellentmondás.

³Az emberi akarat, amely ellentétes a Tao égi akaratával, és amely nem képes változni, a folyamatos változást befogadni, elfogadni.

 

⁴A szív-elme szubjektív látásmódja, én-központúsága nem képes elfogadni a jin és jang állandó, semleges váltakozását, amit egyfajta "rablásnak" tekinti.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven) 

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

                

 

 

(XXIII. 7.) Keng-szang Csu

7. Akinek belsője nyugodt és szilárd, az égi fény áraszt. Aki égi fényt áraszt, azt az emberek [igaz] embernek látják, a dolgok pedig dolognak. Amikor az emberek erre a szintre művelik magukat, elérik az állandóságot. Akik az állandóságot birtokolják, azoknál az emberek menedéket keresnek, és azokat az Ég segíti.¹ Akiknél az emberek menedéket keresnek, azokat az Ég népének nevezik, és azokat, akiket az Ég segíti, az Ég fiainak nevezik.

Aki az tanul, azt tanulja, ami nem megtanulható. Aki cselekszik, azt teszi, amit nem megtehető. Aki vitázik, azon vitatkozik, ami nem vitatható. Aki felismeri, hol álljon meg a nem megismerhető előtt, az elérte a legvégsőt. Aki ezt nem képes megcsinálni, azt az Ég egyensúlya elpusztítja.

(¹James Legge ezt a mondatot és a következő mondat elejét máshogy fordítja: „Amikor valaki állandó lesz belül, akkor az emberi alkotórészek elhagyják, de az Ég segíteni fogja őt. Azokat, akiket az emberi alkotórészeik elhagytak, az Ég népének nevezzük.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 6.) Keng-szang Csu

6. Nan-zsung Csu ezután ezt kérdezte:

-- Akkor ez mind a tökéletes ember erénye (de)?

-- Ó, nem! – válaszolt Lao Ce – Ezt csak úgy hívjuk, hogy a jég felolvadása, a fagy felengedése. Meg tudod csinálni?¹ A tökéletes ember, mint mindenki más, a Földből kapja táplálékát, és az Égből nyeri örömét. Nem különbözik össze senkivel sem emberek és dolgok hasznán vagy veszteségén. Nem csatlakozik mások furcsaságaihoz, nem szövetkezik senkivel, nem bonyolódik bele mások ügyeibe. Könnyedén megy, egyszerűen, faragatlanul jön. Ezt hívják az élet megóvásának alapvető szabályának.

-- Akkor ez a legmagasabb szint?

-- Még nem az. Kevéssel ezelőtt azt kérdeztem tőled, hogy képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A kisbaba anélkül mozdul, hogy tudná, mit csinál. Anélkül sétál, hogy tudná, merre megy. Teste olyan, mint egy kiszáradt faág, szív-elméje mint kiégett salak. Aki ilyen, azt sem balszerencse, sem jószerencse nem érinti. És ha nem érinti egyik sem, akkor miféle emberi ártalom érhetné? – fejezte be Lao Ce a mondandóját.²

(¹Ez a mondat nem mindegyik Csuang-ce változatban szerepel. James Legge és Victor H. Mair fordításában sincsen benne.

 

²Itt ért véget Nan-zsung Csu és Lao Ce története, míg Keng-szang Csu már jóval előbb „eltűnik”. A Lie-ce könyv IV. fejezetének 2. része említi meg Keng-szang Csu-t, mint Lao Tan tanítványainak egyikét, aki nagyon jól elsajátította mestere tanítását. A XXIII. fejezet folytatódik tovább e szereplők nélkül.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 5.) Keng-szang Csu

5. Nan-zsung Csu engedélyt kért, hogy beléphessen, majd elfoglalta helyét az alvóteremben.

Nagyon igyekezett, hogy kifejlessze azokat a tulajdonságait, amiket jónak vélt, és hogy megszabaduljon azoktól, amiket rossznak. Tíz napon át gyötörte magát, majd ismét Lao Ce elé járult.

-- Szorgalmasan tisztítod magad – mondta neki Lao Ce – De miért vagy ilyen komor és levert? Úgy érzem, hogy még mindig tele vagy elutasítással. Amikor a külső behatásokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a belső kaput. Amikor a belső dolgokat nem tudod megzabolázni és feltartóztatni, akkor zárd be a külső kaput. Ha külső és belső behatások egyaránt felkavarnak, akkor még a Tao és erénye (de) sem képes téged megtartani. Az pedig még kevésbé képes, aki csak a Tao követője.¹

Nan-zsung Csu így válaszolt:

-- Amikor egy falusi megbetegszik, és a szomszédjai megkérdezik tőle, hogy mi a baja, és ő ezt meg tudja mondani, akkor az azt jelenti, hogy nem annyira beteg. Amikor én a nagy Tao-ról hallok, az olyasmi, mintha olyan gyógyszert innék, ami súlyosbítaná betegségemet. Mindössze annyit szeretnék tudni, hogy mi az élet megóvásának alapvető szabálya.

-- Ó, az élet megóvásának alapvető szabálya – kezdte Lao Ce – Képes vagy-e az Egyet magadban hordozni? Képes vagy-e arra, hogy ne veszítsd el? Képes vagy-e jövendőmondó csontok és jóspálcikák nélkül felismerni a szerencsést és szerencsétlent? Képes vagy-e megállni? Képes vagy-e abbahagyni? Képes vagy-e arra, hogy ne másokban keress, hanem saját magadban? Képes vagy-e megszabadulni [a vágyak csábításától]? Képes vagy-e egyszerű és faragatlan lenni? Képes vagy-e olyan lenni, mint egy kisbaba? A baba egész nap bőg, mégsem reked be, ez az összhang tökélye. Kezét egész nap ökölbe szorítja, ujjai mégsem görcsölnek be, ez az erényének (de) összpontosítása. Pislogás nélkül bámul egész nap, ez az, amikor nem téríti el figyelmét a külső. Elindul, de nem tudja, hová. Megáll, de nem tudja, miért. A dolgokkal összefonódik, és követi áramlásukat. Ez az élet megóvásának alapvető szabálya.²

(¹Lao Ce saját magára vagy esetleg Keng-szang Csu-ra gondolt.

²A Lao-ce 55. versében hasonlót lehet olvasni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 4.) Keng-szang Csu

4. Ezután Nan-zsung Csu útravalót csomagolt, és hét nap, hét éjjel ment, amíg el nem ért Lao Ce lakhelyére.

-- Keng-szan Csu-tól jössz? – kérdezte tőle Lao Ce.

-- Igen, uram – felelte Nan-zsung Csu.

-- Miért hoztál magaddal ennyi embert? – kérdezte Lao Ce.

Nan-zsung Csu ijedten fordult hátra.

Lao Ce megkérdezte:

-- Nem érted, hogy mire gondolok, ugye?

Nan-zsung Csu szégyenében lehajtotta fejét, majd egy sóhajjal emelte fel:

-- Most azt is elfelejtettem, hogy mit kellene válaszolnom, emiatt még a saját kérdéseimet is elvesztettem.

-- Vagyis? – kérdezte Lao Ce.

-- Ha nem tudok, akkor az emberek bolondnak neveznek – felelte Nan-zsung Csu – Ha tudok, akkor gondot okozok magamnak. Ha nem vagyok emberséges, akkor másoknak ártok; ha emberséges vagyok, akkor meg saját magamnak. Ha nem vagyok igazságos, megsértek másokat; ha igazságos vagyok, szorongok. Hogyan menekülhetnék ebből? Ez a három nehéz téma aggaszt engem, és Keng-szan Csu javaslatára hozzád jöttem, hogy téged kérdezzelek ezekről.

Lao Ce így válaszolt:

-- Már amikor először megláttalak, és a szemedbe néztem¹, megértettelek. És most a szavaid megerősítik véleményemet. Zavarodott vagy, és ijedt. Mintha elvesztetted volna apádat és anyádat, és egy bottal keresnéd őket a tenger fenekén. Letértél az útról, tanácstalan vagy és bizonytalan. Vissza akarsz térni valódi formádhoz és veled született természetedhez, de nincs rá módod. Szánalmas látványt nyújtasz.

(¹Szó szerinti fordításban: „szemöldököd és szempilláid közötti rész”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 3.) Keng-szang Csu

3. Ennek hallatára Nan-zsung Csu zavarodott arccal egyenesedett fel matracán, és így szólt:

-- Egy magamfajta öregember miféle tanulmányokat folytasson azért, hogy elérje ezt az állapotot, amiről beszélsz?

-- Őrizd meg tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak! Ha így teszel három éven át, akkor eléred azt az állapotot, amiről beszéltem – válaszolt Keng-szan mester.

Nan-zsung Csu így folytatta:

-- A szemek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy vak nem lát az övével. A fülek egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy süket nem hall az övével. A szív-elmék egyformák, nem tudnék különbséget tenni köztük, ugyanakkor egy őrült nem talál nyugalomra az övével. A testek is hasonlítanak egymásra, ugyanakkor a dolgok különbséget tesznek közöttük. Szeretném elérni azt, amit a másik, de erre képtelen vagyok. Most azt mondod nekem, hogy „Őrizd meg a tested teljességét, tartsd meg életed! Ne engedj nyüzsgő, zaklatott gondolataidnak!” Nagyon iparkodom, hogy meghalljam a Tao-t, de csak a fülemig jut el.

-- Szavaim itt véget értek – mondta Keng-szang mester – Azt mondják, apró legyek nem tudnak babhernyóvá alakulni; Jüe szárnyasai nem képesek lúdtojást kikelteni, ám Lu államé igen. Ez nem azért van, mert ezeknek a szárnyasoknak különböző természetük van. Csak azért képes az egyik, és azért nem képes a másik, mert az adottságuk különböző. Attól tartok, hogy az én adottságom kevés, nem elég arra, hogy átalakítson téged. Miért nem mész délre, és látogatod meg Lao Cét?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXIII. 2.) Keng-szang Csu

 

2.  – Nem úgy van az! – mondták Keng-szang Csu tanítványai – Egy nyolclábnyi széles árokban egy nagyobb hal még meg sem tud fordulni, a fürge csellék vagy csíkok számára viszont kényelmes. Egy alacsonyabb dombon egy nagyobb állat nem tud elrejtőzni, a ravasz róka számára azonban tökéletes. Az okosnak tiszteletet, az arra alkalmasnak jutalom jár, a jót és a hasznosat pedig előnyben kell részesíteni. Ez a szokás ősidők óta, Jao és Sun óta. Miért ne tenné ezt Vej-lej köznépe? Fogadd el, amit ajánlanak, mester!

-- Gyertek közelebb, gyermekeim! – kezdte Keng-szang mester – Hiába lenne egy vadállat akkora, hogy a szájába belefér egy szekér, ha lejönne a hegyekből, nem menekülne meg a hálóktól és csapdáktól. Hiába lenne egy hal akkora, hogy le tudna nyelni egy hajót, ha kisodornák a hullámok a partra, még a hangyáknak is áldozatává válna. Éppen ezért a madarakat és vadállatokat nem zavarja a magasság; a halakat és teknősöket nem zavarja a mélység. Ugyanígy, az az ember, aki testét és életét meg akarja tartani, elrejti önmagát, és nem zavarja a távolság vagy elszigeteltség.

És az a kettő, akiket dicsértetek, mivel érdemelték ezt ki?  Kifinomult érveléseikkel mintha meggondolatlanul lyukakat fúrtak volna a falakba, hogy gazt és tüskés bozótot ültessenek benne, vagy mintha hajukat tincsenként fésülték volna, vagy mintha a rizsszemeket megszámolták volna főzés előtt. Ilyen óvatos szorgoskodás hogyan is menthetné meg a világot? Ha érdemeseket nevezel ki, az emberek egymás hegyén-hátán tolongani fognak; ha okos embereket alkalmazol, az emberek lopni kezdenek egymástól.¹ Ezek az intézkedések nem teszik az embereket jóvá és őszintévé. Az emberek annyira szorgalmasok lesznek a haszon elérésében, hogy a fiúk megölik apjukat, miniszterek meggyilkolják uraikat, fényes nappal rabolnak, délben falakat törnek be. Én mondom nektek, a nagy zűrzavar gyökere Jao és Sun idejére nyúlik vissza, és ágai ezer nemzedéken át hajtanak majd. Ezer nemzedék múlva pedig az emberek még egymást is meg fogják enni.

(¹Hasonló szerepel Lao-ce 3. versében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)